kicsi plussz a folytatásból

Hogy csillapítsa az égő érzést maga is lehunyta a szemét. Elaludt.
Ezalatt odakinn foszlani kezdett az éj tájra nehezülő palástja, s a hajnali napsugarak, mint megannyi apró szikra jártak táncot az ablak párás üvegén.
Az utasok lassan-lassan ébredeztek, és örömmel konstatálták, hamarosan megérkeznek. Néhányan a megmaradt elemózsia nylonfóliájának csörgésével kezdték borzolni az épp ébredezők idegeit. .A férfi mindebből semmit sem érzékelt. Messzire járt. Nagyon messzire. Nem térben, csak időben. Léni is felébredt. Óvatosan mozdult, érezte a férfi mozdulatlan kezét a sajátjában, és tudta: még alszik. Lassan hátrafordult, szeme Nikát kutatta. Még ő is aludt.
'' Talán jobb is. Jobb ha most alszanak. Hamarosan úgyis hazaérünk, és majd otthon ... '' futott át a lány agyán. ' Nem. Nem! Nika nem sejt semmit. Ő nem tudhatja meg!'
Léni nem akarta hogy úgy nézzen rá is. Nem tudta volna elviselni az ő szeméből is azt az éles pillantást
. ''Majd megbeszéljük ... '' fordította tekintetét puhán a férfire, '' te értesz már. És ha nem is ma, de majd megtudom miért.''


A tavasz első napja volt. Hosszú hetek teltek el 'csendben', de nem nyugalomban. A lány szinte minden hajnalban ugyanabból az álomból riadt. Hol sikoltozva, hol mély ürességgel a szemében. Aznap is. De akkor senki sem csitítgatta, senki nem volt mellette. Ruhái az ágy baloldalán lévő szék karfáján pihentek. Táskája az íróasztal mellé simulva várta. Annak sarkán egy korsó tej, alatta levélke : '' Vigyázz magadra. Szép napot! Ma értekezlet. Később jövök.'' Zavartan nézett szét a szobában, lassan fogta fel, hol is van.
'' Vége '' győzködte magát, bár kevés sikerrel. Gépies mozdulatokkal öltözött, majd a szobából kilépve, nyugodtan sétált végig a hosszú folyosón, ami a fürdőhöz vitt. A levélből már tudta, üres a lakás. '' Legalább ma reggel nem kell hazudni neki. ''
Ahogy a hideg víz bőréhez ért, kissé mintha visszatért volna belé az élet.Többször újra és újra megmosta hát az arcát. A nyitott ajtón át a tükörben az óra számlapja nézett vele farkasszemet.Így a fésülködést már sietősebbre fogva ki is maradt, hogy rakoncátlan tincseit fonatba regulázza. '' Amúgy sem zavartok már soká '' susogta a szeme elé hulló tincseknek.
Sietve kapta magára a kabátját, és alig fordította el a kulcsot a zárban rohant is lefelé a lépcsőkön.
- Itt a lift! - szólt utána egy ismeretlen nő, ám ő már egy félemelettel lentebbről kiáltotta vissza
- Köszönöm, de nem.