Az élet

eminui•  2013. április 11. 01:12

Kínos vers



Kínos pillanataim

szüleménye, Te!...

Vers vagy talán,

mely fejecskémből

oly hirtelen pattantál

még szikra gyanánt,

s öltöttél testet

lassan a sápadt 

papíron végleg,

s formálódtak a 

sorok, gurultak,

mint a gyöngy a

gyöngysoron...

szinte áradtak,

akár a vízözön

anno Noé alatt....

eminui•  2013. április 11. 00:56

Cupido




 

Cupido Nyila, Te 
a szívembe álltál, 
szerelem fullánkját 
szúrtad hát belém! 
Az, ki e gyilkos 
fullánkot küldte 
vajon tudja-e 
tényleg hogy a 
szerelem végleg 
feléli lényemet. 
Szerelem lángja 
melytől bensőm 
izzó láva, olvasztja 
testem, úgy fáj 
most a lelkem! 
Szenvedésben élek, 
azt érzem, nem élek! 
Hogy többé ne 
szenvedjek végre, 
Cupido, nyiladat 
visszaküldeném! ...

eminui•  2013. március 12. 00:43

Kísértés



Éjszemed lángjaszemembe olvadt,

 

kísértés vágya

 

kerülget naphosszat,

 

vágyom, hogy lássam

 

szép finom orcádat

 

hangodat halljam,

 

a búgót, a csodásat.

 

Érintse kezed már

 

kezemet végre,

 

vágyaim sorának

 

sose lesz vége.

 

eminui•  2013. január 4. 22:19

Oltárod előtt

Szememet lesütve

fejem kebelemre 

hajtva tartom,

s térdem meghajol

végleg, mert létemet

Teremtőm adta.

Főt hajtok hát

kereszted előtt

Uram Jézusom,

Én a Mihaszna.

Fehér lélekruhában

állok immár elibed,

csokrom: hófehér

liliombokrétából

való, ám azt

mind oltárodon

Néked hódolva

Előtted hagyom.

Oltárod elé 

helyezem minden

percem, órám ,

és minden napom,

ám félő, hogy az

enyészet gyarló

testemet hagyja

örökre porlepte

csupasz parlagon.

Marad hát a lelkem

csupán örökre

óriástenyeredben,

óh, édes Jézusom,

mikor örökoltalmad

alá helyezem 

magamat: a 

pirinyó porszemet,

s reménykedek,

hogy egykoron

jóvoltodból, s 

kegyedet elnyerve

végleg időtlen

fénysugárrá lehetek.

eminui•  2012. december 30. 20:13

Búcsú



Kék szemekben 

örömfény csillan,

sovány kezek

görcsösen, bár, 

de búcsút intenek.

Szívem  oly fájón

sajog még, majd

harsányan zeng

a dal, a jajszó-zene.

Ki képzeletemben

búcsút intett felém,

nem létezik már,

megtestesült múltam

porhadó teste végleg

s örökre földben pihen.

Ám lelke mennyekbe

szállt talán, legalábbis

én tényleg azt hiszem.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom