Ahogy én látom

kicsikincsem•  2018. szeptember 18. 06:26

Miközben féltünk, szeretünk...

Nézet-kérdés pontról-pontra,
fókuszálunk valamire.
Vélemények pro és kontra,
mert: "Ha megnyerte hadd vigye!"
Nincs fognyom a gumicsontban,
sértetlen mint a létige.
Mi zajlik a függöny mögött?
Látó vaknak... erre csörög.
A menny dörög, s nem hiába,
imáink tragédiája:
Volt, van... mindig lesz gyűlölet.
Görgetünk mérföldköveket
oda-vissza,
miközben féltünk, szeretünk.
Kezet nyújtunk, segítkezünk,
ha kell, ha a sors úgy hozza.


Zagyi G.Ilona

kicsikincsem•  2018. szeptember 14. 10:38

Jóindulattal

Keresem a békét, a jó szót a zajban.
Féltem küszködését, annyira védtelen.
Olyan törékeny az öntelt zűrzavarban,
s mert engedelmes, hízik a gőg, féktelen.
Bár Imákat suttog... de marad névtelen.

Tűri a sorsát, de hallom: "Segíts Isten"
Mint viharos tengeren csupasz árbócok... 
s csak vízió vitorlák. Csodákban hittem...?
Túl sok az ígéret és túl sok a szónok.
Üres fecsegések, ti, magamtól óvtok.

kicsikincsem•  2018. szeptember 8. 14:31

Bohém szeptember

 

Túlérnek, változnak a nyári illatok,
a zöldbe ivódik a lángolás árnya,
s míg lassan hűlnek, vacognak a hajnalok,
tarka subát ad a nyughatatlanságra
az ősz, hogy a hervadása bohém legyen.
Ne unott, kedveszegettül reménytelen.

Mint elmentett mosoly a napsugarából,
egy lassan terjedő, festett naplemente,
mely érzékeny, gyöngül a simogatástól,
de elragadó, tájba, ízekbe rejtve.
Gyönyörködni benne! Kóstolni, szeretni!
Nem számít mennyi, olyan vonzó tud lenni.

Ma eleven még a nyár bódulatától,
s derűs jussából csakis adni szeretne.
Legyen káprázat a lassú lombhullásból,
ne legyen csak úgy könnyen elvesztegetve.
Túl sok a könny? Idillt teremt, így jót mulat
színes esernyőkön az őszi hangulat.

kicsikincsem•  2018. szeptember 7. 08:28

Emlékek között

 

Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat. 
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet...mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.

Egy csomó a zsebkendője csücskén
árulkodó.
Feledte tán mikor, miért kötötte.
Titok marad, örök várakozó,
mint ő, emlékfoszlányaim öltögetve.

Bár jó szava itt hagyott,
de a lelkem része,
mert azt, hogy ringatott,
az idő sem zárja be.

kicsikincsem•  2018. szeptember 6. 09:52

Szabadnapok

 

Hiába számolgatom... 
nevenincs napokból több van.
Ami jön-megy... csak elillan,
s nem azért mert súlytalan.
Tudom, hogy nehéz.
Cipeltem szótlan,
hol az ízrobbanás szegényes.
Mint mikor az étel sótlan,
de ígérik, egészséges.
Kor határig beosztják.
Nem, nem éhezem... megélek!
Kellőképp ízesítek néha
magamnak ítélt napokon,
bár foszló, vékony szálakon 
egyensúlyozom,
hol oxigénnel telik a szféra.
Szabad ez a lábnyom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom