Legszebb szó a harangszó

Mysty Kata
Legszebb szó a harangszó
 
Legszebb szó, a harangszó,
Úgy érzed - az égből szól.
Lelked mélyén áthatol,
s amit üzen, hallható...
Új álmokat álmodón,
szent tüzeket csiholó...


Mennyből angyalt rajzoló,
szép hangzatos magyar szót!
Anyánk hangját visszhangzón,
mint hárfa, pánsíp olyan jó!
Hozzám hajol,  hozzád ér,
aprószentről dalt idéz...
Atyánk szavát hallató ,
s egy Hozzá szóló meghívó!
 
Legszebb szó, a harangszó,
az életre biztató.
Vele égi hárfa - szól:
harangjáték , - kékre kék...
arany szólam égbe kél.
Benned cseng-bong, ott zenél,

Giling-galang dala Fény.

Ülve a hideg kőlépcsőn egész nap,
a magány lovagja hajlott előre meg hátra,
mintha csónakázna...
Átszelte az időt, egyhelyben maradt mégis,
hogy tetten érjen,
lelkeket felkavart,
- Miért! Miért?Az Istenért!
Időmilliomos, nincstelen legény,
Váratlan dráma lett a vég,
Milyen kiszolgáltatott a szegény!
Kezében mindig valamit fogott.
Evett, amit kapott.
Minden nap ugyanott,
a törzshelyén, egy fagyos lépcsőn...
A Piac utcán oly megszokott kép volt!?
Alamizsna helyén (most)
száz gyertya lobog,
s a hálád, az itthagyott!
Attila, az egész város gyászol!
Hihetetlen, hogy a bűnös autós távol!
Cserbenhagyó! A lelked még csak
nem is vádol!!?
Mysty Kata