pillanatok az életemből

narnia• 2013. április 1. 10:16

hosszú sétákat teszünk a zöldben.

nem, nem erdőn. még csak nem is

öröktűsök tavaszra díszített rügyei alatt.

a mi zöldünk klórszagú, hideg hétköznap.

harmatcsengettyű és hozsánna nem szökhet be

apró kis szobánkba. mert van hol

néma csend kell. puha, ölelő.

"Látod? Már újra kap levegőt!"

a mi ünnepünk mély kút... igen.

és nem múlik el a harmadik napon.

csodája: velünk maradó hittelen fogadom.

feltámadásunk: a másikban fogant

színtiszta oltalom.

Marillion - Easter

5 hozzászólás

Szerelem

narnia• 2013. március 26. 07:13

az utolsó két kártya

az utolsó két kártya

Nekem az első olajfolt

arról a napról.

A másodikra ráfolyt a vér

Bennem él a szaga.

...velem nem volt ott akkor anya.

Nem is tudja. Még ma sem;

milyen halottat ölelni.

De... talán mégis.

Láttam. Mama ágyánál

a kórházban.

...lefejtik a kezed.

De ez már a harmadik.

Látod? Már az enyém is véres.

Azóta nem játszom.

Ez a buta teszt se más.

Pillangók...molyok?

Arcok. Maszktalan játszmák.

Egy frászt. Harcok.

Kufárok. Káinok...Kamionok.

Színes forgatag.

Egyszer igyunk abszintot.

Zöldet. Az utolsó két

kártyán, már az is van.

8 hozzászólás

narnia• 2013. március 25. 10:23

szeret'

imádom ahogy azt súgod: Fess!

és megállsz képeim előtt.

tudom pilláid rezdülései mögött

ilyenkor tornádó fütyül. és egy bomlott

mozdulatban majd elfolyik a képkék

festék? pacák ujjak kezek

nyoma szerteszét ölembe derekam ölelve

bújsz érzed? már én is csak ujjak kezek

....szeretkép.

http://www.youtube.com/watch?v=buG0HCAFy3s&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=frcJyWh9m_M

2 hozzászólás

Szerelem

narnia• 2013. március 21. 10:34

újra és újra rádcsodálkozom. a rohanó világ ahogy koptat, gyűr és zilál. hogy maradsz benne ugyanaz és mégis minden pillanatban változol. már csendesebb vagyok. nézlek. te még sokat kérdezel. szeretem. van hogy téged már zavar - azt mondod nem akarsz gyerekesnek tűnni - . hosszan nézel magad elé, és elhallgatsz. tekinteted barna mezsgyéin olyankor tündérek játszanak. elbújnak pupillád világgömbje mögé és előugarni készülnek: " kukucs!" ( pont mint a fotókba zárt fényívek ),
vagy csak csendben megülnek pilláidon
és a mélyülő tér fonalait fűzik ujjaik köré. vállad megemelkedik, és komolyvagyok-os mozdulatot teszel...
rámnézel, majd elmosolyodsz s újra kérdezel.

http://www.youtube.com/watch?v=fGMfAWf__K8

4 hozzászólás