Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emberállat
nebula 2021. szeptember 14. 23:02 olvasva: 135
Nem tudom ki vagyok
Nem tudom mi vagyok
Hol és mi végre való vagyok
Hát milyen állat vagyok én
Gyötrelmem egy kegyetlen inkvizítor
Kivel szerelmes szeretteim lágyan ölelve kínzom
Így lett mosolyom nekik vinnyogó vicsorgás
Csókom érzik mint nyáladzó dúvadharapást
Hát milyen állat vagyok én
Érdes bőrömbe veszett méreg szivárog
Kihűlt véremben izzó mételyként ficánkol
Vonagló tekintetemben gyújt pokol tüzét
Mi retinám rángatva tombol és ég
Hát milyen állat vagyok én
Tébolytól hevült szívem
Sercegő sejtjeihez
A sistergő idő
Detonátort láncolt
Majd időzítőét kioldva
Dobbanva robban
Szerető simogató karotokban
Hát milyen állat vagyok én
Gondolatom ha beteg bűvölet
Szeretetem lesz bűzös gyűlölet
Szellemem ha lett űzött pogány
Csermelyem lesz árvult gyilkos posvány
Hát milyen állat vagyok én
Tekintetemmel a magasban
Zihálok térdelek a porban
Üvöltő fájdalmam
A rezgő mindenségbe fontam
Ujjaim könyörgőn
Kezeim széttárva lógva
Görcsös vágyaim ordítva
Csillagok végtelenjébe fojtva
Hát milyen állat vagyok én
Eszmém fénye mint kárhozat lángja
Fohászom zeng mint démonok imája
Nem áldozhattok fel mint áldott állatot
Mert áldozatom hoz reátok egy átkozott állatot
Hát milyen állat vagyok én
Szívemben a szín
Színemben a rím
Rímemben a ritmus
Krisztusban e szív
Hát ilyen állat vagyok én
Mikijozsa2023. január 16. 10:53
Érdekes vers a legutolsó strófa - szín. szív. ritmus s a Krisztus nagy szellemiségre utal