Az élet

Gondolatok
eminui•  2012. november 5. 02:47

Kopár vers



Kopár sziklaszirt magányosan áll,

 

köd lepte be,

 

komor félhomály.

 

A szirtre egyszerre

 

réti sas leszáll,

 

körbe néz a tájba

 

szeme csillog, s már

 

hirtelen felszáll

 

az égre, s a szirt

 

megint magányos,

 

s a félhomály mindent 

 

ellepett megint.

 

eminui•  2012. november 5. 00:29

Múló pillanatok

Cipőm hangosan
kopog a korzón,
akár az esőcseppek
a matt ablakon.
Orcám szegletében
mosoly bujkál valahol,
fejecskémben kósza
gondolatok lebegnek,
akár a pillangó
hirtelen odébb libbennek.
A fákról sárguló
levelek esnek
avarként a földre,
Lám , itt az őszapó,
nyomában aranyló
levéltenger kúszik,
merre szem ellát,
minden aranyárban
úszik....

eminui•  2012. október 21. 07:12

Egy beteg margójára

Fáradt testem az ágyon hever,

lélegzem ugyan,

ám szívem alig ver.

forog velem a világ,

fák futnak ide-oda,

az ég lett a föld,

s ugyanígy fordítva.

Bár betegségben élek,

ám Istenben remélek.

eminui•  2012. október 8. 20:13

Mottó egy fiktív élet margójára

Mottó egy fiktív élet margójára

Az élet egy pillanat, 
és gyorsan tovaszáll, 
elillan, mint az illat, 
mely gyorsan feloszlik, 
talán, mint a köd odébbáll. 

Egy pillanat, s szívünk megáll, 
mint a vonat, ha valaki a 
sínen tétován álldogál... 
Ha szívünk megáll meghalunk, 
majd újraélesztve ismét 
lélegzetet veszünk, s a 
világ így halad tovább velünk...

eminui•  2012. október 1. 21:15

Fiktív bejegyzés egy beteg naplójába



Szemed megtört kék fénye

olykor felvillan hirtelen,

bár ködös homály fedte be...


Hangod reszkető rezgése,

mint zizegő nyárfalevél,

még fülemben hallik ércesen...


Kezed sovány nagyon,

orcád elgyötört végleg,

fejed a párnára hajtod...


Álomba szenderülhetsz.

Eljött barátod: a végzet

hűségét mutatja: itt van 

érted....