nagyb1999 blogja

Itt élek a Tiszánál

e szép folyó partjánál.

Partján a város,mely

híres e folyójáról.

Szeged ez a város,melyre büszke

vagyok,s szívem mindig hazahúz 

ha bármerre is járok.

A Tisza hullámai között

megtörik a holdfénye,s

ilyenkor büszke az ember,

hogy láthatja a"szőke" Tiszát.

Tiszai gyerek vagyok,itt élek

e szép folyó partjánál.Partján a 

város,mely híres e folyójáról.

  

 

 

Szepezden kezdődött minden,

mikor megismertünk Téged.

Mindenkit szerettél nagy szíveddel,

Apadhatatlan, lágy szenvedéllyel 

Te voltál a mi Pista Bácsink,

Kinek lelkében ott a láng is.

Akit csak Pis bácsinak hívtunk,

Egyszerre mosolyba fordult arcunk.

Rengeteg embert ismertél meg Kimlétől-Ercsin át,

Szegedig, akik szerettek és szeretni fognak,

Emlékeznek Rád.

Hogy mi lesz Veled Isten Országába?

Még mi sem tudjuk.

De érrezük, hogy figyelsz ránk, onnan fentről.

Hiányzol!

E rövidke sző hagyja el ajkunk,

Halkan nézünk magunk elé mélán.

Búsan, csak egyet tudunk mondani,

ISTEN VÉLED PISTA BÁCSI,

Lelkünkben tovább él ez a láng is.

Kedves Judit hol is kezdjem e sorokat.

Mert e név sokat gondolkodtat.

Vélem,mégis megtaláltam e szép szavakat.

Két szemed úgy ragyog, 

mint csillag az égen,

s elpirult arcodon látni,hogy

milyen szép is az élet.

Szavad édes,mint a méz,

kedves,simogató, 

s e szavakat mondom csak 

mikor rád gondolok.

Te nevetsz,én meg szenvedek.

Látni arcodon azt az érzést, 

melybe én belebetegszek.

De nem segít már senki és semmi.

Minden kihalt és sehol senki.

Ennyi? Ennyit érnék?

Mint halottnak a csók?

Szememből könny csorog,

mikor valami csörög

De látom nem te vagy,

s én tovább könnyezek.