nagyb1999 blogja

Emlékszem...

Arcára,mely mosolytól gazdag volt,s

ragyogó szíve végtelen volt.

Emlékszem...

Érintésére,mely örökké bennem él,

mint kedves szavai hozzám.

Tudom,az emlékeket sajnos nem lehet

visszahozni,de örökké szívünkben élnek.

Napkeltétől-napnyugtáig utazunk,

különböző tájakon,e szép világon.

Hegyekbe fel,völgyekbe le,

a fák,a bokrok egybeolvadnak,

s egy új világban ébredünk.

Dombokon át,pusztán át

hasítunk az úton mindenen át

s megérkezünk ahová mindenki várt.

Kedves Judit hol is kezdjem e sorokat.

Mert e név sokat gondolkodtat.

Vélem,mégis megtaláltam e szép szavakat.

Két szemed úgy ragyog, 

mint csillag az égen,

s elpirult arcodon látni,hogy

milyen szép is az élet.

Szavad édes,mint a méz,

kedves,simogató, 

s e szavakat mondom csak 

mikor rád gondolok.

Szerelem,oh szerelem!

Nem éreztem-e vágyat korábban.

Szememet,csak rád szegeztem,

mikor először megláttalak.

Szemembe néztél és én láttam,

azt a tüzet, mit nem sok ember,

azt a vágyat,ami megbolondított minket.

Igen! Te voltál az az ember, aki reményt adott!

Te voltál, aki mindig támogatott.

Te voltál, akiben mindig is hittem.

Te voltál, az ÉN mindenem.