Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Álmaimban
nebula 2021. szeptember 14. 22:50 olvasva: 97
tudat féltekén
kihűlt idegek mögé
ki-bebujkáló éji sugallat
vibráló fényének rezgő sziluettje
bűvöli sorvadt korcs agyam
törött opálos emlékek mozaikjával
tömedékelt hasadt értelmem
mily csalfa zöld ásványcsoda
csak kongó üresen visszhangzó smaragd
kongó tér
kongó gondolat
kongó repedezett sejtfalak
mint nyöszörgő akvamarin oszlopok
mint sajgó alattomos látomások
remegve recsegő ropogó árnyak
hitehagyott rezzenő omladozó vágyak
köztük őrjöngve cikázó önnön magába csavarodott
mesés gondolat
te fájdalmasan elhaló
hamisan éneklő
körben keringő
bolyongó ténfergő
elmémben fel-alá kóborló csoszogó ábrándozó illúzió
kristálykoponyám szendergő káoszában
beteg viharos zárt szilikátvilágban
szunnyadok
csak a remény hogy benned dobbanok
s közben múlt enyésző húsát
bőrömet szaggatom karmolom
bár újra álmodhatnám tudatom
viszkető lelkem tépem ég
sebesre vakarom
levedleni sziszegő bűzöm nem tudom
alvadó sötét vérem
tekeredve csorog alá állott idő csontos karján
dermedt pillanat markából kipergek mint múló hulló homok
tekintetedbe maró szárnyatlan sóhajként
belezuhanok
ott gyötrő gyöngyöző könnyé olvadok
meríts belőlem mig bírom
hadd oldjam hűsítsem izzó kínod
haraplak
éhezlek
éhezlek mint szemefénye anyja dús telt bimbaját
ölelj
szoríts magadhoz
csak hidd hogy álmodok
álmodd álmom
hogy benned dobbanok