pillanatok az életemből

narnia•  2015. február 16. 21:33

---- ...

https://www.youtube.com/watch?v=PsfbENna9gQ



kávéillatú torokszorító nap volt. 




hiányozni fogsz 
Nyugodj békében Ági.

narnia•  2015. január 21. 11:04

konkáv éjszakák

az alkonypír rőt fonat a fákon
fényszórók előtt elsuhanó remegés.


szép illusztráció.


annyian versbe rejtik a sok pőre álmot...
adni kell a látszatra - s ennyi az egész?!.


manipuláció.


míg csended vállamra hajtod
lehunyt pillád mesél és mesél.


saját stáció.


kívül hagytuk valahol a világot
s megbújtunk konkáv éjszakák tengelyén.

narnia•  2014. május 2. 16:26

szentencia szinkópák

átteszi a hang súlyát néma ívekre.

kopjafák korhadásainak zaja 

veri fel benne az árvaság jajait..

hadakozik. tűz, víz, ég, föld. 


a víz győz. elmossa a majáliszsongást.

a földig metszi vissza. az otthonig.

egy szeparált strófa csüng a maradás kilincsén.

énképét koherens kötésekig visszabontja...isa

por és némi feromon vetül a tükörre. 

tekintetéből visszaköszön a völgy, a patak

...

fodrok széle. nem is. csak szél. felfut a dombra.

az alkonyodás ködeiben rágóssá mázgásul a levegő. 

mellém ér, biccent. leülünk. csak úgy a fűre. nem fontos hogy beletörhet  ..

mi tudjuk már, a törésektől válunk önmagunkig azzá 

akiknek a szentenciák sem láthatnak. 

csak az ilyen alkonyok szinkópái. a többi csend.


 

narnia•  2013. május 21. 16:21

ahogy felfekszik

Apa aznap délután 
ráált a szerelőaknára vele...

 Abból a napból is...

már csak a hangok vannak. 

Bemegyek még néha a műhelybe,

ahol az akna. Szülői ház. 

( Apa újra otthon lakik
Mama beteg. Néhány nap és műtik )
Haza. Anya utált ott lakni.
Már háromévesen azt kérdeztem tőle:
miért nem megy akkor el.
Az ember ott marad csak, ahol 
ember lehet. Ahol jó.
Láttam filmen egy legendát.
Régi volt. Ezerkilencszáz...
akármennyiben. Amiben
mintha én. Pedig te.
Mi lehetett volna ha elhagyja?
Nem önmaga. Magunkra maradtunk.
Látod? Én a verandán vele.
Te a partot űzve. Felelj.
Lehet ennél örökebb?
Olyan akár a perpétum mobile. 
Mozog. Hullámokat vet a vihar.
Változni? Változtatni?
Sosem hittél nekem. 
Többet akartál berakodni.
Pedig a köbözéskor helyeket alkotunk. Igaz? Nekünk pedig: 

 

közökben is elvihető dolgaink vannak.
A hangokban. A várásban. A tudatban hogy...
Vagy. És nem ahogy felfekszik...
Tályogok, jogok nélkül. 

 

Talán csak a barátság ennyire tiszta
tartozás.

 


 

http://www.youtube.com/watch?v=5kW9DZ0gPkI

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

köd ült a stégen

 


 

anyáink útján? nem. 

 odaát, túl a határokon.

 anyád sosem látta a nagy vizet, ahogy enyém 

 se békélt meg soha a határtalannal. 

 ( a Maros örvényei mellett nőtt fel

 ...nem csoda.) 

 alakítanának? meglehet.

 nyelvük bár a szánk ízét adja

 s hitükből elnőve vagyunk azok, akik

 és mégsem maradunk. manipulál a korcs század

 s ezret meg ezret hazudhatnánk

 ahogy ők is valaha...' minden rendben lesz...

 itt van a mama." és ködös alkonyok 

 ha körénk nőnek , lásd nincsenek sehol...

 a tiéd bár 'igazoltan távol ' .

 köd ül a stégen. aki ott velem, az sosem ellenem.

 ahogy nem voltál te sem. képeken terül a való

 elmosódott életlen... céltalan. a van van csak rajtuk.

 amiként a szavakban.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

sz. m.

 

 

néztem a szemét ahogy kimondta

 fiatal volt. nem volt még 30.

 " végleges a diagnózis. " - sz. m... -

 " nem tudom meddig vagyok még képes fogni a tűt."

 befelé ömlő patakokon eveztünk

 

azóta nem láttam Mártit varrni. közben felnőttem. 

 és hiányoznak az öltögetős délutánok.

 

 ( a te ' virágod ' ...? ) ... a tér csupa kongó sehol.

 utoljára virágot hímeztünk egy terítő szélére.

 apró volt, azt hiszem lila. lila, mint nagyapám

 testén a műtét utáni hegek. ( nem ért semmit a kés

 a lék, a metszetek azt mutatták: elterjedt.) 

 

kiterjedés vesz körül mindent

 benned mi lakik? és meddig?

 a meddigeken túl van az, ami összeköti

 bennünk a Kövesdi fiút és Gyuszit

 ők ketten... mintha mi.

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 


 


 


 nemigen

 

ezért vagy az aki .

a barátok mindig kimondják.

nemigen akad más, aki meri

és felvállalja önnönmagát.

 

a versbe bújás is lehet hazugság.

vágyott kép. képtelen képzeletrajz.

ecsete a szó és lába a semmibe lóg.

( nézz csak itt körül..mind csak azt hiszi : örül ) 

ezért írok inkább leveleket ...

címzett és feladó. adódhat úgy

hogy a közlés közlekedés és 

köz. a kőfal fugái közt ugyanúgy őrzik a téglák

a véset íveit ( amit én és a legkisebb Kövesdi )

ahogy a hegyek gyomra téged és  Gyurit.

 

azt mondod " most jó '...' lenni "

szerintem meg: csak úgy éri meg.

a többi, a másként lehetetlen küldetés.

és...

de mert magyar vagyok tudom, és-sel nem kezdünk mondatot. 

( And ... Und...Et...bárhol elmegy. )

hordod anyád nyelvét, ami sokszor teher

mert kiveti belőled amit ki kell. 

és odaát oly kevesen értik. 

azt hiszed könnyebb itt? határokon belül? 

megült itt a bábeli zaj a fejekben

sokból meg  plázafény szorítja ki a valódi lírát.

kapcsokká vetnek betűket papírra

és azt hiszik ha valaki hozzájuk szól leláncol(ha)t(j)ák.

már bevett kert a lelkük... pedig pont így válik ugarrá.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

 

kölyökképű terveink

 

 

 

tudod  tervek rég is voltak.

5évesen én még régész akartam lenni.

aztán leszoktam az akarásról.

rájöttem mennyivel szebben zeng úgy : szeretnék.

benne van a szeret-és és még annyi íz.

akkor láttam nagyin azt a mosolyt

benne voltak azok a megvalósítható 5 éves tervek.

me(l)ósok,gyárak. ők még importáltak a munkájukból...

s gyümölcseiből házak nőttek ki az aszfaltról

a Károlyi utca sarkán ( amiben felnőttem)

elkészültekor a mestergerendán

cigánykerekezett az ács...

( nagyapám emlékei között találtam róla fotográfiát...)

a múlt héten újra szóba került az import.

de csak mint a szó. meg a : meg kell dolgoznunk...

ezer láda ment lengyelbe. bio árú.

itt alig van rá kereslet...csak a munka maradt.

és a földközel. huszonegyedik századi kincskeresés

mesélő istentelenek teljesíthetetlenné tették az

igazából már el se várt öt éves terveket.

de a mosolyt sosem vehetik el.

...ahogy tőlem a nagyanyám arcáról belém

 

átszelídült szeretetet sem.

 

---------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 

nem kimondottan a fátyolhoz…

 

 

 

 

a gyermektiszta ámulathoz visszatérni.

a teljes hithez amikor a versekben  még volt líra

ahol még megvoltak a betűkbe vetett csodák.

 

 

fodrok alatt a kövek éle

a fák élőn haragvó zöldje

és a táj csendje: bennem

 

oda szeretnék percenként

amikor rámrabol a zord való.

( talán ezért van, hogy olvasok )

a körülöttem felhabzó pokol

már nem zavar. zizegő avar.

 

csak felveri szilánkjait a csendre

és kapar a torok. verstelen szétköpködött zok .

értem amire kérsz. (itt) tovább nem maradok.

 

ott járok majd, hol lapokra zárul a tér

és a sorok közé apró pillanattá foszlott

pixelekre hullt idő  fér

 

ahogy te is.

viszem a hangom a csendbe.

(tudod egyre jobban értelek.)

én még bíztam az emberségben

 

de igazad volt. ez nem az a hely.

 


 

 

 

 

narnia•  2013. május 19. 19:05

naplóbejegyzés máj. 17.- 19.

máj. 17.

 

Szentes alatt jártunk. Elnéztem a meztelen bordákat. Az esőcseppek visszaverték az anyaföld szívdobbanásait. 

 

Kihallatszottak az ívek alól. Nem volt rajtuk fólia...

 

letéphette a tegnapi vihar... vagy a születés gátmetszetlen heve...

 

mert a Van , a létezés nem kér takarást...az csak visszafogná az áradást.

 

máj. 19.

 


 

a 4-es szürke szalagjára vizet bábozik a déli nap

 

és  pipacsok vére csapódik szét a füvek zöld tengerén

 

alant fut a jelen és a múlt a jövő elé

 

odajut?!. az elkerülőn a terelésen túl

 

báránypamacsok játszanak a széllel

 

narancssárga kör, áthúzva feketével...

 

éjjel is esett... jelzőbóják szerte széjjel

 


 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom