nagygizmo blogja

Személyes
nagygizmo•  2020. január 27. 22:24

Kihúnyt

Kihúnyt csillagokat takar a földi köd

s lombtalan fák között sétálva a sötétben

önmagamhoz tér a lelkem.

Tűnődöm …

Most itt vagyok…

s ezért milyen árat kell még fizetnem ?

nagygizmo•  2019. december 3. 22:46

Tudjátok -e

Tudjátok -e hogyan oldódom fel az éj sötétjében ?
Lassú, kimért léptekkel
közeledem a hajnalt vajúdó éjben
a mit sem sejtő áldozatom felé.

Álmában lelek rá,
s kabátomat ledobom a földre.
Nem érdekel a fájdalom
pedig mardos a lelkiismeret.

Ez a hely más.
Felhők nyaldossák a Ben Nevis csúcsait.

nagygizmo•  2019. december 3. 22:28

Apám könnyeit nem ismerem.

Apám könnyeit nem ismerem.

Rég a föld alatt pihen.

Miért nem szólt soha hozzám ?

Miért nem kérdezte mi fáj ?

Magához ölelt volna

de nem merte.

Úgy ment el, hogy nem

tudom

hogyan szerette anyámat.

Miért

fogantam ?

Mi volt  cél  ?

Kérdéseimre választ nem kapok.

Sodródom tovább.

nagygizmo•  2019. december 3. 22:01

Áttörhetetlen,

Áttörhetetlen,
vérző szívvel,
utamat igazgatva látom,
arra nincs út, emerre meg
földre dobva, lélek-kabátom.

Feledni nem lehet,
sorokat szőni pók fonálból,
nem merek…

nagygizmo•  2019. december 3. 21:56

Vörhenyes

Vörhenyes leveleket szórt a friss hóra  az Isten.

Csak álltam ott s párát lehelt a lelkem.

Lassan, fáradtan húnytam le szemeim.

Ki voltam ?

Ki leszek ?

Kinek születtem ?

Karjaimat gúzsba köti a társadalom,

a megszokások, a fájdalmaim.

Eldobnám őket de kötelességem

a fiamat embernek nevelni.

Tudja azt, hogy kit kell…majd

igazán

szeretni !