Remény nélkül

Egykoron komor nyári éjen

a sápadt Hold fényében

egyke hullócsillag képében

röpke reménysugár még

átsuhan véletlen az égen.

Pillanatnyi felvillanás,

akár vad szerelmi lángolás

is lehetne, ám itt a fény

az hideg és nagyon gyenge,

s mint mécses vagy lámpás, úgy világít,

ám végül könnyedén kialszik.

Remény nélküli világ

az élet, s igen csak sivár:

mint kopár fal, s matt, 

hol örömet bánat 

végleg eltakar.