ördögfióka... lány

ördögfióka... lány

egykoron rég, megszülettem

a nagy alföldi rónaságon,

s tanultam, felnőttem, eme

viharsarki fekete rögös tájon,

( hol az árokfenekén, édesanyám

örömére, sárban tapicskoltam lazán )

na meg,

versenyt horgásztam gyepesben,

rizsföldön békát-siklót fogtam,

lubickoltam körös vizében, 

eperfán, kerítés tetején másztam,

( lány létemre, ördögfióka voltam,

na nem annyira, azóta csak javultam )

ötórai teán táncra perdültem,

édes-csókot adtam, kaptam,

na ja dolgoztam is... és éltem,

a gombócokat eldobtam...

( messze vetett a világba tova

az életem pálmalevélre írt sója )

bejártam száz meg száz tájat, 

láttam sok cirádás várat,

kőfalon ültem, lóbáltam lábam,

tengerek langy hullámában,

( erdőn, mezőn, hegyháton

kószáltam nyáron )

illatos vadvirágot szakajtottam,

lángcsokorba kötöttem,

háborgó óceán kavicsát rugdaltam,

kék tavak partján merengtem,

( szivárványt álmodtam

az égre, mikor esőcsepp pottyant )

na meg,

vízesés fátylán csodálkoztam,

selymes homokon hemperegtem,

csipketornyos dómokat csodáltam, 

hópelyhes hegyeken meneteltem,

( eddigi sorsomban kérem,

imigyen sodrott el éppen )

nyári esőben táncoltam s kacagtam,

csipkehópelyheken mosolyogtam, 

hogy mit hoz a jövő, nem tudhatom,

csak azt, hogy élek és tovább álmodhatom,

( a következő emberöltő... ezután jön hétmérföldes lábon 

vagy csigalábon... ki tudja már e kavalkád tájon )

:)

( régen írott, javított változat )