Az élet

Személyes

eminui• 2012. november 5. 02:47

Kopár vers

Kopár sziklaszirt magányosan áll,

köd lepte be,

komor félhomály.

A szirtre egyszerre

réti sas leszáll,

körbe néz a tájba

szeme csillog, s már

hirtelen felszáll

az égre, s a szirt

megint magányos,

s a félhomály mindent

ellepett megint.

3 hozzászólás

eminui• 2012. november 5. 00:29

Cipőm hangosan
kopog a korzón,
akár az esőcseppek
a matt ablakon.
Orcám szegletében
mosoly bujkál valahol,
fejecskémben kósza
gondolatok lebegnek,
akár a pillangó
hirtelen odébb libbennek.
A fákról sárguló
levelek esnek
avarként a földre,
Lám , itt az őszapó,
nyomában aranyló
levéltenger kúszik,
merre szem ellát,
minden aranyárban
úszik....

3 hozzászólás

eminui• 2012. október 8. 20:13

Mottó egy fiktív élet margójára

Az élet egy pillanat,
és gyorsan tovaszáll,
elillan, mint az illat,
mely gyorsan feloszlik,
talán, mint a köd odébbáll.

Egy pillanat, s szívünk megáll,
mint a vonat, ha valaki a
sínen tétován álldogál...
Ha szívünk megáll meghalunk,
majd újraélesztve ismét
lélegzetet veszünk, s a
világ így halad tovább velünk...

1 hozzászólás

eminui• 2012. október 1. 19:40