nagygizmo blogja

nagygizmo•  2019. október 18. 18:37

Matyi a csacsi

Matyi a csacsi.

 

Későre jár. Dünnyögte fülembe az öreg esteapó. Méláztam a kertben a pince tetején, nézve a csillagokat. Valaki azt mondta ha sokáig nézzük őket elszomorodunk, mert valahol legbelül érezzük, hogy a csillagok közül jöttünk s folyvást visszavágyunk.

Nincs ezzel gond, ha az ember már kenyerének javát megette, de mi legyen egy fiúcskával aki még csak az elejét morzsolgatja annak a kenyérnek. Szíve kereső és tiszta, nem rontotta még el minden Izmus és ártalmas áramlat. Csak van bele a nagyvilágba, eszik, iszik, alszik, szeretetben él amit nap mint nap megél. Nem tudja hogy milyen szerencsés, hiszen se háború se járvány nem kopogtat a világ kapuján. A tévében hétfőnként nincs adás, a tehenek hajnal hasadtával nekilódulnak egyesével a ház portájáról a dús legelőkre ahonnan sötétedéskor varázsszóra hazaballagnak s mindegyikük tudja hol van az a ház ahol éldegél, ahol megvakarásszák a füle tövét és friss vizet adnak neki.

Jó szándékúak még az emberek, egyszerűségben élnek s élik meg a mindennapokat. A természettel  együtt lélegeznek s az elmúlás is ünnep. A megérkezés ünnepe, amit a gyász karol fel, hogy elengedje a legnagyobb ajándékot amit ember csak kaphat…az életet.

Kissé szomorkásan indul a történet de nézze el nekem a kedves olvasó, hiszen én sem vagyok különb és a dolgok suhintanak, simogatnak, mint bárki mást ezen a kerek világon. Szóval visszazuppanok hát a merengésből a jelenbe. Történetem egy  csacsiról szól aki szintén Szurdán sógoréknál éldegélt egy Abaúji kis faluban, Gagyvendégiben. Annak is majdnem a legvégén. (bár attól függ, hogy honnan nézzük) Legyen a vége mert mi mindig Encs, Gibárt felől jődögéltünk a kis piros polski fiattal. Történt hogy elhatároztam az egyik csillagösvény merengésem közepette, hogy a Matyi lesz az én táltos paripám, magamat meg kinevezem az apacsok vezérének Winnetounak s béjárjuk a falut igazságot téve, kiűzve a rosszat az árokpartról és környékéről. Hogy mi a rossz azt még nem tudtam de később úgy fejen talált egy bőrlabda képiben, hogy még ma is dünnyögőre veszem ha egy labdát látok felém nagy sebességgel közeledni. Nem szóltam a szüleimnek a terveimről mert rendszerint megbilincselték azokat.

Hajnalodott, kukorékolt egyet zúzmara a kakas. Jel volt ez. Kisöndörödtem az ágyból, ki az udvarra, onnan a kiskerítésen át a Csacsihoz aki lebúboskodott fejjel nézegette a hangyákat.

Egy ideig én is néztem mert igen tetszett a rendezettségük és a céljuk, hogy egymásért s a közért ennyit fáradoznak. Felkantároztam Matyit s óvatosan kilépkedtünk az udvarra, majd ki a kapun az utcára. Miért nem volt bennem félelem nem tudom, tán azért mert gyámolította lelkemet a Matyi hiszen egy cél volt csak előttünk. Jobbá tenni a világot. Egy darabig csak sétálgattunk egymás mellett. Elmondtam neki gondom-bajom, szép Mariannám bájos természetét s hogy készülök elvenni feleségül ha visszatérek Sátoraljaújhelybe a jubileumi óvodába az ősszel. Így ballagtunk majd felértünk az akácosba. Ott felüldögéltem a Matyira így poroszkáltunk tovább mikorra is kivilágosodott annyira, hogy megláttunk egy rókát aki próbált rávenni egy sündisznót, hogy a tüskéit tegye már le. Matyikám néma egykedvűséggel szemlélte az esetet mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aztán ahogy észrevett minket, otthagyta a leendő reggelijét és odébb ált. Mint ahogy mi is mert közben megkondult a reggeli misére hívó kicsiny harang aki ott lakott magányosan Gagyvendégi templomában.

Arról nem kívánok hosszabban értekezni milyen büntetést kaptam a szökésért, úgy emlékszem 2 nap szobafogság volt. Bezzeg a Matyi. Ő megkapta továbbra is az ellátmányt s békésen pislogott akkor is amikor szabadulni látott engemet.

Barátok maradtunk a kép tanúbizonysága szerint.

 

( Reá 42 évre dalt is írtam Matyiról méltóan megemlékezve örök barátságunkról.)

Íme:

Am                     E

Matyi te csacsi gyere ki a rétre

  E7                                         Am

növesszél zsírgombócokat  hosszú fagyos télre.

Am                    E

Matyi te csacsi ne szomorodjál most,

  E7                        Am

legeljed le szépen az Orvosi Kálmost

C                           G

Legyen vitamin a pocakodban végre

F                                E

zsírgombócok mellé vitamin ebédre.

                 Am                        E

Úgyhogy te csacsi te Matyi ne makacskodjál már

 E7                                      Am

ha legurulsz dombtetőről, minden porcikád fáj.

 

 

 

Demény Szabolcs  2019

nagygizmo•  2019. október 8. 20:33

A dolgok rendje

A dolgok rendje.

 

Hogyan is kezdje az ember a történetet ?  Beleszője az eget s a földet ?

Vagy csak kicsinységekkel induljon, mint a hangya, ki apró morzsát vesz tehernek vállára, hogy boldogítsa fajtáját ? Talán legjobb lenne ha az elején kezdeném, mint a nap is, aki Keleten mindig feljő, hogy aztán Nyugaton, sokat látván újra lenyugodhasson.

 

Mozdulatlan volt minden várakozással teli, még ha ez a várakozás az elmúlást is hordozta magában. Az őszi vérfű a Bózsva felé hajtotta fejét s úgy hallgatta a soha meg nem szűnő csobogást mi leiramodott a zúgón. A túlsó parton egy őz bólogatott az elmúló időnek, s visszakacsintott rá egy kicsiny bogár a kárpáti harangvirágról. Könnyű volt minden és egyszerű. Bent az erdő mélyén igazság apó a forrásnál ült s néha, mikor megjáratta magát a forrás körül, eligazgatta a lehullott levelek alól előbúvó tölgyfa csemetéket. Jókívánsággal és simogatással megbíztatta s türelemre intette őket az eljövendő kétszáz évre. Így teltek az évek. Természetük szerint éltek az állatok s a növények. Egymást segítve, boldogítva.

Még napkelte előtt kétágút vett a vállára s nekiszökött a Szárhegy szekérútjának. A rigók nagyokat pislogtak s csodálkozva méregették az érkezőt.

Az első sújtás alatt feljajdult a Zempléni föld s szikrát hányt a kopott kétágú. Fél óra elteltével gyomok százai feküdtek holtan mint valami nagy háború után a csatatéren az emberek. Mellé röppent a rigó s a  földbe csőrével bele-beletúrt. Megtörölte homlokát s elnézegette a rigót ami két karnyújtásnyira tőle igazgatta a  szikkadt anyaföldet.

Odébb kicsiny katicabogár húzta összébb magán pöttyös kabátját, s hallani vélte a duzzogását is:

„Mivégre kelesztgetsz engem ? Nyirkos  ősz ereszkedik belé a testbe, mint koporsóba a szeg. Az is beleüt  az ember kezébe ha nem dugja mélyen zsebre őket, vagy nem húz reájuk kesztyűt”. Megértette a duzzogást s száraz falevelekkel betakargatta a hétpettyest. Rögöt is tett a levélre nehogy elvigye róla a szél.

Felállt ekkor, kihúzta magát s beleszippantott mélyen a Zempléni hegyek illatába. Dolgát bevégezte. Megtermékenyítette a földet verejtékével és az akaratával. Leakasztotta kabátját a cseresznyefa ágáról melyet még nagyanyja ültetett sok évvel ezelőtt s csendesem megindult lefelé.

Ekkor vijjogást hallott odafentről. Megállt egy pillanatra. Csak nézte az öreg sasmadarat s mint pocok az oduba, befészkelte magát egy gondolat a fejébe, kérdésekké gyúrta magában, s  kelesztgette , hogy szépen megfogalmazódjék, ahogyan a kemencében a kenyér.

 

A világ dolgait is helyre kell tenni, gondolta magában, mint ahogy a fa is ősszel földre teszi a levelet, bogárka hajlékot keres és lel benne, s a hó hűvös lepellel betakarva mindent, megmutatja minden mindennel összefügg, összetartozik. Leány a fiúval, felhő a borúval, hegyek a fákkal, kő az anyafölddel. A helyrerakást leginkább magával kell, hogy kezdje az ember s ha azzal elkészült, figyelmezhet a környező világra olyan szemmel mint az öreg sasmadár.

 

Elcsendesült a nap nyugaton, utolsó szirmait a búzaföldekre hullajtotta, mit sem törődve  a széllel, aki vörösre festette a horizontot. Másnap hajnalban megerősödött Keleten, hogy áldott fénnyel árassza el a mindenséget.

 

Ez a dolgok rendje.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom