Szivárványban

 

Szivárványnak

színeiben játszó,

az égszínkék

tengerben pompázó

porszemként

fények tengerében úszva

szívárványhíd felé kúszva

merültem el

az égnek tengerében,

s gázoltam a Végtelenségben.

 

Szemeimet

az égre emeltem,

tekintetem odafent

legeltettem.

 

Uram! Vártam

Egyértelmű Jeledre:

a Fényes Végtelenre!

 

Szemeim vad

káprázatban úsztak,

olykor vígaszra szorultak,

önmagamról elfelejtkezve

 

lendült két karom  felfelé

a Végtelen Égtengerre!

 

Karjaimat

felfelélendítve

jeleztem bajomat,

majd reménytelen

csüggedés vett

erőt újra rajtam.

 

Arcom pírtenger

lángba borította,

majd könnyzápor

a vad tüzet eloltotta.

 

Orcám tehát

lángtengerben égett,

s így elért sajnos a Végzet.

 

Egyetlen Reményem

Te maradtál Uram, s az,

hogy az örök Élet

lészen mentőöve

az egész emberiségnek.