Emberállat

nebula•  2021. szeptember 14. 23:02  •  olvasva: 135

Nem tudom ki vagyok

Nem tudom mi vagyok

Hol és mi végre való vagyok

Hát milyen állat vagyok én


Gyötrelmem egy kegyetlen inkvizítor

Kivel szerelmes szeretteim lágyan ölelve kínzom

Így lett mosolyom nekik vinnyogó vicsorgás

Csókom érzik mint nyáladzó dúvadharapást

Hát milyen állat vagyok én


Érdes bőrömbe veszett méreg szivárog

Kihűlt véremben izzó mételyként ficánkol

Vonagló tekintetemben gyújt pokol tüzét

Mi retinám rángatva tombol és ég

Hát milyen állat vagyok én


Tébolytól hevült szívem

Sercegő sejtjeihez

A sistergő idő 

Detonátort láncolt

Majd időzítőét kioldva

Dobbanva robban

Szerető simogató karotokban

Hát milyen állat vagyok én


Gondolatom ha beteg bűvölet

Szeretetem lesz bűzös gyűlölet

Szellemem ha lett űzött pogány

Csermelyem lesz árvult gyilkos posvány

Hát milyen állat vagyok én


Tekintetemmel a magasban

Zihálok térdelek a porban

Üvöltő fájdalmam 

A rezgő mindenségbe fontam

Ujjaim könyörgőn

Kezeim széttárva lógva

Görcsös vágyaim ordítva

Csillagok végtelenjébe fojtva

Hát milyen állat vagyok én


Eszmém fénye mint kárhozat lángja

Fohászom zeng mint démonok imája

Nem áldozhattok fel mint áldott állatot

Mert áldozatom hoz reátok egy átkozott állatot

Hát milyen állat vagyok én


Szívemben a szín

Színemben a rím

Rímemben a ritmus

Krisztusban e szív

Hát ilyen állat vagyok én

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2023. január 16. 10:53

Érdekes vers a legutolsó strófa - szín. szív. ritmus s a Krisztus nagy szellemiségre utal