Apám órái

Apám gyűjteménye, mondhatnám, hogy békés,

sokféle formában a felügyelt idő.

A megannyi órával halmozott mérés,

ütemes kattogás, pontos egyetértés

figyelmeztet arra, hogy minden sürgető.

"Egyszerre a lényeg, hogy egyik se késsen!"

Pontosan órakor két kakukk szónokolt,

közben ütött az inga, zenélt sok fali,

hozzá unottan ketyegett több asztali,

s ő vigyázta, figyelte, folyton vacakolt...

...piszmogott az apró fogaskerekekkel,

mikor valamelyikük ütemet vétett.

Leellenőrizte szinte minden este,

ha merült az elem. "Úgy jó ha egyszerre." 

Épp ezért sehonnan, soha el nem késett.

A kakukkosokkal volt a legtöbb baja,

a kótyagos "kakukk"-kal tele volt a ház,

amíg hazanem ért, s csendet nem teremtett.

Majd a helyére egy másikat függesztett,

"...mert nem jó már semmire, amelyik hibás."

 

Mikor Stroke-ot kapott megnőtt a zűrzavar,

ellustult néhány, s néhány bután megvadult,

tudtuk, fogy az erő a béna ujjakban,

s nem a fránya idő az, amivel baj van...

szabálytalanná vált, ami elszabadult.

Órák a papír dobozban. Túl nagy a csend.

Ó hányszor kértem, "csitulna el... halkabban!"

Hiányzik... az akkor megfékezhetetlen.

Hallgatnak vádlón a mutatók dermedten.

Csak a szívem ver most egyre hangosabban.