napfeny blogja

I

A levél Brazíliából érkezett. Ferenc izgatottan tépte fel a borítékot miközben ezer apró balsejtelem gyötörte.

Felismerve a professzor kusza írását és megértve utasításának tartalmát a megkönnyebbülés fényei játékosan cikáztak át rajta.

Nem fogják elbocsátani a gazdasági válság kellős közepén, sőt kiterjesztik intézői munkakörét, megduplázzák bérét, és tejhatalommal ruházzák fel – gazdasági intézőből a professzor vezérigazgató helyettese lesz. A kitörő öröm mámorával fogadta a férfi, az ölébe hullott szerencsét. Tudta, hogy rengeteg tennivalója lesz, hiszen a dúsgazdag professzornak szinte minden területen voltak érdekeltségei a gyógyszeripartól a turizmusig.

Igazi szenvedélye azonban az égi jelenségek tanulmányozása volt, imádott mindent a csillagok rácsán keresztül szemlélni.

Közel három hónapja utazott el a villámok hazájába, hogy tanulmányozza a gömbvillámokat a légköri kisülések által leginkább sújtott területeken s a levele szerint egy új szenvedély, kerítette ott hatalmába ezért nem tér egyhamar vissza…

Ferenc nem értette, mi történhetett a mindég kiegyensúlyozott, bölcs professzorral.

Utasítása mely szerint a szállodaként működő, ősi családi kastélya körül 100 hektáron elterülő földeket szántsa fel és vesse be makkal, meglepte Ferencet és kíváncsivá tette.

Nem volt ostoba ember, üzemgazdaságtant és mezőgazdaságot tanult az egyetemen mégsem értette, mire céloz főnöke azzal a mondatával, hogy „a wellness fellegvarava, az ötcsillagos almok birodalmava avatom a szallodamat a fold termesenek a segítsegevel.

A mak ugyanis mint Braziliában megtapasztaltam egy csodalatos afrodiziakum, az orom növénye s hatoanyagai csodalatos varazskodbe burkoljak az embert melynek buvoleteben minden, megtortenhet, a test a szív és a lelek tokeletes egymasra talalasa a boldogsag hídjain keresztul.”

Ferenc töprengés helyett azonnal nekilátott a parancs megvalósításának.

Megrendelte a vetőmagot és embereivel hozzákezdett irtani.

A rombolás művészete boldoggá tette Ferencet főleg mikor látta, hogy az idegesítő vendégek, akik feltöltődni jöttek ide, egymás után utaznak el a szállodából mely sivár, szürke épülettömbhöz kezdett hasonlítani egy sivatag közepén.

Eltűnt a hatalmas őspark, a csodálatos rózsakert és liget. A nap sem ragyogott már a mohaszőnyeg harmatcseppjein s az énekesmadarak koncertje is elmaradt reggelenként.

Két hét alatt a szállodát körülölelő zöld oázisból hatalmas pusztaság lett melynek barna színű ködéből csak a kastély épülete bontakozott ki. Levették a feliratot is a szálloda épületének homlokzatáról, hiszen az „Üdvözöljük Önt a wellnesz bölcsőjében” csak akkor lett volna helytálló, ha kicserélték volna a szót a wellnesz koporsójára.

Ferenc elégedetten figyelte a körülötte kibontakozó káoszt és elhatározta, még aznap elbocsátja az alkalmazottakat ő pedig beköltözik a kastély legszebb lakosztályába.

Egy gondtalan, csodálatos élet lebegett a szeme előtt s remélte az édes álom legalább addig tart majd míg a tölgyfák megnőnek…

Fiatal tölgyerdő övezte a kastélyt. Az ablakok üvegtáblái őszi verőfényt és sárga faleveleket tükröztek.

A nap felséges aranysárga színeket hintett el a messzeségben és aranyködbe burkolta a tájat.

Ferenc szobájának ablakából szemlélte a természet haldoklását és a kezébe szorongatott levélre tévedt olykor-olykor a tekintete.

Az általa ültetett erdő pazar bíborban hivalkodott és aranysárga fényfátyol övezte a verőfényben csillogó tölgyfák lombkoronáit.

Ferenc azonban hallani vélte, hogy a susogó, hulló falevelek mélabúsan elmúlásról regélnek.

Kezében reszketni kezdett a levél mely arról tudósított, hogy főnöke holnap reggel hazatér és ő visszatérhet szokásos intézői teendőihez.

Úgy érezte, elvesznek ez által tőle mindent: méltóságot, elismerést, anyagi javakat és az élet örömét is.

Tudta, hogy eljön egyszer ez a pillanat, de ahogy teltek az évek egyre gyakrabban érezte úgy, hogy a professzor nem fog többé visszatelepülni, mert bármilyen szenvedély is kerítette hatalmába főnökét az végzetesnek bizonyult.

Levelet egyszer sem kapott tőle az évek folyamán csupán a bankszámlájára kellett minden hónapban tekintélyes mennyiségű pénzt átutaljon s ebből tudta, hogy még él.

Ferenc úgy érezte maradéktalanul boldog volt eddig, hiszen minden nap a munka mámorától ittasultan hajtotta álomra a fejét, és mindent megengedhetett magának, amit csak akart. 

Becsületesen vezette a rá bízott vállalatokat és mindég bölcs döntéseket hozott. Virágzott az üzlet a keze alatt úgy, mint a professzor idejében egyszer sem.

Elhatározta, kiélvezi ezt az utolsó napot, gyönyörködik az ezernyi színben pompázó erdő látványába s éjszaka átadja luxuséletét az elmúlásnak.

Meg fogja ugyan újra tanulni, hogy milyen szegényen, intézőként élni de legszebb érzelmei, életigenlése és álmai itt maradnak elhullva az avarba, és együtt rothadnak majd el az aranysárga és bíborszínű levekkel.

Egy sivár, gondokkal teli élet látomása lebegett a szeme előtt s remélte léte nem tart majd addig, míg a tölgyfák élnek…

Bíborszínű virágmezők, és aranysárga búzatenger övezte a kis fehér házat. A tavaszi napsugár fényködbe burkolta a környéket és elárasztotta melegségével, áldásával.

Ferenc büszkeséggel tekintett körbe e tündérvölgybe és nevetve viszonozta a lángszínű pipacsok mosolyát, a pipacsokét, amik mennyországot teremtettek neki a pokol fölött.

Övé volt az egész környék s úgy érezte ő a világ ura. Egy új, boldogsággal teli élet vár rá.

A pipacsok szimbolizálták neki a lét elixírjét, a szenvedélyt, a szerelmet, a belső tűzet, a mindent legyőzés képességének megvalósulását. 

Egy véletlen félreértés indította el az eseménysorozatok lavináját és vezette el őt ide a földi Édenbe. Hogy is mondják? Minden rossz magába hordozza a jót is csak észre, kell venni, és a jó szellemében cselekedni.

Ferenc réveteg mosollyal tekintett a mellette álló alig 20 cm magas tölgyfára, a kezdet, a vég és az új jelképére.

Visszagondolva nem is alakulhattak volna jobban az események…

A főnöke fáradtan, meggyötörten, megöregedve, életuntan tért vissza hazájába.

Nem is szállt meg fővárosi lakásában, a reptérről egyenesen a kastélyába vitette magát.

Útközben beszámolt a Brazíliában eltöltött évekről s arról, hogy nincstelen lett, sőt eladósodott s az elkövetkező napokban mindenét el kell adnia, mert vagyonokkal tartozik egy perui üzletembernek.

Elszegényedésének okáról csak annyit mondott, hogy egy új, különleges bódulatot okozó szer a „Bíborfüst” űzte a szakadék szélére melyből először minden reggel elpipázott egy keveset aztán később már délben és este is rágyújtott és megérte, mert a boldogság mámora, egy állandó isteni bódulat, lelki hevület és egy évtizedig tartó végtelen lebegés jutott osztályrészéül.

Ferenc nem tudta felfogni, hogy egy ilyen racionális tudós, hogy eshetett áldozatául a kábítószernek.

Főnöke elmesélte, hogy gömbvillám csapott bele egy expedíció alkalmával és fél teste súlyosan megégett. Élet-halál közt lebegett és a hatalmas fájdalmát a helyi lakosok bíborfüsttel csillapították.

Mire felépült teljesen rászokott erre az afrodiziákumra, ami nem minősül ugyan hivatalosan narkotikumnak de csodákat képes tenni a testtel és a szellemmel.

A professzor elleste a feldolgozás minden pici részletét kicsit átalakította kémiai összetételét, és elhatározta hazajön, új életet kezd és miután kiegyenlítette tartozásait, meghonosítja Magyarországon ezt az új boldogságszérumot, ami wellnesz szállodájába a kezelések alapköveit képezik majd.

Ferenc kicsit meghökkent mikor meghallotta a professzor tervét, hiszen a szálloda már tíz esztendeje nem működött de nem mert mondani neki semmit. Hallgatása nem tartott sokáig.

Mikor a kastély közelébe értek mely régi pompájában ragyogott ugyan de üres és kihalt volt akárcsak környéke a professzor megbotránkozva vonta felelősségre Ferencet az átalakulásért.

Szegény embert mintha derült égből villámcsapás érte volna újra mikor meghallotta a Ferenc magyarázatát. Most azonban nem a fél teste égett szénné, hanem a lelke.

Állította, hogy ő nem adta utasításba, hogy tölgyerdőt létesítsenek és zárják be a hotelt.

A mindég megfontolt és nyugodt ember teljesen kétségbe esett és tombolni kezdett.

Ő azt írta, hogy mákkal ültessék be a földjeit és ne erdővel, hiszen nem tiszta levegőt akar ide, hanem ragyogást, bódulatot!

Ferenc értetlenül szemlélte a dühkitörést és pontos, nyugodt ember lévén annyit mondott, hogy megőrizte a régi levelet és bizonyítani tudja, hogy a rendelkezése az volt hogy tölgyerdőt ültessen a kastély köré. Felment a lakosztályába és remegő kézzel vette ki a levelet a fiókból majd anélkül, hogy elolvasná, átadta főnökének.

Az, őrjöngve, bíborszínű arccal kezdett hozzá fennhangon a levél felolvasásának. S alig jutott a második sorig már észlelte a hatalmas hibát, amit elkövetett.

Egyikük sem tévedett csupán a sors űzött velük gonosz játékot.

A professzor reményvesztetten, összetörten görnyedt le és elmondta, hogy egy kis hegyi faluban írta meg a levelet és a helyi papot kérte meg küldje el a Magyarországra.

Az átírta e-mail formába és elküldte a professzor titkárnőjének, aki kinyomtatta és postázta a birtokra.

A végzetes hiba úgy keletkezett, hogy Brazíliában nem használt ékezetet és hosszú betűket a pap mikor elektronikus formába öntötte a levelet és így lett a mákból mak,

Kétségbeesésében a professzor két pipát s egy kis szelencét vett elő a csomagjából. A szelencében levő bíborszínű porból egy keveset a pipákba helyezett s az egyiket átnyújtotta Ferencnek.

Boldogan szipákolták a füstöt és hamaros megnyugodtak. A professzor elmesélte, hogy azért határozta el a mák termesztését, mert abból nyerte volna a bíborfüstöt, ami nem más, mint a mák éretlen termésének a levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidát tartalmaz és kis adagokba nem kábító hatást, hanem boldogságot produkál.

Az öröm növényeként tartják számon mely Aphrodité könnyeiből keletkezett, amelyet akkor hullatott, amikor szerelmét, Adoniszt siratta.

A professzor önironikusan jegyezte meg, hogy ő is könnyeket hullathat ezután és sirathatja az álmát.

Ferenc azt javasolta vágassa ki az erdőt és valósítsa meg terveit, ám a professzor égi jelnek tekintette a sors végzetes játékát és elhatározta, hogy újra kinyitja a szállodát és abból fog megélni dédelgetett tervei helyett.

Ferencet azonnali hatással elbocsátotta, azzal indokolván döntését, hogy mindég a mákból lett mak esetre emlékeztetné.

Ferenc megrendülve vette tudomásul a döntést és még aznap éjjel elutazott a birtokról. Kiábrándult és szomorú volt ugyan de már a kocsiba terveket kovácsolt.

A pipa lángra lobbantásakor isteni szikra pattant ki az agyából. Ő fogja megalkotni a boldogságszérumot. Azonnal neki is látott a megvalósításhoz. Alig pöfékelt párat a pipából, eloltotta, hogy el ne fogyjon a drága anyag, de a professzor ezt búskomorságában észre sem vette.

Első útja egy budapesti laboratóriumba vezetett, ahol bevizsgáltatta a pipa tartalmának kémiai összetételét majd neki kezdett az új üzlet megszervezéséhez. Éveken át megtakarított pénzéből vásárolt 100 hektár termőföldet az ország másik végében és bevetette mákkal.

Birtokára házat épített és kialakította új életét.

Megteremtett egy földi édent, ahol a boldogság lakik.

Kis üzemet létesített, ahol a mákot feldolgozta és egy új boldogságszérummá alakította, amit elnevezett „Varászköd”-nek. Tehetséges csapatot állított össze, akik úgy komponálták meg az új varázsszert, hogy csak javítsa az emberek hangulatát, tegye őket boldoggá, de ne kábítsa el. Kizárólag orvos írhatta fel a szert és csak az arra rászorulók részére.

A Varázsköd nagy sikert aratott a világpiacon és Ferenc dúsgazdag lett. Kis háza mellé egy tölgyfát ültetett mikor beköltözött, hogy mindég emlékeztesse rá honnan indult el.

Ezen a verőfényes reggelen is mosollyal az arcán mérte fel földi paradicsomának csodálatos elemeit és lágyan érintette meg az első levélkét a tölgyfán mikor látta, hogy látogatója közeledik. Csodálkozva szemlélte a jövevényt, hiszen itt nem szokott látogatókat fogadni azokat mindég a városi irodájába rendelte.

Arcára fagyott a mosoly mikor felismerte váratlan látogatóját: a professzor volt.

Egy pillanatnyi töprengés után jókedvűen üdvözölte vendégét és elmesélt neki mindent a Varázsköd megalkotásáról.

Az huncut mosollyal az arcán tért rá jövetele okára. Boldogságszérumot kért Ferenctől, aki komoly tekintettel kezdte méregetni a volt főnökét, és nagyon halkan mondta neki:

- Varázsköddel nem szolgálhatok az csak receptre kapható, ám van itt valami az Ön számára, ami élvezetet nyújthat!

Azzal elővett egy kis szelencét és megtöltött két pipát…..bíborfüsttel…….

Nemsokára a boldogság pillangója ereszkedett le rájuk, végtelen, csillogó köd vonta őket fátyla alá és már lebegtek is a az önfeledtség mámorába.

Íme az orosz lány története aki  a semmiből gyermekpszichológiát teremtett ,a pszichoanalízis koronázatlan királynője lett és megihlette minden idők két legnagyobb pszichológusá: Freudot és Jungot...a nőiességével, kisugárzásával, éleslátásával, eszével, intuicioval és szerelmével.

Szenvedélyesen hitt a jelekben, a tudatalattiban, abban, hogy ezen a világon minden szorosan összefügg egymással és hogy a sors utunkba sodorja azokat a személyeket akik nekünk rendeltettek.