A felejtés könyve (2020-21)

Magukban állnak a fényes csillagok,

hideg, rideg űr, forró égitestek,

mint olthatatlan vágy fényük úgy ragyog,

végére érni sötét végtelennek.

Maguk emésztve csak ontani a fényt,

ez minden tudásuk, erre születtek,

nem ismernek csüggedést, sem reményt,

sohasem gyűlöltek, vagy szerettek.

Az emberek másfajta csillagok,

bennük hajlongó, kis lángok lobognak,

nem égnek örökké, sötétben, fagyban.

Érzések s kavargó gondolatok,

sugárzón jók s kormosak, bús rosszak,

égnek s kihunynak, új és új alakban.

Köszönettel, ajánlom Rózának, aki nálam jóval többet tud a csillagokról.

Felismerlek bújj bármily álruhába,

körötted másként görbül a téridő,

szépséged igaz, de lényed szédítő

vonzása több, mint tested puszta bája.

Beszédes szememnek minden rejtjeled,

amit sugárzol, nekem kódolatlan,

én is ugyanezt a kulcsot kaptam,

belém vegyül szabadon szellemed.

Hangod átjár, mint a fény fehére,

amely minden színt magába rejtett,

hallom benned a föld összes dallamát.

Te vagy a bűn, s a jóság szemérme,

várom a suttogó, csillagos estet,

hullámzó hajad s a mezők illatát.

Kékké szelídül rideg, fekete ég,

s mint ős templomkertben súlyos tompa gong,

nagy kerek bronz, a fénylő napkorong

sárgállni kezd és támad fényesség.

Kienged kábulat, elmúlik restség,

borongó ég helyett vidám fény csapong,

ébredőre száll, könnyű dala zsong,

cikáznak perceink, mint fürge fecskék.

Lóditó álmok nyargalják a határt,

új kalandra vágyón, örömre készen,

ezer szín pompáz, míg a régi zöld,

mint az első nap, ma is rádkiált

dobd el maszkjaid, itt a tiszta éden,

lábunknál hever az álommesszi föld.

🌟Boldog új évet! 🌟

-a maszkok eldobása a lelki álarcokra értendő-

Szabad vagyok! Bármikor elbocsát 

s kalandozhatok képzeletemben.

Fogoly vagyok! Látom a rácson át 

a földhöz köttettem romló testemben.

Nincs ki legyőz! Ha el nem adom én,

el nem vehetik örökéltű lelkem.

Levert vagyok! A világ peremén 

tengődöm csak, égi kegyelemben.

Miért is éppen eddig töltetett?

Víznek magasát nézem poharamban, 

félig van, nem több s nem is kevesebb.

Égbe röptetett, vagy egész tönkretett?

Önteltség, Kishit bírkózik magamban,

helyesen látni, nincs is nehezebb.

2019-2020

Versem új, mégis tőle zeng az éter,

adja a tévé és minden rádió,

hossza misztikus, egy kilométer,

unhatatlan dallam, szívet zsongitó.

Versem igaz, nincsen benne métely,

minden szavam oly tiszta mint a hó,

versem tűz, amely lángoló hevével

világot emészt, hogy ébredjen a jó.

Versem klasszikus, mint egy hexaméter,

időmértéke le nem irható,

szonettféle tán, abból is csak dinka.

Fent fejet ingat szegény szent Péter,

Ajj Tibor, tőled mi más várható?

én kezemet nézem, büdös a tinta.

2019  Szonettverseny