Oltárod előtt

eminui•  2013. január 4. 22:19

Szememet lesütve

fejem kebelemre 

hajtva tartom,

s térdem meghajol

végleg, mert létemet

Teremtőm adta.

Főt hajtok hát

kereszted előtt

Uram Jézusom,

Én a Mihaszna.

Fehér lélekruhában

állok immár elibed,

csokrom: hófehér

liliombokrétából

való, ám azt

mind oltárodon

Néked hódolva

Előtted hagyom.

Oltárod elé 

helyezem minden

percem, órám ,

és minden napom,

ám félő, hogy az

enyészet gyarló

testemet hagyja

örökre porlepte

csupasz parlagon.

Marad hát a lelkem

csupán örökre

óriástenyeredben,

óh, édes Jézusom,

mikor örökoltalmad

alá helyezem 

magamat: a 

pirinyó porszemet,

s reménykedek,

hogy egykoron

jóvoltodból, s 

kegyedet elnyerve

végleg időtlen

fénysugárrá lehetek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2013. január 5. 08:23

Óriás tenyerén vagyunk mindnyájan!
Szomorú vagy - találjon lelked megnyugvásra!

skary2013. január 5. 04:46

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom