Az élet
Metamorfózis
Hideg pillantások,
forró sóvárgások,
hamis óhajok,
keserű sóhajok.
Félelmetes árnyak,
hamis remények,
nesztelen léptek,
vajon merre léptek?
Ki az, ki igyekszik?
Ki lesz, ki vetekszik?
Ki lesz majd, ki remélhet?
Ki az, ki erre téved?
Hideg pillantások,
hamis kívánságok,
kesergő lelkek,
kihűlt szerelmek.
Mindez oly ijesztő,
hamis reményt keltő,
mind csupa áltatás,
minden becsapás.
Van, aki fenyeget,
akad, ki megremeg,
van, ki már nem fél,
igaz, többé nem remél.
Zsongás
Gondolataimba
merülve
ülök egykén
a térben,
fejemben zsongva,
végtelen sorba
rendeződve
folyik egy sor
gondolat:
mind jönnek
egymásután,
zsinórban, s
száguldanak,
mint a vonat.
Egyke kivétel
ide-oda csapong
a kobakomban,
mind kérdőjel az,
mely jelentkezik
minden egyes
gondolatomban.
A kérdésekre,
lám, válaszokat
már sosem találok,
csak bolyongva élek,
s míg élek remélek:
hamvas nyári éjen
kajánul nevet
majd reám talán
az amúgy
igen csak
sápadt Hold.
Zsongás
Gondolataimba
merülve
ülök egykén
a térben,
fejemben zsongva,
végtelen sorba
rendeződve
folyik egy sor
gondolat:
mind jönnek
egymásután,
zsinórban, s
száguldanak,
mint a vonat.
Egyke kivétel
ide-oda csapong
a kobakomban,
mind kérdőjel az,
mely jelentkezik
minden egyes
gondolatomban.
A kérdésekre,
lám, válaszokat
már sosem találok,
csak bolyongva élek,
s míg élek remélek:
hamvas nyári éjen
kajánul nevet
majd reám talán
az amúgy
igen csak
sápadt Hold.
Tarka dal
A napok szürkék,
olykor színesek talán,
ám a falak fakók,
és hidegek ma már.
A virágok tarkák,
akár a tehenek,
a mesék cifrák,
s attól szépségesek.
A fák zöldek, csak
a fenyők tüskések,
a cicák is tarkák,
mind játszó "gyerekek".
A madarak vígak,
önfeledten énekelnek,
én is víg vagyok,
akár a kikelet.