Ahogy én látom

Napszínű, aranyló zuhatag,
ringó búzakalász tenger,
kincsére büszke a föld, lám
értéket teremt ő, s az ember.


Alkony

Volt idő, mikor vágytam rá,    
/most nevethetsz, bírálhatsz/.
Tengert, óceánt látni, bár
még nem ismertem a hazámat.

Munkával teltek a mindennapok
nem volt más csak az alázat,
kevés bérből, erre nem jutott,
még nem ismertem a hazámat.

Néha kirándultunk, bejártunk 
zegzugos járatlan utakat,
az idő röpült a vágy maradt,
még nem ismertem a hazámat.

Gyönyörű tájak, amit az
ember képeslapokon láthat.
Még mindig várnak rám,
még nem ismerem a hazámat.

A Mátrát láttam, itt lakom,
a Bükk és a Bakony csábítanak,
a Balaton is csalogat.
Még nem ismerem a hazámat.

A sok csodás gyógyfürdő,
vízesések, misztikus várak.
Megannyi festői arborétum, 
még nem ismerem a hazámat.

A széles nagy Alföldet,
a delelő gulyákat,
minden nagy folyónkat,
még nem ismerem a hazámat.

Templomok, az építészet
remekművei, káprázat.
Ott a skanzen, múzeumok,
még nem ismerem a hazámat.

A sok magyar dicső helyszin,
ami felidézi a múltat.
Mind, mind látni akarom,
még nem ismerem a hazámat

Nem csábítanak messzi tájak.
Itt, OTTHON mindent lássak.
Egy egyszerű vágy ez.Mert,
még nem ismerem a hazámat.

Bár hajamban csillannak már
az őszülő ezüstös szálak,
valóra váltom az álmaim,
talán még megismerhetem a hazámat.


Alkony  

Zsúfolt útvesztők,

Olvastam minap:
Az élet célállomása.
Elgondolkoztatott.
Lehet ilyenem, míg életben vagyok?
A véget jelenti? 
A csúcsot? S azon mikor vagyok?
Honnan tudjam,
hogy akkor éppen ott vagyok?
Ha célt értem már,
lesznek újabb napok, ha benne vagyok?
De megnyugtat a tudat:
Nem, én még nem ott vagyok ... :)


Alkony

Sok lomot gyűjtöttem,
amire semmi szükség,
Nehéz napok súlyos terhe
megannyi fájó emlék.

Bánat,szomorúság,könny,
baljós szerencsétlenség.
Akad közte,hitevesztett
űzött reménytelenség.

Évtizedekig gyűltek már,
az ólomsúlyú relikviák.
míg egy napon a sorsom,
takaritásra invitált.

A felesleges kacatokat
összeraktam egy zsákba.
Bedobtam a felejtésem 
legmélyebb szakadékába.

Fellélegezve hagytam,
hagy menjenek kárba,
sosem segítettek, csak
lehúztak a sárba.

Nem mondom, hogy nem
maradt itt-ott szikrája...,
de másabb így az élet,
több a logikája...

Alkony