Álmaimban

nebula•  2021. szeptember 14. 22:50  •  olvasva: 97

tudat féltekén

kihűlt idegek mögé

ki-bebujkáló éji sugallat

vibráló fényének rezgő sziluettje

bűvöli sorvadt korcs agyam

törött opálos emlékek mozaikjával

tömedékelt hasadt értelmem

mily csalfa zöld ásványcsoda

csak kongó üresen visszhangzó smaragd

kongó tér

kongó gondolat

kongó repedezett sejtfalak

mint nyöszörgő akvamarin oszlopok

mint sajgó alattomos látomások

remegve recsegő ropogó árnyak

hitehagyott rezzenő omladozó vágyak

köztük őrjöngve cikázó önnön magába csavarodott

mesés gondolat

te fájdalmasan elhaló

hamisan éneklő

körben keringő

bolyongó ténfergő

elmémben fel-alá kóborló csoszogó ábrándozó illúzió

kristálykoponyám szendergő káoszában

beteg viharos zárt szilikátvilágban

szunnyadok

csak a remény hogy benned dobbanok


s közben múlt enyésző húsát

bőrömet szaggatom karmolom

bár újra álmodhatnám tudatom

viszkető lelkem tépem ég

sebesre vakarom

levedleni sziszegő bűzöm nem tudom

alvadó sötét vérem

tekeredve csorog alá állott idő csontos karján

dermedt pillanat markából kipergek mint múló hulló homok

tekintetedbe maró szárnyatlan sóhajként

belezuhanok

ott gyötrő gyöngyöző könnyé olvadok

meríts belőlem mig bírom

hadd oldjam hűsítsem izzó kínod

haraplak

éhezlek

éhezlek mint szemefénye anyja dús telt bimbaját

ölelj

szoríts magadhoz

csak hidd hogy álmodok

álmodd álmom

hogy benned dobbanok

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!