Emberállat

nebula•  2021. szeptember 14. 23:02  •  olvasva: 25

Nem tudom ki vagyok

Nem tudom mi vagyok

Hol és mi végre való vagyok

Hát milyen állat vagyok én


Gyötrelmem egy kegyetlen inkvizítor

Kivel szerelmes szeretteim lágyan ölelve kínzom

Így lett mosolyom nekik vinnyogó vicsorgás

Csókom érzik mint nyáladzó dúvadharapást

Hát milyen állat vagyok én


Érdes bőrömbe veszett méreg szivárog

Kihűlt véremben izzó mételyként ficánkol

Vonagló tekintetemben gyújt pokol tüzét

Mi retinám rángatva tombol és ég

Hát milyen állat vagyok én


Tébolytól hevült szívem

Sistergő sejtjeihez

Sunnyogó idő detonátort láncolt

Majd időzítőét kioldva

Dobbanva robban

Szerető simogató karotokban

Hát milyen állat vagyok én


Gondolatom ha beteg bűvölet

Szeretetem lesz bűzös gyűlölet

Szellemem ha lett űzött pogány

Csermelyem lesz árvult gyilkos posvány

Hát milyen állat vagyok én


Tekintetemmel a magasban

Zihálok térdelek a porban

Üvöltő fájdalmam

A rezgő mindenség végtelen dallamába fontam

Ujjaim ökölben

Kezeim széttárva lógva

Görcsös vágyaim ordítva

Csillagok messzi mélyébe fojtva

Hát milyen állat vagyok én


Eszmém fénye mint kárhozat lángja

Fohászom zeng mint démonok imája

Nem áldozhattok fel ahogy áldott állatot

Mert áldozatom hoz reátok egy átkozott állatot

Hát milyen állat vagyok én


Szívemben a szín

Színemben a rím

Rímemben a ritmus

Krisztusban e szív

Hát ilyen állat vagyok én

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom