pillanat
Rohanó idő, (Arynak)
valahol a fák hűs ágai alatt,hol fűre lépni még mindig szabad.a szellő öröm táncot jár a réten,a napfény elveszik az ég kékjében.ott rohan boldogan egy szöszi gyerek,szeme barna, haja kóc, arca kerek.
ha tudna, lepkét kergetne éppen,de virágcsokor van, mindkét kezében.szalad, ahogy tud, kacagva a mezőn,mire a fákhoz ér, kész hölgy, megnött.már nem kicsi gyámotalan lány többé,az idő, természet érlelte nővé.
nem lepkék járnak már az ő eszébe,most esett az első szerelem tűzébe.kérője is akadt ,derék jó legény,a boldogságukra van igaz remény.megy némán, gondolkodva előre,megint megy ki a kedves mezőre.
és a fákhoz érve láss megint csodát,ringatja kezében kicsi porontyát.feleség és anya lett, és boldog,mindig mosolyog, pedig vannak gondok.szeme egy derék emberre ragyog,ki lehozta már az összes csillagot.
rá nézel, mit látsz,már kendő a fején,párja nincs, keze símit, hűlthelyén.szíve űres,magány lett a társa,messze van szeretett kiscsaládja.temetőben nyiló fekete rózsa,koszorú van már, fejfára akasztva.
valahol a fák hűs ágai alatt ,hol fűre lépni még mindig szabad.a szellő öröm táncot jár a réten,a napfény elveszik az ég kékjében.mint a pillanat ,suhantak évek,lassan, észrevétlen, elszállt egy élet!
Koldus blues
elveszett a holnap már tudom,
éhezem, kenyerem koldulom.
rongyos a gatyám úgy adták, rám,
nevet csonttá aszalodott pofám.
hajam kócos, csak eső áztatja,
egy koldus nem költhet samponra.
fogam hiányos, kezem érdes,
milyen a sorsom, nem kérdéses.
vízet nem igen iszom, csak szeszt,
attól a hidegben melegem lesz.
ha még korog a gyomrom, kukázom,
onnét van télire a kabátom.
lábamon kicsit elnyütt a cipő,
kartonpapír zöme nekem heverő.
cigit szívnék, hát csikket szedek,
átjár a füst, kicsit szédelgek.
kába vagyok, kitaszított e világból,
elegem van a nemlétező holnapból.
Csak hallgatom
Csak hallgatom
ApámnakNem szólt,ült némán a körtefa alatt,kezében volt egy ócska szalmakalap.Nézett csak csendben, nézett maga elé,szemlesütve, fejet emelt a nap felé.Arcán barázda, a gond ekéje,jelét a sors, jó mélyre véste.Egyszer csak hirtelen megszólalt,nem tudom milyen lesz a holnap.Mondja, sorolja a régi mesét,eleveníti fel az ő történetét.Nem szóltam semmit, hogy már tudom,nyugodt arccal megint, végighallgatom.Nem könnyű élet ,mi neki jutott,szemem csillog, sírt, hangom elcsuklott.Ő csak mondja, mesél nekem tovább,eleveníti fel szép sorban sorsát.Öröm könnyet látok a szemében,így vagy úgy látod, ezt is megértem.Boldog, hogy mesélhet, hogy hallgatom,drága apa, ezt feledni nem fogom!
Őrizlek
Őrizlek , örökké,mindig magamban,bent vagy minden szóban, mozdulatban.Látlak, ha fúj a szél, őszi esőben,télen, ha hó már derekamig ér.Tavasszal, ha hajnal akar már lenni,kezed nem tudom elereszteni.Nyári nap ha melegen tűz felettem,szemed tűzét az égen keresem.Sötétedik már , leszáll az alkony,ott vagy előttem, árnyként, szinte látom.Őrizlek, örökké, mindenben ott vagy,nevetésben, sírásban, gondolatban.Vagy nekem az életben, minden mi szép,s én őrzöm csókod igazi ízét.Ha tajtékosan hullámzik a tenger,csobbanok boldogan, nyárként vizedben.Szivárványt ha festenek fel az égre,tudom, jó helyem van veled végre!
Kortalanul
közel 50, pár év múlva ennyi leszek,
tükörbe nézve nem esem kétségbe.
nem számolom nyakamon a ráncokat
nem, minek, büszkén viselem azokat.
megértem ezt is, most is boldog vagyok,
korom ellenére ,szemem még ragyog.
rejtőzik bennem a lázadó kamasz,
valahol vár a fiú, kicsit mamlasz.
bejárom stoppal a félvilágot,
közel 50 évesen, hát ilyet ki látott!
kell beöltözöm szívesen bohócnak,
gyermek énem örökké bolondozhat.
még 60 évesen is ha tán megérem,
ilyen öreg tini leszek , ígérem.
szívem nem változik, csak mázam más,
ráncos lesz testem, változik a váz.
de váz alatt én mindig ott vagyok,
minden korban boldogan ragyogok.