Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A dal
negyvenkilenc• 2020. augusztus 30. 06:13 • olvasva: 228
A dal mindig közeleg, úton van,
ne mondd hogy nem jön, mondd meg nem érkezett,
lógicsál egy ág hegyén a távolban,
hűs templomban ül, mint ki vétkezett.
Csiszolódik, messze még, forogva
tévúton jár, zötyög, időt veszteget,
porban hever, kallódik kidobva,
ártatlan vádolva tűr ítéletet.
Annyi nap tanyázza az ismeretlent,
az élet másik, árnyékos oldalát,
hová még reklámblokkok sem érnek el,
Míg végül eszedbe ötlik, megrezzent,
lebbent, mint zászlót, megfúj mint harsonát,
és végre célba ér, benned énekel!
negyvenkilenc2020. november 6. 08:38
@jusziko: nagyon kedvesen teszed, köszönöm!
jusziko2020. november 5. 15:01
Dudorászgatok, lógicsálgatok itten, mint egy lapaj mimők...
negyvenkilenc2020. szeptember 7. 04:55
@Mikijozsa: Kedves Miklós! Köszönöm szépen! 🌞
Mikijozsa2020. szeptember 6. 10:14
szép lett
negyvenkilenc2020. szeptember 4. 19:44
@Törölt tag: Kedves Livia! Nagyon örülök, hogy tetszett a vers! A te dalaid holdfényen érkeznek...talán távolabbról mint a többi, talán ezért is olyan szépek... Köszönöm, hogy írtál!
Törölt tag2020. szeptember 1. 14:54
Törölt hozzászólás.
negyvenkilenc2020. augusztus 30. 17:58
@DanyiDenesDezso: Nem bonyolítottad túl, sőt inkább előttem is megvilágosítottál bizonyos részleteket. Köszönöm Dénes, sokat segítettél!
negyvenkilenc2020. augusztus 30. 17:55
@Mikijozsa: Kedves Miklós, örülök, hogy tetszett!
negyvenkilenc2020. augusztus 30. 17:54
@Törölt tag: köszönöm szépen, Imre! :)
DanyiDenesDezso2020. augusztus 30. 17:48
Azt állítod, a tudatalattink a tudat fölötti(nk)ből táplálkozna?... Lehet... csak épp mi nem (sokat) tudunk felőlük/alóluk,... hiszen valahol közöttük élünk. Ezek szerint akár aktív/passzív játékszerei-/játéksz@rai-vá válhatunk személyünktől független alsóbb/felsőbb (más tér/háttér-)hatalomnak(?)(!)... Nyugtalanító. De lehet idegesítő, sőt, félelmessé is válhat. Vagy - ellenkezőleg - boldogítóvá, akár nagyszerűvé is formálódhat?... talán épp azért, mert önmagunknak inkább kisszerűségét vonszoljuk halálunkig?... (mitől még életünkben szabadulni szeretnénk?... ki így, ki úgy?)... és elvetélt nagyszerűségünknek nyomelemeit/ideáit csillanthatjuk föl az alkotás isteninek tűnő/Istentől kapott pillanataiban??...
- Szonetted mintha a keresztyény Babitsot igazolná: „Nem az énekes szüli a dalt, hanem a dal szüli énekesét”…
Mindkettőtökkel egyetértek a végkicsengést illetően, (mixelve az Ő szavait a Tieiddel):
Szülj minket újra, új dal, te csodaszép!...
Ha bennünk énekel,... végre célba ért!
(bocsi, ha túlbonyolítottam laza eleganciájú, rokonlelkű költeményed prózásított visszhangomban, Dénes)
Mikijozsa2020. augusztus 30. 10:52
nagyon tetszett, szép ggondolatok
Mikijozsa2020. augusztus 30. 10:52
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Törölt tag2020. augusztus 30. 10:28
Törölt hozzászólás.
negyvenkilenc2020. augusztus 30. 10:08
@Edeke: na, ilyen messze járt...a végtelenben (és tovább)
negyvenkilenc2020. augusztus 30. 10:05
@skary: ellop a dal?
a kis tolvaj!
valahova készül
elvisz emlékül!
Edeke2020. augusztus 30. 09:15
Elnézést, egy észrevétel. Olyan hely nincs ahová a reklámblokkok nem érnek el. (hehe)
skary2020. augusztus 30. 07:04
megfúj és eltűnsz
elloptak
ha nem küldsz
elhagylak :)