3. rész

Az utcára kilépve csípős szél fogadta. 'Szép kis tavasz' jegyezte meg magában, amint átkelt az úttesten, és összébbfogva magán a kabátot, futásnak eredt.Derékig érő haját jól összekuszálta a szél, volt hogy nem is látott tőle, de mivel már évek óta járta ezt a kis útszakaszt, gond nélkül vette be vakon is az egyetlen benne lévő kanyart. Késében volt.Hallotta a jelzőcsengő velőbemarkolón éles hangját.Szerencsére már nem járt messzire. A csapóajtónál még maga elé engedve egy kisfiút, átrohant a néptelenedő aulán a lépcsőkig. Kettesével szedve a fokokat fel a másodikra, be a terembe és már le is huppant a padba. 'Hu. Ez szorosra sikeredett, most úgy nézhetek ki, mint Savas óráján a kísérleti vasreszelék a mágnes körül.' Kezével lesimította tincseit és a füle mögé igazgatta őket.Épp csak összeszedte magát, már nyílt is az ajtó.A kedves, de szigorú D.-bá lépett be rajta.
- Tanrendváltozást kell bejelentsek. Ma elmarad a földrajzórátok, helyette dupla törit tarthatunk, az én, és remélem a ti örömötökre is.
A termen halk morajlás futott át, olyasféle, mintha egy lezárt méhkashoz hajolnál.Léni viszont örült. Szerette a törit, és ahogy D. előadta. Igen, előadta, elmesélte, eljátszotta. Élvezet volt minden órája, nem is értette a többiek miért zúgolódnak. De lassan eszébe jutott. A kiselőadások. Biztosan azok miatt. Az övé készen lapult táskája mélyén, két könyvtárból kölcsönzött kötet, és az öreg padláson begyűjtött néhány régi levél, és a videokazi társaságában. Talán ezért tudott nyugodt maradni, és épp ezért zúgott fel az osztály azon fele, akik a egyszer negyvenöt perc és a 32-es létszám arányában másra számítottak.
- Csendesedjünk kérem szépen; munka van. - csitította őket D.-bá - Emlékeztek mi volt a feladat?
Emlékeztek, hogyne emlékeztek volna, és elhalkulva úgy lapítottak, mint  megriadt nyulak aratáskor.
- Szádeczky kisasszony, megkérhetem?
- I ... Igen - hangzott a nem túl nyugodt felelet.
' Na' kapta fel a fejét Léni. Kíváncsi volt, miként mesél a megadott témáról egy kulákgyerek, és nem csalódott. Felszínes és közhelyes  beszámolót kellett végigszenvednie. De az őt követően felszólított Pepe mondókája már szinte érdekesre sikeredett.A tüsihajú vézna fiúcska úgy beleélte magát az előadásba, mintha D. oktatási módszerét koppintva akarná kihúzni magát a csávából.A  közeledő vallatási idő végét jelző kicsengetés adott még némi felkészülési időt a már következőként felszólított áldozatnak, aki jegyzeteibe mélyedve próbálkozott memorizálni még egy két dátumot,csak a hihetőség kedvéért míg a többiek a lépcsőn lefelé az udvarra tartottak. Léni lassan sétált. A fehér korlát mellett húzódó virágládákból keze felé kapaszkodó borostyán- és phiilodendronindákat figyelve. 'Szegénykék, nektek sincs valami jó sorotok ebben a fénytelen ékszerdobozban' gondolta, amint végigmérte az épületet egészen a földszintig.Kiérve hidegre számított, de az eltelt rövidke idő elég volt a napnak ahhoz, hogy elviselhetővé, sőt, már szinte jólesővé tegyen tíz percnyi kabát nélküli kintlétet.Egy üres padra telepedvén elmerült gondolataiban. Ő is próbált felkészülni, mint a még mindig jegyzeteit bújó Riadtka, aki az épület nyugati falának feszül és láthatóan reménykedik, hogy ez a tíz perc sosem fog letelni.  
- Szia! Leülhetek hozzád?
- Szia! Persze, már ha nem ciki neked ... - mosolyodott el, és fejével a csinik klánja felé biccentett. Magában hívta így azt a klikket. Csupa üreslocsogású csinibaba, akik most ha pillantással ölni lehetne, már rég megtették volna. Már akkor holtan esett volna össze, mikor a fiú megállt előtte, hát még mikor le is ült.
- Ciki? Miért? Ja ... Ők? - biccentett ugyanazon irányba - Ne törődj velük. Tudod gyávák egy értelmes kérdésre is, hát megérdemlik az összes  buksijukban felmerülő gondolatot. Legalább sűrül a káposztalé! - és nevetett.
- Hát ha így, akkor ok.
- Jössz a hétvégén? Képzeld, Husi az ösztöndíjából vett egy tandemet.  Használt és olyan ütött kopott, le kéne festeni. Ha el tudnál jönni segíthetnél.
- Nem hiszem. Sajnos most nem hiszem hogy elengedne. Nagyon zabos a Zabos mostanában. (Egymás közt csak így nevezték Léni anyját)
- Kár. Pedig elbirngázhattunk volna négyesben a folyóhoz.
- Ami késik ...  tudod? - mosolyodott el Léni
- Tudom. Az csak később jön el. Oksa. Akkor a következő ... - Ezt a mondatát már a csengő tépte félbe.-  Úszásunk lesz.Ma már nem találkozunk, az Öreg kérdezett, üzensz neki valamit?
- Csütörtökön, gitáróra után a Kőfalnál - kiáltotta a fiú után Léni, ahogy annak alakját magába olvasztotta az épület felé hömpölygő sokaság.
- Szóval csütörtökön randizol vele ... - lépett mellé az egyik 'csini'.
- Na és ha igen? Miért ? Azt csak nektek lehet? - szegte fel a fejét, és lépteit megnyújtva hagyta magára a meglepett arcú leányzót.