Matyi a csacsi

Matyi a csacsi.

Későre jár. Dünnyögte fülembe az öreg esteapó. Méláztam a kertben a pince tetején, nézve a csillagokat. Valaki azt mondta ha sokáig nézzük őket elszomorodunk, mert valahol legbelül érezzük, hogy a csillagok közül jöttünk s folyvást visszavágyunk.

Nincs ezzel gond, ha az ember már kenyerének javát megette, de mi legyen egy fiúcskával aki még csak az elejét morzsolgatja annak a kenyérnek. Szíve kereső és tiszta, nem rontotta még el minden Izmus és ártalmas áramlat. Csak van bele a nagyvilágba, eszik, iszik, alszik, szeretetben él amit nap mint nap megél. Nem tudja hogy milyen szerencsés, hiszen se háború se járvány nem kopogtat a világ kapuján. A tévében hétfőnként nincs adás, a tehenek hajnal hasadtával nekilódulnak egyesével a ház portájáról a dús legelőkre ahonnan sötétedéskor varázsszóra hazaballagnak s mindegyikük tudja hol van az a ház ahol éldegél, ahol megvakarásszák a füle tövét és friss vizet adnak neki.

Jó szándékúak még az emberek, egyszerűségben élnek s élik meg a mindennapokat. A természettel  együtt lélegeznek s az elmúlás is ünnep. A megérkezés ünnepe, amit a gyász karol fel, hogy elengedje a legnagyobb ajándékot amit ember csak kaphat…az életet.

Kissé szomorkásan indul a történet de nézze el nekem a kedves olvasó, hiszen én sem vagyok különb és a dolgok suhintanak, simogatnak, mint bárki mást ezen a kerek világon. Szóval visszazuppanok hát a merengésből a jelenbe. Történetem egy  csacsiról szól aki szintén Szurdán sógoréknál éldegélt egy Abaúji kis faluban, Gagyvendégiben. Annak is majdnem a legvégén. (bár attól függ, hogy honnan nézzük) Legyen a vége mert mi mindig Encs, Gibárt felől jődögéltünk a kis piros polski fiattal. Történt hogy elhatároztam az egyik csillagösvény merengésem közepette, hogy a Matyi lesz az én táltos paripám, magamat meg kinevezem az apacsok vezérének Winnetounak s béjárjuk a falut igazságot téve, kiűzve a rosszat az árokpartról és környékéről. Hogy mi a rossz azt még nem tudtam de később úgy fejen talált egy bőrlabda képiben, hogy még ma is dünnyögőre veszem ha egy labdát látok felém nagy sebességgel közeledni. Nem szóltam a szüleimnek a terveimről mert rendszerint megbilincselték azokat.

Hajnalodott, kukorékolt egyet zúzmara a kakas. Jel volt ez. Kisöndörödtem az ágyból, ki az udvarra, onnan a kiskerítésen át a Csacsihoz aki lebúboskodott fejjel nézegette a hangyákat.

Egy ideig én is néztem mert igen tetszett a rendezettségük és a céljuk, hogy egymásért s a közért ennyit fáradoznak. Felkantároztam Matyit s óvatosan kilépkedtünk az udvarra, majd ki a kapun az utcára. Miért nem volt bennem félelem nem tudom, tán azért mert gyámolította lelkemet a Matyi hiszen egy cél volt csak előttünk. Jobbá tenni a világot. Egy darabig csak sétálgattunk egymás mellett. Elmondtam neki gondom-bajom, szép Mariannám bájos természetét s hogy készülök elvenni feleségül ha visszatérek Sátoraljaújhelybe a jubileumi óvodába az ősszel. Így ballagtunk majd felértünk az akácosba. Ott felüldögéltem a Matyira így poroszkáltunk tovább mikorra is kivilágosodott annyira, hogy megláttunk egy rókát aki próbált rávenni egy sündisznót, hogy a tüskéit tegye már le. Matyikám néma egykedvűséggel szemlélte az esetet mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aztán ahogy észrevett minket, otthagyta a leendő reggelijét és odébb ált. Mint ahogy mi is mert közben megkondult a reggeli misére hívó kicsiny harang aki ott lakott magányosan Gagyvendégi templomában.

Arról nem kívánok hosszabban értekezni milyen büntetést kaptam a szökésért, úgy emlékszem 2 nap szobafogság volt. Bezzeg a Matyi. Ő megkapta továbbra is az ellátmányt s békésen pislogott akkor is amikor szabadulni látott engemet.

Barátok maradtunk a kép tanúbizonysága szerint.

( Reá 42 évre dalt is írtam Matyiról méltóan megemlékezve örök barátságunkról.)

Íme:

Am                     E

Matyi te csacsi gyere ki a rétre

  E7                                         Am

növesszél zsírgombócokat  hosszú fagyos télre.

Am                    E

Matyi te csacsi ne szomorodjál most,

  E7                        Am

legeljed le szépen az Orvosi Kálmost

C                           G

Legyen vitamin a pocakodban végre

F                                E

zsírgombócok mellé vitamin ebédre.

                 Am                        E

Úgyhogy te csacsi te Matyi ne makacskodjál már

 E7                                      Am

ha legurulsz dombtetőről, minden porcikád fáj.

Demény Szabolcs  2019