A szó

Akár a vízcsepp elillan a szó,
halvány körvonal, az marad nyomán,
ha kőre hull hideg, hiábavaló,
ha hajló fűszálra hasznos folyomány.


Kelletlen vendég lúdbőrző bőrödön,
ékkő, ha megül szirom bársonyán,
szerelmes folttá lesz selyem köntösön,
sivatag homokján végtelen magány.


És ha hulltában csak sodorja a szél,
szétesik, ködlő párává porlad,
nem fogja fel semmi, olyan esetlen.


Mint az ember, ki magában beszél,
csak délutáni csendnek dalolgat,
hallhatatlanul végső esetben.


2020 július