Ahogy én látom

kicsikincsem•  2019. március 6. 12:28

Rejtvény-fejtegető/ A nő

 

Megfejthető, élő rejtvény,
"csakazértis" nem elég.
Mélyenszántó karcok lelkén,
csupa tűz, de lehet jég.
Megoldják -e illő szavak?
Jutalom az édes csók.
Fellángolnak, felizzanak,
pillangós vágy-takarók.
Mivé válik? Ó, ki tudja!
Bonyolult az életútja.
Jövőt hordoz, születést.
Istenadta lüktetést.

kicsikincsem•  2019. február 8. 08:46

Szimbiózis

Elmondod mindennap, s elmondom én is...

nem kell, hogy legyen ok, semmi "Miért is?".

Nem kell hozzá ünnep, csak a késztetés

míg van az a pillanat, hű szívverés

megtart, melenget... megérint, simogat

míg hallod a szót, s hallom a szavadat.

Együtt sír és nevet, egymásért jajdul,

összefonódik, ha akad, lelassul.

Szeretsz még? Szeretlek. Simul a válasz,

érted kiáltok, s te értem kiáltasz.

Elmondod mindennap, s elmondom én is...

nem kell, hogy legyen ok, semmi "Miért is?".


Zagyi G.Ilona

kicsikincsem•  2019. január 9. 08:48

Csak csendben...

"Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja."
Hóba rajzolt nyűgöd olvad, eső elmossa.
Szétfut... lásd, elszivárog... árokban, patakban
semmivé lesz lassan, mint visszhang a haragban.
Csak csendben, csak halkan... kell az idill torz képhez.
Kérgességed kevés, ha lehetetlenné tesz.
Nincs újjászületés, csak ál-igehirdetés,
mely sosem volt Istené, csupán hitszennyezés.
A tízparancsolat tiéd... csak csendben, halkan.
Még van rá időd, mondogasd,  mormold magadban.
Csak csendben, csak halkan... a kellő alázattal
szőnyeget teríts, rőt bársonyt bűnbocsánattal,
ahol nem pap oldoz fel... csak az előkelőbb.
Részévé válsz lassan a láthatatlan rácsnak,
mert " az Úr megadta"  csak töröttebb a szárnyad.
Munkától nemesség. E vagyon hány tenyérnyi?
Szennyét is beszívja ki napjaid megéli.
"Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja"?
Mennyit élhet az ember? Van, aki sokallja?
Szabad jog, akarat... "szakálla volt kender",
"Mari néni siratta, Laci bácsi kacagta."
Csak csendben, csak halkan  súgd, apáknak, anyáknak.
Egymásra vigyázni, mindenkit hazavárnak!






Az idézett szöveg régi mondókákból való

kicsikincsem•  2018. december 22. 18:38

Tudom, hogy ott van /Szeretet/

Apám, elment három éve, 
idén már nem ölel anyám, 
megfakult az ünnep  fénye,
már hiába szólongatnám,
nincs válaszuk e világban,
könnyem dermed jégvirágra.

Mesélt az éj, a csillagok,
mikor egyet választottam,
hogy ez a fény mindig ragyog,
felhők mögött,  nappalokban.
Szeretet a pillanatban...
Nem látom, de tudom, ott van.

kicsikincsem•  2018. december 20. 07:42

Megértheted?


Utánozhatod a nem látót,

de meg is értheted?

Nem ismeri színeid a vak,

aki úgy született...

Játszhatod, hogy ujjad a szemed,

hogy a kép a mozdulat,

de ott nem beszél a képzelet,

hol sötét, sötét marad.


Játszhatsz bénát, némát, süketet.

Egy helyben, mereven,

szótlanul figyelhetsz jeleket.

Fut érzőidegen...

felráz, ami beszédre késztet.

Te, elindulhatsz... léphetsz.

Elmondhatod és meghallhatod,

nem őrzöd azt a csendet.


Ülhetsz egy padon téli éjben.

Árvát, reménytelent

félelmetes egyedüllétben,

tudsz-e, egy védtelent

játszani? Büszke... Istentelen?

Dacos mint a fagy, hideg 

mely csontig hatol... Megértheted?

Otthon család vár, meleg.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom