7
hajnalkarcolt álmainkra // megadott szavakból
tükörpaplant terít a fehérség
(burokban születtél.?!)
egy forró éj talán
tervezett idegen
véletlen élvezet
vagy üszkös romokra épített
új vár...nem tudhatom
akkor még ki voltál
aznap váratlan találkozás
önnön arcommal
magasan a bazaltsziklák hegyén
érintés izgalma ( azóta tart a kéz)
kezed mely néha vérzik
hisz van hogy tép a korlát
szikra mit nem fájdalom
pattogzó zizegése táplál.
tűz. lobogásod otthonná fűti a teret
kócolja hajunk bárhol a szél
legyen bár vaksötét az éj
hajnalkarcolt álmainkra
tükörpaplant terít a fehérség
~~~
... mert félig nem tudok
ma reggel
elbújik,néma,paplan,vállal,tiszta,büszke ,takar,számit,hagy,egy
ma reggel
( szalagodra szeretettel )
amikor a nap még fellegpaplana mögül kukucskál
de álmaid közül épp
el(ő)bújik az elmúlt nyolc nyár
és mind
a felvállalt vagy takart csínyek
...nem számít egy se már.!?
konok homok
szemek
bár...de ...mégis
lásd megállt benned belőlük valami kincs
és lelked gyémánttaván
tiszta vitorlát bontott a hit
amikor néma vagy elesett vagy emlékezz rá
ez megtart és segít
máskor majd csak úgy szárnyára vesz repít
mint egy büszke sast
hogy "hass...alkoss gyarapíts"
hagyd hát hogy mit megtanított a tapasztalás
és kiásott vagy épp temetett
a tudat alatti labirintusában régészkedő bölcs tanári kar
vagy csak úgy rajtad ragad...
mint csizmaszáron áradás után az iszap
a Tiszánál
megüljön pilládon...illanó álom?.
...mielőtt felveszed ünneplő ruhád
én csak azt kívánom
vigyél e reggelből valamit a hosszú útra
mert nem könnyű túra
2012. jún. 16. Hmv.
Ballag már a vén diák
szeretlek láncra fűznek
a lépcsőfokok a part...hullámok közt
lábujjhegyre áll, és a combközépig érő vízre néz a hit
otthont zalít a tajtékos csillanás
érkezést a pára, együttet a mély fölötti csitulás
bársonyalkony csillárfoglalatában
megannyi lobbanó szikra
lenn ablakszemekre csukódó paletta...
halkuló zajok. álom.
csillagvi(l)rág...tiszta
szemekben küszködés nélkül születő jövő
tavaszunk fehér virág mára meggybefőtt
vörös, akár a vér, mi összeköt.
ősök karjának ereje...anyaföld?
haza. hordják a szénát, a salátát
uborkazöld lombok mögé bújt apró hársvirág...
csendünkre kattan a villanykapcsoló:
" apa mosdik, anya főz
együtt lenni jó".
http://www.youtube.com/watch?v=B-n5ZishH2Q&feature=related
hajtod
hétköznapjaim leporellóját türelmesen
neked nem feladat. nem munka
és nem is tulajdon
miképpen tulajdon képem a reggellel
a teáskanna gőze mögűl rádnevet
tiszta
akár a köztünk feszülő hajnali csend
béke van. kérelem? nem...csak
kérlelem azt a tintafoltnyi sötétkéket odafenn
hogy várjon még a hasadás
hogy hasadtól a vállad ívéig még elhalmozhassalak
csókkal
genetikailag kell megbizonyosodnom
minden sejted sejti...tudja...érzi
érteni csak a bánatot...de az is elszáll
ha kezem fogod
felfelé és kifelé....miként szódavízből a buborék
éket nem ver közénk semmi ami súly
új lap a nap
és új csók a hajnal
" munka után jövök haza....és tudod" : hajtod
"detto" súgja utánad mosolyom
"úgy jó ha ...
http://www.youtube.com/watch?v=0RgRqQeKQpQ&feature=related
-----------------------
Hervay Gizella - Hazatérés
mert nem mindegy,
hogy milyen úton jöttél
máshová nem mehetsz
csak ahol életrekelnek újra
a holt diófák, kopár dombok, hegyek
ahol másokért indulhatsz útra
ahol közösség a szerelem
az árvák elfulladó hangját
vak kutak közt nem felejtheted
csak azzal élhetsz, aki utadon járt
aki ugyanúgy összerándul veled
egy elhagyott sóhajtásért
akinek nem vigasz a szerelem
de közös munka a konok csönd ellen
amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek
azt a kenyeret ketté törtük
amivel a szegénység megünnepelt
azt a szőlőt együtt ettük
amivel a szükség megkínált
nem lehetsz hűtlen önmagadhoz
a szerelem is rádkiált
azokért élj, akik küldtek
azzal, aki értük él
térítse mindnyájunkra
Mária-kendőjét az égén
ahhoz vagyok hű, aki a tájhoz
aki felnőttként felnevelt
aki társam lehet a gondban
virrasztásban, nemcsak ünnepen
aki rákérdez gondra, örömre
hogy megosszuk ami közös
aki megtart tisztának, hűnek
ember az emberek között
én csak a te utadon járhatok
megfagyott iszapban, szélben fák között
napraforgók hadirendjében
kiinni a szerelmes folyót
szívünkön át az égre terelni
a gyalogúton mezítláb menni
virágok vére szívünkön áramlik át
veled lehetek csak páros madár