Olykor

eminui•  2012. szeptember 17. 21:39

Olykor káosz uralkodik fejemben,
s lelkem háborog, akár a tenger,
máskor ruahom nyugalom szigete lett,
s lelkem, mint pihe, párnán megpihent.

Szívem olykor vadul pörget: dobol,
mert éppen Reád gondolok,
ám máskor csendesen delel,
s lám eggyé válok a Semmivel.

Néhanapján álmodom még Rólad, kedves,
ilyenkor  csodálatosnak  látlak tényleg,
máskor kegyetlenül haragszom Rád, mert
édes álmom éppen mint az epe, oly keserű lett.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eminui2012. szeptember 18. 13:57

Köszi Kedves Steel a szavakat.

Steel2012. szeptember 18. 07:04

Átéreztem szép soraid...Néha nem marad más, csak keserűség...ami árnyékot vet a szép emlékekre.