Uhu bagoly, a teremőr

 

 Azt mindenki tudja, vagy ha nem, akkor sejti, mint nyúl a vihart, hogy enni kell!
Legyen az állat, vagy ember, egyre megy.

 

 

 

   Az élőlényeket általában az ösztöneik vezérlik, csak igen keveseknek adatott meg a tudatos élet, az ember az egyetlen aki gondolkodni tud, másokat az életösztön, és a fajfenntartás parancsa vezeti.
 Zajlik az élet, és kiabálják az állatok, emberek, hé, hát itt esznek, itt engem esznek, és tényleg..
A ragadozó a növényevőt, a növényevő a fákat, füveket, és az ember mindent, amit megtermelt, és levadászott.
Madarak a  rovarokat,a  hangyák pedig az utolsó morzsákat is elfogyasztják, semmi nem vészhet kárba.
Így megy ez már ősidők óta.
A Homo Sapiens megszelídítette az állatokat, létrehozta a vadgazdálkodást, a vadászat fogalmát, és földjein termeli a növényeket, zöldségeket, és a gabonaféléket.
Az utóbbi évszázadok során az emberiség megtanulta a gazdálkodás fortélyait, a mezőgazdasági iskolákban, különféle ágazatokban, állattenyésztés, és növénytermesztés szakokon, és az ezzel vele járó tárolási, és raktározási szabályokat egyaránt.
Laci, az unokaöcsém, is elvégezte a Mezőgazdasági főiskolát, és munkavágytól lelkesedve elvállalta a raktárvezetői munkakőrt egy szövetkezetben.
Büszke volt arra, hogy ilyen fontos hivatalt bíztak rá oly fiatalon.
Hatalmas pincékben érlelték a borokat, és az almát és a körtét is elrakták téli értékesítésig egy arra kialakított pincerendszerben. A burgonyát egy hatalmas, sokágu, két ajtós pincében vermelték el, ahol a lovaskocsi elől bement, és a hátsó ajtón pedig távozott, a  rakomány kirakása után.
DE!
a legfontosabb ágazat a gabona termesztés volt a  szövetkezetben, Hatalmas hangárokban tárolták a gabonaféléket, vagonszámra, a búzát, árpát, és a legfontosabbat, a kukoricát.
Állatokat takarmányoztak velük, de felhasználták még a szesziparban is, hiszen amiben van cukor, abból lehet pálinkát is gyártani.
Tudja ezt minden jóravaló, és szomjas gazdaember.

 

 

 

Várták a téli, tavaszi időszakot, amikor az árak felfelé íveltek, és hatalmas teherautókkal hordták az értékes árut a vasúti vagonokhoz.
Néha megkérdezte valaki a  fuvarosok közül a  bakteroktól, hogy, tessék mondani, miért van olyan messze az állomás a falutól? Arra törekedtünk, hogy minél közelebb legyen a sínekhez.
Hangzott a furfangos válasz.
No ezen aztán elmorfondíroztak egy darabig.

 

Laci lelkesen, és jól gazdálkodott, a szövetkezet  vezetői is megvoltak elégedve vele, de  azért felmerült némi probléma, és a  gondok nem csekélyek, állapította meg magában.
Tonnaszámra állt az értékes mag a hangárokban, és a  bőségre megjelentek az éhes szájak, rágcsálók, és a  magokat kedvelő madarak.
Elsőbb a  mezei egerek, és a  pockok, majd később a  patkányok. Láthatóan nagy károkat okoztak  a  magtárakban, szemeteltek, és fogyott maga a  mag is, hiszen nem volt akadály, és természetes ellenség sem, és a  patkányok egymás hasát fogták a  nevetéstől, mikor megláttak egy két söprűvel kergetődző raktárost, akik próbálták elhessegetni a  jóllakott rabolókat.
Sajnos nem sokra jutottak, a veszedelem után az állatkák újra előbújtak rejtekeikből és a  bőség okán még szaporodtak is, hiszen volt mit enni bőven, és a rágcsálók is Isten teremtményei.
Eszükbe jutott a gazdáknak, hogy valamikor, régen, az Egyiptomiak háziasított vadmacskákat használtak a  féltett termés megvédésére, ami akkoriban, állítólag, bevált.
Sajnos itt nem igazán, hiszen a  háziasított kényes, és lusta cicák inkább a  macskatápot ették, minthogy az egereket hajkurászták volna.
Laci elkeseredetten figyelte a  fejleményeket, és a hídmérleg kezelése közben gondolkodott a  megoldáson, annál is inkább, hiszen látta, hogy nem eléggé elítélhető módon más állatfajok is megjelentek a  terített asztalnál.
Eleinte csak pár veréb garázdálkodott az  árpahegyek tetején, és aztán megjelent néhány vadgalamb is, aztán odatévedt jónéhány házi galamb is.
Laci belső füleivel hallotta a gúnyos dalukat, hogy aszongya.. Tiszta búzát szemezget a  vadgalamb..
Némelyik tubi arra vetemedett, hogy a  gerendák szegleteiben fészket rakott, és már el sem kellett repülnie a  védelmet  adó, élelmet is biztosító terciáról.
A  verebek is beköltöztek néhány árván maradt fecskefészekbe, hiszen azok már elrepültek melegebb vidékekre.
Őket nem bántotta senki, hiszen  a  fecskék rovarokkal táplálkoznak, szintén hasznosak voltak nyári időszakokban.
Elkapdosták a  kellemetlenkedő szúnyogokat.
Csodás látvány, a cikázó villásfarkuak vadászata.

 

 

 

A  főmagtárosnak álmatlan éjszakát  okoztak a  dőzsölő  állatfajok. Csapdákat nem állíthattak, állatkínzásra nem vetemedhettek, és a méreg lerakása is tilos volt, mivel szennyeződhetett a lisztnek szánt búza.
 Mint derült égből a villámcsapás, hasonló módon megjelent a váratlan megoldás, és az élet rendje helyreállt egy csendesen figyelmező személyében.
A  közeli kiserdő fáiról élesen fülelt, és hatalmas szemeivel pislogott egy Uhu bagoly.
Mélységes, éjsötét csendben uralta az éjszakát.
Nesztelenül  suhanva, radarját bekapcsolva, felderítette a nagy nyüzsgést, és a  sürgés forgást, és mivel ő maga is éhes volt, néha lecsapott a könnyű prédára.
Bizonyára meglepődtek a  tettestársak..
Hatalmas karmai közül senki nem menekülhetett.
Némelyik egércsalád batyuval a  hátán megindult a  templom felé, hiszen ott nincs sem macska, sem pedig bagoly.
Fő a biztonságos lét, templom egere státuszban.

 

A  dolgozók látták, hogy mind kevesebb a  galamb, és mintha fogynának  a  rágcsálók is, de  néha árulkodtak az elhullajtott madártollak, hogy itt éjszakánként nagy hajcihő folyhat.
Sok volt a  galambtolju .
A  gazda ennek nem igazán örült, egészségügyi okokból kifolyólag,
Nem értette a  dolgok ezen állását.
Végezetül megoldódott a  rejtély, Laci meglátta a  hatalmas madarat, a  nappali fényben a  gerendán üldögélő Uhu bagolyt.
Talán éppen aludt a  fenséges ragadozó.
Farönkből készíttetett neki egy odút, és felszerelték egy magasan álló mestergerendára.
Ha  már itt lakik, akkor legyen otthonos a  lakása.
Pár nap múlva megjelent a  kéretlen teremőr párja is, hiszen az élet nekik is könnyebb lett így.
A  rágcsálók kezdtek elfogyadozni, és nemsokára megjelent néhány tojás  az odúban, és hamarosan kikeltek a fiókák.
Közelített a  tavasz.
Egyre több egér bundája került terítékre, hiába, sok az éhes kismadár.
Helyre állt a  rend, és a  bagoly mondja verébnek elv is megdőlt, hiszen a teremőrré avanzsált nagy szemű madarak előtt igaz hogy könyvet sohasem láttak, de a tudós madarak bőszen védelmezték a rájuk testált hajlékot.
Nem kell az embereknek beleavatkozni a  természet dolgába, a természetes kiválasztódás, szabályozza a  túlszaporodást, és a  káoszból ismét szabályos rend alakult ki a  hasznos, és csodálatos madarak segítségével.
   A  megoldás néha csak egy karnyújtásnyira van előttünk, csupán észre kellene venni.
Az  éhség nagy úr.
EPILÓGUS...
Éjszaka egy Uhu bagoly össze- vissza baramgol,
sötétben is élesen lát, elkapja a vacsoráját. Megfogja a pockokat, fészkeket is fosztogat. Fészkén ül a  gerlepár,
lecsap rájuk a madár, elrabol egyet a galád. Búsan búg a  párja még, megölték szegénykét. megölték szegénykét. Bagoly fejében ébredez a sok bölcs gondolat, pislog rá jó nagyokat, közben okosan bólogat.
Karmai közt áldozat, nem kíséri kárhozat.

 

 

 

2020.  MÁRCIUS 12.

 

 
.....