Voila

eminui•  2012. szeptember 2. 08:01

Végtelen tereken

parttalan tengeren

pontatlan pontokon

fényes napsütésben

ködös vakhomályban

fakó arcok feltűnnek

a sors sodrásában

 

az élet mindig e

két véglet között

jelenthet éppen

szépet vagy rútat

az emlék akár

élhet is bennünk

vagy akár

meg is fakúlhat

 

két véglet az élet

szegényen vagy gazdagon

vagy a kettő között

parttalan partokon

a lét tengere  sosincspart

 rőt szikláit mossa,

buja emlékszenvedélyeket

észfelszínre hozza

 

két véglet az élet:

szegényen vagy gazdagon

vagy a kettő között

pontatlan pontokon

a lét sodrásában

mint csónak a viharban

ide-oda sodródsz

az iradatlan tajtékban.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!