Az élet
GondolatokKopár vers
Kopár sziklaszirt magányosan áll,
köd lepte be,
komor félhomály.
A szirtre egyszerre
réti sas leszáll,
körbe néz a tájba
szeme csillog, s már
hirtelen felszáll
az égre, s a szirt
megint magányos,
s a félhomály mindent
ellepett megint.
Múló pillanatok
Cipőm hangosan
kopog a korzón,
akár az esőcseppek
a matt ablakon.
Orcám szegletében
mosoly bujkál valahol,
fejecskémben kósza
gondolatok lebegnek,
akár a pillangó
hirtelen odébb libbennek.
A fákról sárguló
levelek esnek
avarként a földre,
Lám , itt az őszapó,
nyomában aranyló
levéltenger kúszik,
merre szem ellát,
minden aranyárban
úszik....
Egy beteg margójára
Fáradt testem az ágyon hever,
lélegzem ugyan,ám szívem alig ver.forog velem a világ,fák futnak ide-oda,az ég lett a föld,s ugyanígy fordítva.Bár betegségben élek,ám Istenben remélek.Mottó egy fiktív élet margójára
Mottó egy fiktív élet margójára
Az élet egy pillanat,
és gyorsan tovaszáll,
elillan, mint az illat,
mely gyorsan feloszlik,
talán, mint a köd odébbáll.
Egy pillanat, s szívünk megáll,
mint a vonat, ha valaki a
sínen tétován álldogál...
Ha szívünk megáll meghalunk,
majd újraélesztve ismét
lélegzetet veszünk, s a
világ így halad tovább velünk...
Fiktív bejegyzés egy beteg naplójába
Szemed megtört kék fényeolykor felvillan hirtelen,bár ködös homály fedte be...
Hangod reszkető rezgése,mint zizegő nyárfalevél,még fülemben hallik ércesen...
Kezed sovány nagyon,orcád elgyötört végleg,fejed a párnára hajtod...
Álomba szenderülhetsz.Eljött barátod: a végzethűségét mutatja: itt van érted....