Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csend
negyvenkilenc• 2020. december 12. 21:39 • olvasva: 290
A semmi drága, a semmi a kincs,
ne vágyj többet, ezt keresd szivedben,
mint nehéz ajtón zár van és kilincs,
próbáld és megnyílik a néma csendben.
Kulcs lesz a csend, hallod, kattan a zár,
megkönnyülve kitárul az ajtó,
Út lesz a csend, ami léptedre vár,
véget ért az éj, ébren ül az alvó.
Nem kell vándorbot kergetni kutyákat,
drága lábbeli, min sárkolonc a vágy,
ha szúr, ha nyom, ha vérzik, elnézed.
Könnyed vicceket suttog az alázat,
szeretve átölel selymes mohaágy,
még ma, holnap vagy soká, nem kérded.
negyvenkilenc2021. február 18. 04:46
@Torpilla3181: Kedves Pilla! Köszönöm! 💙
Torpilla31812021. február 17. 16:13
Szeretem. Szonett. Szeretemszonett. ♥️
negyvenkilenc2021. február 16. 21:53
@Krisztinka: Köszönöm szépen a szivecskét! 🌞
negyvenkilenc2021. február 16. 21:52
@Rozella: Nem tudom, hogy került elő ismét ez a vers, de nagy öröm, hogy nem merült feledésbe. Az alázattal úgy vagyok, hogy próbálkozom, de azért sok maradt bennem a vademberből. :)
Hálás köszönetem kedves Róza! 🌷
negyvenkilenc2021. február 16. 21:47
@jusziko: nekem nagyon tetszett a múltkori, talán el is dinkáskodtam a válaszom nagy örömömben.
Arigato gozaimasu, kisasszony! :) Sayonara! 🌞
Krisztinka2021. február 16. 18:12
...nagyon szép💛kedves @negyvenkilenc:
Rozella2021. február 16. 11:38
Szeretem ezeket a komoly, elmélkedős, ám nagyon is tág tereket hagyó gondolataid... Békesség és megnyugvás is van bennük, és még sok más, de ritka, hogy az alázat ilyen módon is megnyilvánuljon egy versben. Erre csak a tehetség képes. Ez a versed is, mint általában, nem 'egyszerolvasós'... Nekem nagyon bejött! :)
jusziko2021. február 16. 11:08
A múltkor erőst pikírt voltam, most bölcsen csendben maradok:)
Sima ez a szonett, egyedül a 3. vsz-ot érzem felágaskodónak, és persze ez tetszik benne a legjobban.
negyvenkilenc2020. december 18. 20:08
@S.MikoAgnes: Kedves Ágnes!
Általában én is szépnek látom az életet, bár van amikor halványul a szépsége...
Nagyon örülök, ha benézel, köszönöm, hogy már meg is tetted! :)
negyvenkilenc2020. december 18. 20:02
@DanyiDenesDezso: Olvastam néhány, mások verséhez írt hozzászólasod kedves Dénes s úgy gondolom neked nagyon szép bizonyitványod van, nem is egy, több is, mint nekem. :)
Az én szememben cseppet sem lettél kisebb, boldog lennék fele akkora tudással is, mint amit te birtokolsz. :)
Mindig örülök a gondolatgazdag veleményednek!
Üdvözlettel: Tibor
negyvenkilenc2020. december 18. 19:53
@Mikijozsa: Kedves Miklós! Nagyon köszönöm!
S.MikoAgnes2020. december 18. 13:19
Szeretem a csendet,az egyszerűséget,a jókedvet,
számomra szép az élet éppen ma és e pillanatban(is).....Nem kutatom mikor ér véget.
Imrénél gyakran látlak,ha nem zavarlak, be-benézek,jó?
Nagyon tetszik a szonetted!
DanyiDenesDezso2020. december 17. 18:55
Leköteleztél, hogy gyengébb(ek) kedvéért le is fordítottad prózára költeményed...
Úgy látszik, visszatértem képletesen a kisgyerekkorba, amikor nagyanyám pépesítette előrágással a falatot, hogy végül én is lenyelhessem... Utólag kicsit borzaszt a dolog, mentségünkre szólt, hogy akkoriban még nem nagyon volt passzírozott bébi tápszer, de nekem jólesett! Ahogy most ez a kis szájbarágás is jól jött tőled.
- Tehát ezzel nem ’bizonyítványt magyaráztál’, hanem ahogy a kész verselemzések, fogyaszthatóvá tetted, ami másnak rágósnak tűnt... A bizonyítványt pedig ezzel, - ha már emlegetted - inkább én állítottam ki magamról, - utólag ítélve - szegénységi szinten, mert nem is nagyon elvont a szimbolikád.
Ezek ellenére már nem vonom vissza saját leminősítésem, mert ilyen alacsonyról, ha leesek, mekk se üthetem magam nagyon… Az én koromban pedig már elsődleges szempont a vegetációs gravitáció: vagyis, úgy kell tömni magamat kajával, - ami egyre kisebb hatásfokkal hasznosul szervezetemben, - hogy miközben örvendek alsó lyukam meglétének is, ki ne essek rajta, amikor pl. wc-n vagyok… Mert az már zuhanás lenne… egy másfajta, beláthatatlan semmibe, más, mint amiről ez a te bölcsen létezgetős, még jó evilági alternatívákat is rejtő csönd-versed szól.
Sok sikert a megvalósításhoz! Üdv, Dénes
Mikijozsa2020. december 17. 15:51
a könnyed viccek szakértője nem vagyok csak a góbé viccekben találok néha eligazodást, s tán ott se mindig, de nálad ezzel szemben igen hisz "ébren ül az alvó", gratulálok - jó lett
negyvenkilenc2020. december 16. 05:36
@DanyiDenesDezso: Köszönöm, hogy írtál! Magyarázom a bizonyítványom. :)
A semmi az egy állapotot jelentene, egyfajta nyugalmat, amivel az életet el tudjuk fogadni, olyannak, amilyen. Persze nem belenyugvást, az ember nem nyugszik bele, inkább egy hátralépést, valódi szemlélést, mint mikor valaki abbahagyja a harcot, megnyugszik, kitisztul a látása és megpróbálja megkeresni a szelíd megoldást, ami talán ott is van. Ehhez kell a csend. Ez a megkönnyebbülés azonban nem a boldogság, itt is érik rossz dolgok az embert, csak már nem veszi úgy a szívére.
Az egyszerűség fényében vicces látni mások hataloméhségét, gyűjtőszenvedélyét, hivalkodását. Ezek az alázat viccei. A mohaágy, amikor a legkisebb jót is értékelni tudjuk, de egyben jelenti az elmúlást is, amin viszont nem kell rágódnunk, jön és itt lesz egyszer. Ilyen lenne prózában a versikém.
Köszönöm, hogy elolvastad!
DanyiDenesDezso2020. december 16. 04:02
Klasszonett!
... még így is, hogy felét, ha értem... De ez maradjon én-bajom!...
Átdiffundálok rácsokon… s irány a dzsungel! –
mint szűk kifutóktól frászt kapó emberszabású majom...
negyvenkilenc2020. december 14. 20:55
@skary:Ja, témánál vagyunk :)
@Törölt tag: Köszönöm szépen! :)
@Törölt tag: Igen, erre gondoltam! Köszönöm szépen Imre! :)
@BakosErika: Köszönöm szépen, megtisztelő a véleményed!
@kevelin: Szótlan, mindenről. Köszönöm!
kevelin2020. december 13. 21:36
Ès a csend olykor olykor mesèl is.
BakosErika2020. december 13. 13:11
Nagyon szép lett.
Szeretettel gratulálok.
Törölt tag2020. december 13. 10:35
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2020. december 13. 09:10
Törölt hozzászólás.
skary2020. december 13. 07:29
igen..a semmi :)