Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha eláll a szél
negyvenkilenc• 2020. november 1. 09:55 • olvasva: 166
Mikor eláll a szél, s te kinn a tengeren,
az árbócról lóg a sok halott vitorla,
a halak is mint egy értekezleten
hallgatnak mélyen az előadóra.
Izgulsz mi lesz, számos kétség nyomaszt,
micsoda késés, ez megengedhetetlen,
csendesülsz aztán, éhed s szomjad lohaszt,
megvilágosulsz, e késés nem is kegyetlen.
Az órák s napok egykedvű fény tengerén
felkarol, magára vesz egy lusta sodrás,
már nem vagy kapitány, az élet ünnepén
hajód kis falevél, sárguló vitorlás.
negyvenkilenc2020. november 4. 11:34
@Törölt tag: Köszönöm szépen Lívia! Nagyon örülök, hogy tetszett neked és köszönöm a kis hajót!🌞
Törölt tag2020. november 3. 08:59
Törölt hozzászólás.
negyvenkilenc2020. november 1. 15:54
@Rozella: nincs kiszállás...várunk a feltámadásra, mert előbb-utóbb feltámad a szél. Köszönöm Róza!
negyvenkilenc2020. november 1. 15:50
@skary: ahogy mondja, admirális, ahogy mondja :)
negyvenkilenc2020. november 1. 15:49
@Törölt tag: Köszönöm szépen, kedves Imre! Megtisztelő, hogy így érzed!
Rozella2020. november 1. 10:43
..és mégis "hajózni kell"...nincs más választásod/sunk...
skary2020. november 1. 10:37
ilyena zélet...kapitány
Törölt tag2020. november 1. 10:28
Törölt hozzászólás.