nagygizmo blogja

Nem vagyok különleges.

 

Nem vagyok különleges.

Nem ez a cél.

Látom kedvesem édesapja szemén

a szűkülő ráncokat.

Olyan dolgokat tesz

ami másnak csak álom marad.

Hetven éves elmúlt

s megragadja bőszen a kapát s a fejszét…

Pedig alig bírja már dereka az őszt, az idő terhét.

Mennyire tisztelem az ilyen élemedett korú embert.

Partját mossa untalan a végeláthatatlan tenger…

Ő is úgy dolgozik

míg szíve majd beleroppan.

Ilyen leszek én is…

Szikla mohosok közt,

álom a titokban.

 

Nem engedem be a hideget,

pokrócokat dobok az ajtó elibe.

Mezítelen lábbal sietve…

fahasábot teszek

a kályha belibe.