ÉLETFILOZÓFIÁM

 

VISSZATÜKRÖZŐDÉSEIM 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
 
Vakon sántító filozófia
 
Ha szegény vagy, nézheted magad a kútban, vagy egy tó csillogó vizében.
A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüsttükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.
 
De hogyha a valódit akarod  látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.
Kútvízéből pislog reád
 egy lomha béka, jelzi a víz iható még,
senki nem mocskolta.
A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a  gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.
Csak a szemed őszinte örökre.
Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe, Elhaló fényét talán látod e?
Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.
Ezentúl fehér botot veszek a  kezembe,s fekete kalapot teszek a  fejemre.
 
   Mikor elhatároztam, hogy  megházasodom, a  szó legszorosabb, és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépeimet, autóimat.
Minden helyzetben kontrolálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a  megfelelési kényszer sugallatára.   
  Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a  negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a  hálószoba plafonjára, és  a  fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a  borotválkozásomat, de  mamár arra sincs szükségem  vakságom okán.
Végül is  teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a  végső pillantás, hogy minden rendben van e  hogy emberek közé mehessek  nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.
Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.
Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy .. szemét.
  Azért  mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben, vagy zokniban mentem el otthonról, de a  vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....
No  ezt nemigazán értették.
 
   Kissé elvont,  kíváncsi , és filozofikus elhívatottságom okán , elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test , és lélek tanulmányozására.
Ha  egy olyan tükröt kreálunk, ami  minden  helyzetben mutatja a  mezítelen testet, előröl, hátulról, felülről, és alulról, akkor  minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyan azt az embert nézzük.  Erre a  filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és  mondta, ezentúl ő  is példálódzik majd ezzel az elmélettel.
 
  Maga a  tükör  évezredek óta szolgál bennünket, és nem csak a  hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.
Autókon fontos a  visszapillantás, hogy mi is van a  hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.
Sokszor csodáltam a  periszkópot, hogy alul belenézek, és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a  tükrökkel vetített fények világa.
Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú, és irányú tükröket rakott  fel a  raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és  mi, és milyen szándékkal közeleg az ő intim szférája felé, nehogy véletlen  alvás, vagy  alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.
Ez  a  mindenki magából indul ki elmélete, és a  bizalmatlanság mindenkori jele.
Önkiszolgáló boltokban is  tükrökkel nézik hogy mit is csinál a  vevő a  polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.
Orvosnál  eléggé el nem ítélhető módon, különféle tükröket dugnak fel,vagy le  az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a  villanyt, és  akár a  gyomrodba, és a  vesédbe is belelátnak, bár  ezt  szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti  a  konyhaasztalnál is hazaérted után.
Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...
Használhatunk bármiféle régi, vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a  szem, a  lélek tükre.
Felkaphatjuk a  fejünket, mondván, ne  használjunk közhelyeket, de  mégis csak ez az igazság.
A  közhely, néha közröhelyé is válhat.
Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.
Legfájdalmasabb élményem, mikor  kislányom szemében láttam a  csalódottságot, a  féltést, és a  félelmet, s nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.
 
Elmúlott már  éppen tíz éve, hogy elveszítettem a  látásomat,  kisunokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel, papa megkeresem.
Drága, tündér kis szívem.
 
Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.
Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.
Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében, mindvégig mellettem.
Majd megadózok érte.
Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve fejcsóválva néznek utánam, és magukban, vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?
Látlak benneteket  buták.
Szemetekben tükröződik az értetlenség, a  csodálkozás, a  tehetetlenség érzése.
 
  Bennem pedig  visszatükröződnek a  régi, szép emlékek, az élmények, a  barátok, rokonok, és ugye hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is ha nem látok.
 
Látásmódom megváltozott
 
Olykor-olykor
Eltűnődöm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki  maradt végül  a  barátod.
Visszatükröződnek benned 
az elmúlt világok.
 

 

2020.  November 06.
 

 

......