Mysty Kata blogja

   Készítettem már Kosztolányiról, Radnótiról is!  

A verseknek az alapvető élménye a magány. Nehezen talál rá a boldogságra. A szerelemben a gondoskodó anyát keresi.. Jellemző rá a reménytelen szerelem, kapcsolatot nehezen talál.

Első szerelme Gebe Márta, a makói kollégium igazgatójának lánya. A nő nem viszonozta érzéseit, ezért József Attila öngyilkosságot kísérelt meg. Neki írta a ’ Csókkérés tavasszal’ című verset,
1927 őszén József Attila közelebbi ismertségbe került nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula. 1928- ban az író és barátai bemutatták neki Vágó Mártát, aki egy jómódú polgárcsalád gyermeke. Hamar megkérte a lány kezét, hiányzott neki a család. Azonban Márta apja, a kiváló közgazdász, Vágó József Londonba küldte lányát, hogy ott tanuljon.
Részlet József Attila leveléből

"Tudom, hogy most már nem szeretsz. Írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél. Így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is. Minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek ahol, ahogyan hagysz. Csókot sem fogok kérni én mostmár soha. De ha szólsz, megölellek. Történni fogok csupán úgy és ahogyan akarod."
Táviratokban tartották a kapcsolatot, ám emiatt a szerelem lassan kihűlt. Márta belátta, hogy J. Attila nem tudná biztosítani a megfelelő körülményeket a családi élet számára és alkalmatlan a hivatali munkára. A költő azonban a ’Végül’ című versében a társadalmi különbségekre hagyatkozott: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem”. 1928- ban írta ’Klárisok’ című művét, mely témáját tekintve szerelmes vers. A Vágó Márta- szerelem megannyi ellentéte összpontosul benne. A versben sok a metafora, viszont egy igét sem használ. Jellemző a disszonáns hangulat. A Klárisok egyfelől látványleírás: a vele szemben álló kedvesnek előbb a nyakán, majd mellén, derekán, végül „szoknyás lábán” fut végig a tekintet. Másfelől a látványok egymásra vágásával érzékelteti a kettejük közti távolságot, kapcsolatuk reménytelenségét.


KLÁRISOK

Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.

Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.

Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.

Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.

1928 nyara

Egy előadói esten, 1929-ben ismerkedett meg következő szerelmével- egyben élettársával-, Szántó Judittal, aki művelt asszony volt. 6 évig éltek együtt, Judithoz azonban alig írt verseket. ’Judit’ című költeményében elszakadásuk visszavonhatatlan voltát fogalmazta meg.

„Szegény Szántó Juditnak nem volt könnyű dolga. A lángelméből az jutott neki, ami nem láng, ha csak nem perzsel, s nem elme, ha csak nem mert megbomolhat. Följegyzéseiben, ez az ami csodálkozóba ejt, van néhány íróilag is sikerült pillanatfelvétel […] Sok vesződsége volt Juditnak Attilával, s nem csoda, ha rettentő keserűség gyűlt föl benne boldog-boldogtalan ellen. Beletörődni abba, hogy a költőt, akinek közele emelte ki a szürkeségből, aztán megmásíthatatlanul elvesztette? Nincs olyan angyal, aki erre képes volna. Sem olyan, aki ne másban keresné a hibát, párja elidegenedése miatt…”
(IGNOTUS PÁL, 1973)
"Arcodon könnyed ott ragadt / kicsike kezed megdagadt / kicsim ne búsulj tartsd magad / azért hogy rongyoskodsz velem / szövetség ez s nem szerelem". Szántó Judit, a költő halála után szép, irodalmilag sem jelentéktelen visszaemlékezést ír az egymással eltöltött esztendőkről. 1948-ban megbízást kap, hogy hozza létre a József Attila-emlékgyűjteményt. Ezután tudományos munkatárs lesz a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 1963-ban hunyt el, hosszú betegeskedés után.

1933 júniusában ismerte meg Dr. Szőlősi Henrikné Marton Mária művészettörténészt egy kongresszuson. Ez egy hirtelen és rendkívül heves szerelmi fellobbanás volt, amit az ’Óda’ című vers is tükröz. A második rész egy szerelmi vallomás. Elmondja, hogy mit jelent neki a szerelem. Számára a szerelem nem csak egy felkavaró élmény, hanem egy mágikus erő, ami feloldotta a magányt és a mindenséget.

Óda /részletek/

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

Következő szerelme Gyömrői Edit, aki pszichoanalitikus, József Attilát kezelte. A nő elutasította a költőt, neki már vőlegénye volt. A nő a beteg költő legfőbb bizalmasa, támasza, egyetlen reménysége. Mivel nem viszonozta szerelmét, kegyetlen, gyilkos indulatoktól fűtött versekben adott hangot kétségbeejtő kínlódásának, szerelmi kiszolgáltatottságának. Neki írta ’Gyermekké tettél’ (1936) című versét, melyben megjelenik az anyai szeretet hiánya.

GYERMEKKÉ TETTÉL
/részlet /
..................................................- ..........

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. máj.

Utolsó szerelme[b] Kozmutza Flóra pszichológus. 1937-[/b] ben ismerkedtek meg egy társaságban. 1-2 hónap után megkérte a nő kezét; úgy érezte, megmenti őt Flóra. Végül József Attila barátai beszélték rá a kedvesét, hogy menjen hozzá feleségül. Flóra beteg lett, szanatóriumba került, nem tudtak találkozni. A költő vádló hangon írt hozzá. J. A. halála utána Flóra hozzáment Illyés Gyulához. Egy ’87- ben

megjelentetett könyvben Flóra leírta, hogy hozzáment volna a férfihoz, hogyha nem hal meg. Beteljesült boldog szerelem szólal meg ezekben a költeményekben, de már ez sem tudta visszatartani az „öngyilkosságtól”. A költőt a boldog szerelem állapota tölti el, de a felszabadultság érzése nem tart sokáig, mert folyton megzavarja a szorongás, a kétség, félelem. A versek alaphangja mindvégig a vágyakozás és áhitat.. A Flóra című költemény öt részből áll, a részek között laza a kapcsolat.

1. Hexaméterek

...............................................

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

1:’Héxameterek’ : Az időjárás a télből a tavaszba közeleg.A szerelem érzése is megfogalmazódik. A vers nyugodtságot sugároz. Elmondja, hogy reggel ír, kinyilvánítja a szerelmét Flóra iránt.

2: ’Rejtelmek’: 4 soros versszakokban ír, rímes, dalszerű.A természetet összekapcsolja a szerelem érzésével és a női alakkal. A szerelem ösztönzi az írásra.

Latinovits Z. mondja el

http://www.youtube.com/watch?v=EtpO6PneSnk&...

2. Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

3: ’ Már két milliárd’: Olyannyira felerősödik benne a szerelem, hogy képes érte bármit megtenni. Az emberekből hiányzik az érzelem. Elválaszthatatlan dolgokat kapcsol össze, pl.: paraszt- föld, növény- zöld, dolgos- eredmény.

3. Már két milliárd

Már két milliárd ember kötöz itt,
hogy belőlem hű állatuk legyen.
De világuktól délre költözik
a szép jóság s a szelid érzelem.
Mindenségüket tartani a fénybe,
mint orvos, ha néz az üvegedénybe,
már nem tudom, megadom magam kényre,
ha nem segítesz nékem, szerelem.

Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
a csendes eső és a tiszta nap.
Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
hogy levelei kiviruljanak.
Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
munka, szabadság, kenyér s jószavak.

Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
mint gyermekeknek játék, oltalom,
munkásoknak emberi öntudat.
Mint minta, mint az erény a szegénybe,
s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe',
mely igazodni magára mutat.

4: ’Buzgóság’: A szerelmesek ált. buzgók. Egyre jobban kezdi érezni a reménytelen szerelemet. Belefáradt a boldogság hiányába, vágyik az örök fiatalságra.

4. Buzgóság

Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes
s megbékülne e háborús család,
az emberek, keresném engedelmes
szívvel,
az örökös ifjuság italát.

Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
ha pírban zöldel a fiatal ág -
bár búcsut int nekem... E fura dolgot
űzném,
az örökös ifjuság italát.

Fecseghetnének nyelves tudományok -
mind pártfogolna, ki szivébe lát:
legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát.

5: ’Megméressél’ : Mintha a világnak mesélne Flóráról. Négysoros, ütemhangsúlyos versszakok, a sorok végei rímelnek. Boldog, hogy rálelt a nőre. Isteni magaslatokba emeli és kérleli, hogy szeresse.

5. Megméressél!

Már nem képzelt ház üres telken,
csinosodik, épül a lelkem,
mivel az árnyakkal betelten
a nők között Flórára leltem.

Ő a mezőn a harmatosság,
kétes létben a bizonyosság,
lábai kígyóim tapossák,
gondjaim mosolyai mossák.

Ízét adja a tiszta víznek,
száját adja a tiszta íznek,
hazaszólít, amikor űznek,
szemében csikó legelészget.

Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
az ólálkodó semmi ellen
szól, pöröl szorongó szerelmem.

Érdekeimből megértettél,
bátorrá vakmerőből tettél,
kínlódtál, amig nem szerettél,
egész világom ege lettél, -

hát dícsértessél s hirdettessél,
minden korokon át szeressél
s nehogy bárkiben alább essél,
mindig, mindenütt megméressél!

1937. febr.

A Flórának című versben merengő, félálomszerű hangulat figyelhető meg. Úgy tűnik, már csak a szerelem köti az élethez. A szerelem mellett megjelenik a halál, ami egyenrangú az élettel. Úgy érzi, hogy végre viszontszeretik, e nélkül nem érne semmit az élete.A halál nem félelmetes, hanem megnyugvás, menekülés a krízisből. A lét utáni lét látomása: zöld ég, csillagok, szemléli a világot. Felidézi egy gyerekkori emlékét: hajósinas, nézi a Dunát, ami az életet idézi, idilli, még a hordaléka is szép. Az élet csak ráadás, a halál örökké tart. Nem ragadja el a halál, mert tudja, hogy valaki szereti, és visszatér hozzá. A költészet által közvagyonná teszi a lelkét.

Azonban, mint már említettem, Flóra iránt érzett szerelme sem tudta megakadályozni korai halálát.

József Attilát 1937 novemberében nővérei Balatonszárszóra vitték, ahol december
3.-án tragikus körülmények között halt meg.

Összegzés
Múzsái:

* Márta (1) : 1927-ben ismeri meg Vágó Mártát, egy jómódú család lányát. Tervezték a házasságot, de Márta hiányolta a biztos egzisztenciát.
* Judit : 1930-ban ismerkedik meg Szántó Judittal, aki 1934-ben féltékenységből öngyilkosságot kísérel meg.
* Márta (2) : Marton Márta művészettörténész ihleti őt az Óda című verséhez.
* Edit : Gyömrői Editbe a pszichoanalitikus kezelések alatt szeret bele, ennek bizonyítékai: Gyermekké tettél – eredeti címe: Egy pszichoanalitikus nőhöz –, … aki szeretni gyáva vagy, Nagyon fáj című versek, valamennyi 1936-ban keletkezett.
* Flóra : Kozmutza Flórát, a francia szakon végzett, esztétikából doktorált gyógypedagógust (Illyés Gyula későbbi feleségét) 1937-ben betegen ismeri meg; ez a kapcsolat beteljesületlen szerelem volt.

 Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.

2010. február 16., kedd 23:56

Radnóti Miklós (1909-1944)

Budapesten született, 1909. május 5-én.
Magyar irodalmi arcképcsarnok

Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt.
Nagybátyja, Grosz Dezső gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte.
Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold Buday György fametszeteivel, 1935).

1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerőszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit művészi fejlődése) kellett szerepelnie.

1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival.

1
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét.

1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott.

Radnóti Miklós:
Szerelmi ciklus 12.

Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.

Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradj nekem,
de hiába az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.

Mindenkor izgalmas kérdés az élet és a költészet viszonya – a versek mögötti személyiség a maga titkaival. Radnótival kapcsolatban bőven találunk hátborzongató életrajzi tényeket – a születése és a halála körül is. Az Ikrek havának alapmotívuma az az életrajzi tény, hogy születésekor édesanyja és ikertestvére meghalt. Utolsó, közvetlenül a halála előtt írt verseit pedig a holtteste exhumálásakor kabátja zsebében talált Bori noteszből ismerjük.

Szerelmi költészete mögött nem sejtenénk érzelmi viharokat. Szerelmes verseit feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írta: ezek a művek nagyrészt egy beteljesült, nyugodt, boldog szerelem versei. (A tudat, hogy a versek múzsája 97 éves, és jó egészségnek örvend, valahogy még egy réteg különös dicsfényt kölcsönöz ennek a szerelmi költészetnek.) Égető szenvedélytől, reménytelen vágytól, kudarctól fűtött szerelmi versek százával születtek a magyar irodalomban, ezt a fajta szerelmet – a már nem tüzelő, de annál mélyebb szeretettel összekovácsolódott házastársi boldogságot – Radnótin kívül nem sokan tudták művészetükben megjeleníteni.
Két karodban
http://www.youtube.com/watch?v=PFqEN2ofdgY

A szerelmi háromszög

A költő és Gyarmati Fanni szerelme 17 éves korukban kezdődött, majd tanulmányaik végeztével, 26 éves korukban házasodtak össze. Kapcsolatuk példamutató és erős volt – akárcsak a versekben. Büszkék voltak arra is, hogy a szerelmet nem a másik fél kisajátításaként, hanem kölcsönös bizalmon, elfogadáson alapuló kapcsolatnak fogják fel. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa volt a költőnek: kritikus és barát éppen úgy, mint feleség. Olyan házasságot akartak megvalósítani, amelyet ma is szinte lehetetlennek látunk, nem csoda hát, ha akkoriban ijesztően modernnek számított. Férfi és nő között teljes egyenrangúság és feltétel nélküli elfogadás – ez volt a viszony alapja, amelybe semmiképp sem fér bele a birtoklási vágy.

De vajon az belefért-e, hogy a hat éve házas Radnóti – amint ezt Ferencz Győző költő, irodalmár, Radnóti monográfusa naplóbejegyzések és visszaemlékezések alapján állítja – beleszeretett Beck Judit festőnőbe? Viszonyuk körülbelül egy évig tartott. Kérdés, hogy egy példásan boldog házasság idilljébe hogyan léphet be egy harmadik? Vajon a 14 évnyi elkötelezettség vagy a „más” és az „új” iránti vágy, esetleg a férfi belső bizonytalanságai, rossz közérzete vonzották-e be? Ezekre a kérdésekre a versek és a feljegyzések nem adnak választ.

Az viszont kiderül, hogy a költő nyíltan vallott feleségének a szerelemről – különleges házasságuk szabályaiba a teljes őszinteség is beletartozott, bármennyi fájdalmat okoztak is ezzel a másiknak. Amikor a festőnő egy önarcképet ajándékozott Radnótinak születésnapjára, [i]Gyarmati Fanni csak ennyit jegyzett fel a naplójába:[/i] „ha Miklósnak örömet okoz, örüljön.”

Baráti társaságuk, ismerőseik is mindvégig tudtak a kapcsolatról. Gyarmati Fanni naplóbejegyzései az idézetthez hasonló, csendes tűrésről és végtelen önuralomról árulkodnak. Mindketten sokat szenvedtek – Radnóti megértést és türelmet várt el a feleségétől, aki erre törekedett is, küzdve az amúgy természetes féltékenység érzésével. A viszony az év végére lassacskán elfásult, Beck Juditot már újabb szerelmek izgatták, a költőt pedig első munkaszolgálata szólította

A háromszög és a versek

Nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a viszony akár egyetlen verset is ihletett volna, bár Ferencz Győző szerint néhányra, például a Harmadik Eclogára ráfogható, hogy Beck Judit a múzsája. Ebben a versben a háború előtti, előérzetekkel teli világban a szerelem új, szép, izgató érzés, a kávéházba is azért ugrik be, hogy erről ábrándozzon: „tanítok s két óra között berohantam elmélkedni a füst szárnyán a csodás szerelemről.”
Az irodalomtörténészek sokáig nem tudtak, vagy nem akartak tudni a Beck Judit-viszonyról. Ma már ismerjük a történetet, tudni véljük, milyen volt ez a házasság valójában. Valószínűbb viszont az, hogy az égvilágon semmit nem érthetünk meg abból, ami akkor lezajlott köztük, és abból, hogy mindez milyen hatással volt arra, ami a kézzelfogható örökség, és ami igazán a miénk lehet: Radnóti verseire.
Forrás :_ Internet _
Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

                                   KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

  Én úgy szeretlek
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.

A vájt fülű és -szívű olvasónknak több talán nem is kell,
hogy sejtse, ki búvik meg e sorok közt.
Kosztolányi Dezső - szeretteinek csak: Dide - kisfiús daccal és aggastyáni fájdalommal telt pillantása, csakúgy, mint élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozó költészete egyfajta védjegyévé vált.

De védjegyévé vált - köszönhetően a különös alteregó, Esti Kornélnak - a szalonkabát, s ideges kezének gyakori "lakója", a cigaretta.

Szalonkabát és cigaretta -
csöndes elegancia és nyugtalanság.
A boldog-szomorú Kosztolányit sem jellemezhetnénk ennél jobban - s e kettősség ráadásul ott lesz minden tettében - így szerelmeiben is.

Kosztolányi szerelmi életéről pedig oly
szemtanút szólítunk vallani, akinél közelebbről
kevesen ismerhették Didét: feleségét, Harmos Ilonát.

Harmos Ilona - vagy ahogy Kosztolányi átkeresztelte: Görög Ilona - tehetséges pesti színésznő volt. 1910 telén kezdték össze-össze szövögetni életük fonalát a Párkák, bár korántsem volt könnyű dolguk.
Első találkozásukra a Vígszínház nézőterén került sor.
Kosztolányi a leány mellett ülő fiatalemberrel folytat eszmecserét a szünetben. A lány felett beszél el, mintha az levegő lenne, majd megkéri barátját, mutatná be őt "húgának".
Családi kötelék nem lévén, nevetve tisztázzák a félreértést. Kosztolányi gálánsan hazakíséri lányt.
Hozzáírt verse
Ilona

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

A
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
..............
.............

Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

.....................
................
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,

A következő találkozáson azonban inkább ideges, nyugtalan oldalát mutatja a fiatalember.
A "nevető harmadik" szerepében ezúttal Karinthy Frigyes, mindkettőjük közös ismerőse.
A helyszín egy főpróba: Kosztolányi dacos, nőgyűlölő arcát mutatja most, ami Ilonát kihozza béketűréséből.
A beszélgetést követően dühösen, bár diszkréten zaklatják Karinthyt: "Ki ez a nyegle fiatalember? Ki ez a fontoskodó lány?". Karinthy méltán híres mondata ötlik fel: Hogyan is érthetné meg egymást férfi és nő, mikor mindkettő mást akar: a nő a férfit, a férfi meg a nőt. Karinthy hamar átlát a szitán, s "boronálni" kezd.

Eleinte csak "pajtások".
Szerepeket osztanak egymásra, hogy polgárpukkasztó jelenteket adhassanak elő az utcán, sokak megbotránkozására.
A szerelem a színfalak mögött szövődik..
. Mély vallomások, majd heves visszakozás - leginkább így jellemezhetnénk szerelmüket. Igazi kínzó "se-veled-se-nélküled" kapcsolat.

Végül házasság lesz a kapcsolat megpecsételője.
Különös házasság: pajtási és szerelmi kötelék is egyben.
De több is talán annál. Kosztolányi így búcsúzik tőle egy levele végén: "Barátod, testvéred, fiad: Désirée".
Ez talán mindent elárul. Kapcsolatuk ráadásul irodalomtörténeti szempontból is gyümölcsöző lesz: Harmos Ilona ötlete nyomán születik például Kosztolányi remekműve, az Édes Anna.

Feleségemnek...

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."

Kosztolányi, ha örök hűséget fogadott is, de semmiképpen sem fogadta meg, hogy többé más asszony nem gyújthatja lángra szívét. Még élete alkonyán is szenvedélyesen fellángol szerelme egy asszony iránt - s Harmos Ilonának ezúttal is fontos szerep jut.

A betegeskedő Dide szanatóriumról szanatóriumra jár feleségével, hogy gyógyíttassa magát.
Egy Duna menti kastélyban ismerkedik meg talán utolsó nagy fellángolásának tárgyával: egy ideges, gyomorbeteg asszonnyal. A titokzatos asszony kisfiával és szőke nevelőnőjükkel érkezett, hogy kúrálja magát. Ilona kezdetben mit sem sejt, ám egy este... halljuk hát az ő szavaival:
"Valamelyik este a társalgóból a Dunára pillantok, s észreveszem, hogy a holdvilágos éjszakában, az üveges ajtó mellett, a falhoz támaszkodva ott áll a fiúcska édesanyja, olyan különös és jelentős mozdulattal, hátraszegett fővel, amely félreérthetetlenül valami lázat mutat.
Előbb azt hiszem, hogy egymagában ábrándozik, de azután, mintha az uram alakjának egy vékony szeletét látnám a közelében." (Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső)

Az eset azonban nemcsak a feleség előtt tárul fel: másnap három-négy "jóakaró" hölgy súgja bizalmasan a fülébe, hogy férjének tetszik az a "másik". Ilona rájuk hagyja, bár szívében - úgy tűnik nem alaptalanul - feléled a féltés.
Dide pedig boldog.
Az asszony miatt még a templomba is hajlandó eljárni vasárnapi misére - holott ezt még édesanyja kedvért sem tette meg.

Majd elérkezik a hazatérés pillanata. Dide este irtózatos jelenetet rendez: éjjel felriad, hogy rosszul van, s már érzi a véget.
Orvosért könyörög, majd pedig kéri, Ilona hívjon be mindenkit hozzá. A mindenki persze nem lehet más, mint az asszony.
A hitves csak az orvosért küld. Hajnalra javul a költő állapota.

Pest. Nyugalmat és koplalást ajánl az orvos a rosszullét nyomán. Dide állandó látogatója lesz egy "jóakaró barát", akivel órákig pusmognak.
Nem kétséges: ő az összekötő Dide és az asszony közt - tehát még nem szűnt meg a kapcsolat.
Ilona végül dönt és enged. Mármint férjét, hogy az visszatérjen a kastélyba elrendezni érzéseit.
Dide alig hisz fülének. Felesége asszisztál kis románcukhoz? Az eredmény még Ilonát is meglepi. A kastélyból hazatérő Kosztolányi ugyanis hozzá is megtér. Nem volt hiábavaló, hogy legyőzve büszkeségét visszaengedte ahhoz a "másikhoz".

"Hihetetlen én , senkibe se hittem,
beléd fogódzom és kérdezlek itten,
hová megyünk mi, élet koszorúsa,
Mélyszavu múzsa? " /Hitves/

Kétségek közt hánykódik, gyötrődik.
Egyszer el akarja hagyni Ilonát, hogy egy albérletbe költözzön az asszonnyal;
máskor arról kesereg, hogy az egész nem ér meg ennyi bonyodalmat, ráadásul az asszony arra akarja rávenni, hogy legyenek együtt öngyilkosok.
Ilona gyakori telefonoktól kezdi elveszíteni türelmét, s kéri: Dide ne a füle hallatára hagyja zajlani az eseményeket.
"Ha igazán szeretnél, nem haragudnál érte" - érkezik a válasz. Sic!

Hamarosan felgyorsulnak azonban az események.
A titokzatos hölgy férje lép színre, s követeli, Dide váljon el, s vegye el az asszonyt, vagy álljon ki vele párbajozni.
Dide könyörög hitvesének: válni szeretne, mondván: "Te vagy mindennek az oka, miért küldtél vissza a kastélyba".
Ilona hosszas vita után beleegyezik. "Édes, édes Manyikám. Látod, így melletted tudok maradni, most megint érzem, hogy szeretsz". Végül a válás és a párbaj is elmarad.

A "szegény kisgyermek" többé nem panaszkodott az ő édes Manyikájának. Szerelemről legalábbis már nem. De fájdalomról és halálfélelemről annál inkább.
Didét daganat sorvasztja. Ne sajnáljuk hát tőle -
hogy Ilona sem tette - utolsó nagy fellángolását!
Ilona bölcs asszonyként hagyta megtörténni a dolgokat....

" Ó el ne ítéld azt , ki élte végén
sötét szemekkel , dúsan áll eléd,
és tétovázó kézzel eltakarja
ledőlt világát, hitvány szégyenét." / Ó el ne ítéld /

      JÓZSEF  ATTILA

  http://hu.netlog.com/szabokato/#/szabokato/blog/blogid=230039&jproxy=3

 Szabó Lőrinc

 http://sulisztori.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=375181

 Kisnemesi család sarja. Apja mozdonyvezető, ami a család állandó vándorlását vonta maga után. A debreceni Református Főgimnáziumban tett hadiérettségit, majd bevonult katonának. Az őszirózsás forradalom után hazajött, majd Budapesten gépészmérnöknek, később pedig bölcsésznek tanult, végül újságíróként helyezkedett el. Szellemi nevelője Babits, aki a Nyugatnál jelentkező, nagy nélkülözések közt élő fiatal tehetségre felfigyelt. Kapcsolatuk később érzelmi és szakmai okokból is felbomlik. Szabó Lőrinc 1921-től az EST-lapok munkatársa. Itt ismerkedik meg a lap vezetőjének, Mikes Lajosnak a lányával, Klárával, akivel titkon házasságot köt. Két gyermekük született: Lóci és Klára. Életében nagy szerepe volt a szerelemnek, de házassága rosszul sikerült. 1924-től kapcsolatot kezdett Korzáti Erzsébettel, amelynek az asszony öngyilkossága tragikus véget vetett 1950-ben.

       költészetének egyik vezérmotívuma a szerelmi szenvedély, az erotikus vágy. Szinte rögeszméje a test látványa, ami a szerelmes gondolatok, érzések felébresztője, ezért minden szép nőt vágyaival halmoz el. Gyakran önkritikát is gyakorol, s megretten a saját pánerotizmusától. Nála a szerelem nem ünnepi természetű. Nő és férfi között csak az érzékek kapcsolatát ismeri el őszintének és igaznak. Szeretni is csak a maga törvényei szerint tudott.

Tízévi házassági és huszonöt évi szerelmi tapasztalat ihlette az egyik legismertebb versének megírására, a Semmiért Egészen címűre. Ez a híres-hírhedt „szerelmes” vers a legbensőségesebb emberi kapcsolatok egyikét, a szerelmesek közötti érintkezést mutatja be különös nézőpontból. Könyörtelen mű ez, de ettől a könyörtelenségtől a vers írója is szenved. Gyötri az önvád, mérhetetlen önzésének tudata, s az is, hogy társától valójában lehetetlent követel: azt kívánja a másiktól, hogy mondjon le önmagáról, legyen olyan, „mint egy tárgy”, amely „halott és akarattalan”, s ezért az odaadó hűségért nem tud ígérni hálából semmit sem. A kegyetlenül önző, követelőző szenvedély mélyén azonban keserűség, kiábrándultság, fájdalom húzódik meg. Nemcsak a szerető kiszolgáltatottságát követeli, ő maga is ki van szolgáltatva saját vágyainak. Olyan jelenséggel azonosul, melyet gyűlöl, és ettől szenved.

A hűtlen férfi szerelmi társától feltétlen hűséget, teljes odaadást és önfeladást követelt. A költő maga is úgy értékelte a szerepét ebben a kapcsolatban, amire az önző küzdelem, a kétségbeesés a női hűségért lesz jellemző. „Rettenetesnek” mondja a maga zsarnoki követelését, de gyanakvó féltékenységét csak úgy tudja elcsitítani, ha a nő a „világ ellentéte” lesz, és teljesen a férfi világán belülre kerül. A „kinti” világban a szerelem csupán „két önzés titkos párbaja”, a „bentiben” legyen ez teljes alázat és áldozat. Milyen könyörtelenül hangzó szavak ezek: „törvényen kívül, mint az állat, / olyan légy, hogy szeresselek. / Mint lámpa, ha lecsavarom, / ne élj, mikor nem akarom,”.

1950. február 12-én meghalt Vékes Endréné Korzáti Erzsébet, akinek halála porig sújtotta a költőt. Kínzó önvád gyötörte, hiszen amit a Semmiért Egészen című versben még gőgös önhittséggel felajánlott cserébe zsarnokságáért, az puszta ígéret maradt.

A huszonhatodik év című ciklust a 25 évig tartó szerelmi „történet” után írja, amelynek alcíme: Lírai rekviem százhúsz szonettben. A sors fintora, hogy a halál nem természetes halál, hanem öngyilkosság. A gyászév tépelődés, jajongás, kétségbeesés, reménytelen vágyakozás az eltűnt boldogság, a halott szerelmes után. A rekviem legjobb darabjaiban a szerelmi érzésnek és saját fájdalmának elemzését adja a költő. Teljesíti azt is, amit a Semmiért Egészen utolsó soraiban megfogadott: „... majd elvégzem magamban, / hogy zsarnokságom megbocsásd”.

         http://erettsegizz.com/magyar-irodalom/szabo-lorinc/       

 Szabó Lőrinc harminchat évig élt házasságban Mikes Klárával, és párhuzamosan 25 évig, kedvese tragikus haláláig kötődött szerelemmel felesége néhai barátnőjéhez, Vékesné Korzáti Erzsébethez. Sz.L: „Hogy mi váltotta ki? Tíz évi házasság és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. . . . Az egész hűség-hűtlenség-szerelem-probléma nem lehetett más bennem, mint zavaros ködlés, és tudtam, hogy sokat kívánok, amikor ilyen odaadást kérek.” Egy évtizeddel a vers keletkezése után így fogalmaz: „Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. . . . A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke.”

Forrás: érettségi tételek | Érettségi

SZABÓ LŐRINC

I. Élete

(Miskolc, 1900. márc. 31. – Bp., 1957. okt. 3.), költő, műfordító
ref. papi család, apja mozdonyvezető
1918: hadiérettségi Debrecenben, majd Bp-re ment
’19-ben megkezdte egyetemi tanulmányait, de abba is hagyta
Babits tanítványa és barátja lett, lakott is nála ’20-21-ben
1921-ben Mikes Lajos lányát, Mikes Klárát vette feleségül, így lett az Est munkatársa
hosszantartó viszonya volt Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel
30-as években közel került a népi írók mozgalmához
1945-ben vizsgálati fogságba vetették jobboldalinak bélyegzett múltja miatt, „feddéssel” igazolták, publikációs tilalmak sújtották
1947-ben a tiltakozások ellenére felvették az írószövetségbe
küzdött az üldöztetés és megkülönböztetés ellen, s a munkába menekült
1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak
1957. márc. 15-én Kossuth-díjat kapott , anyagi helyzete rendeződött
halálát szívroham okozta

II. Költészete, kötetei

1. kötete: Föld, erdő, Isten (1922) à george-i ihletésű szabad versekből áll
2. kötete: Kalibán, 1923, à anarchikus indulatok, tiltakozó kitörések reménytelen fogadkozások jelennek meg
Szabó Lőrinc műfaji vonzódása a drámai monológ, a költői epika,és a mítosz iránt (Kalibán, Anyám mesélte, Istár)
1926: Vezér c. politikai ódaàmeghurcoltatás
Fény,fény, fény (1925), A Sátán műremekei (1926)
Te meg a világ, (1932) à összegez, egyúttal új korszakot nyit e kötettel
Különbéke (1936) à keleti tárgyú versátköltések, Harc az ünnepért (1938)
Régen és most (1943)à eszmei és művészi válságot jelzett: jobboldali elfogultság jelenik meg benne
Új korszak: Tücsökzene (1947)à 370, egyenként 18 soros, jambikus tízesekből álló strófa alkotja, személyes emlékek, felidézett események, alakok, helyszínek bősége, elbeszélő vagy jelenetező technika, de nem verses önéletrajz. Cél: megnyugvás keresése, a zaklatott lélek vágya, hogy beleolvadhasson a természetbe, a lét mámorábaà ezt sugallja az elzsongító tücsökcirpelésvezérmotívuma és a látszólag monoton versforma
A huszonhatodik év (Lírai rekviem százhúsz szonettben)à az öngyilkossággal végződő tragikus szerelemnek, Korzáti Erzsébetnek állít emléket: szerelem, gyász, önvád
Valami szép: 1944-56 közötti egyéb versei
Kitűnő esszéista és kritikus is volt

Semmiért Egészen

A Te meg a világ kötet, de talán Szabó Lőrinc egész életművének legismertebb és legvitatottabb verse a Semmiért Egészen című költemény . A Buda ostroma idején elpusztult Clark Ádám téri Lánchíd kávéházban, egy utcai ablak mellett íródott és először a Pesti Napló 1931. májusi számában látott napvilágot. Formája: 10 sorból álló, bonyolult, ami ellenére a vers érvelő hangneme a szembeötlő, ezt hangsúlyozza maga a költő is kevés hangfelvételeinek egyikén. Bár a megfogalmazás tökéletes pontosságáért a verskedvelők egyértelműen csodálják, legtöbbször mégis inkább vitatják a belőle kiolvasni vélt antifeminista költői üzenet okán.

Szabó Lőrinc harminchat évig élt házasságban Mikes Klárával, és párhuzamosan 25 évig, kedvese tragikus haláláig kötődött szerelemmel felesége néhai barátnőjéhez, Vékesné Korzáti Erzsébethez. Sz.L: „Hogy mi váltotta ki? Tíz évi házasság és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. . . . Az egész hűség-hűtlenség-szerelem-probléma nem lehetett más bennem, mint zavaros ködlés, és tudtam, hogy sokat kívánok, amikor ilyen odaadást kérek.” Egy évtizeddel a vers keletkezése után így fogalmaz: „Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. . . . A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke.”

A vers elején, a felütéssel figyelmezteti a befogadót: valami rendkívüli megrázkódtatás fog bekövetkezni a vers során.

A vers értelmezése: a vers a magánytól szenvedő ember kegyetlen társkereső jajkiáltása, a pokol abszurd idillje. Ha az ember létállapota az állandó szembenállás a világgal, ebben társat nem vállalhat, legfeljebb „alkatrészt” szerződtethet: a társul jelentkezőtől a belső védekezést és méltóságtudatot is meg kell tagadnia. A kiszolgáltatottság, a magány rendje így kívánja, csak ezt engedi, a társas kapcsolat modellje csak eszerint épülhet ebben a pokoli stférában. Cserében mit ígérhet? Semmit. Ez a címbe is emelt feltétel.

A vers kettős nyelven beszél. Egyrészt az önző ember törvényeit fogalmazza. Másrészt ez az asszonyi sors nem más, mint a költő saját tapasztalata alapján igen pontosan leírt kiszolgáltatottság és megszomorítottság, egy idegen sorsnak a másikkal való vállaltatása.Az önzés beteljesítéseként a „társ sorsát saját kiszolgáltatottságainak tapasztalataiból állítja össze. Ő maga a zsarnok meg a „zsarnokságom” áldozata is. És épp ezzel töri meg az önzés erejét. Ha az életben a férfi valóban megalázója lenne is a nőnek, a vers alkotása közben költőként elszenvedi maga is a férfi szerepe által okozott sérelmeket. Ezáltal máris megtörtént a megváltás művelete, amellyel méltóvá válik a megbocsátásra.

A záró két sort a vers lényegét megragadó eseményként értelmezem. A vers nem az önzés eksztázisa, hanem a szeretet apoteózisa (dicsőítése). Persze grammatikailag mégis olyan áttetszően jelenik meg az antifeminista szuggesztió, hogy maga a költő is egész életében külön jóvátételre, egy ellenvers megírására készült.”

2. Semmiért egészen (1931)

A címben az ellentétes jelentésű szavak feszültséget keltenek. A 16. sorban jelmondatszerűen

megismétlődik az ekkorra megokolt, kibomló gondolat, egy szemlélet igazolására. A feszültség egyre nő, és mintha a megfogalmazással gyötrődő beszédnek sokszoros külső és belső ellenállásokat kellene legyőznie, innen az érvelés még elvakultabbá válik.

A versbeszéd magyarázó hangnemű, az élőbeszéd közvetlenségével szólal meg. A feltételezett hallgató, aki számára ezek az elvárások megfogalmazódnak, a társ, feleség szerető – a másik ember. A hang felvállaltan zsarnoki, ebből ered a beszéd intenzitása. Szemléleti beidegződéseket támad, miközben belső bizonytalanságokat érint, és ott kísért a veszteség lehetősége is. A megsemmisülő kiszolgáltatottságot kívánó, zaklatott de önfegyelmező beszéd mögé a kiszolgáltatottság tapasztalatát és félelmét is odaérthetjük („már nem tudok mást”).

A versben a szerelem profán (közönséges) módon (de nem illúziótlanul), szándékosan kíméletlenül, lecsupaszított érdekviszonyként jelenik meg (alku, önzés, börtön), és szembesül a törvények nem egyszerűen kétpólusúnak érzékelt rendszerével. A kint és a bent szembenállása kinti és benti szembenállások sorává esik szét. Elvárások hálózata ez, a csomópontokon önfelszámolás követelésével, a szélsőségek megkísértésével próbálja meghaladni ezt a rendszert, a meghaladhatatlant.

A költemény sajátosan negatív értékviszonyokat állít fel, a jó választásnak lehetősége sem mutatkozik. A fojtottan agresszív érvelés egészen elmerül önnön kiúttalanságában. A felütés egy ellenvetésre adott válasz, a második személy uralja a verset, ennek ellenére a beszéd monológszerű.

Az első két szakasz kérés, kinyilatkoztatás és indoklás, ez a 3. szakaszban lágyabb hangszerelésben panaszként vagy szükségesnek érzett önigazolásként hangzik. A 4. versszak eltökélten folytatja az érvelést szenvedélyes hévvel, mint egy kifordított óda. Az 5. vsz. szentecia jellegű, felfokozott (szélsőséges szóválasztások, fogalmazásmód, túlzás).

A zárlat erőteljes, hatásos és ünnepélyes, a visszautaló érvrendszerben talált megoldást mutatja föl. Az értelmezés lehetőségei a konkrét szerelmi szituáción túlmutatnak (alkat, lelkiállapot, nyelvi magatartás).

Forma: Öt tízsoros szakasz, két keresztrímes rész (4–4 sor) egy páros rímű sorpárt fog közre. A vers jambikus lejtésű (kettes, négyes és ötödfeles) adásmódját tekintve töredezett. Rövid, kinyilatkoztatás érvényű versmondatok (1–3. vsz.), az 5–6. vsz.-ban ez a feszesség oldódik.

Eszközök: anaforák, halmozás, gondolatritmus, áthajlás.

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Forrás: irodalom tételek | Érettségi

SZABÓ LŐRINC

I. Élete

(Miskolc, 1900. márc. 31. – Bp., 1957. okt. 3.), költő, műfordító
ref. papi család, apja mozdonyvezető
1918: hadiérettségi Debrecenben, majd Bp-re ment
’19-ben megkezdte egyetemi tanulmányait, de abba is hagyta
Babits tanítványa és barátja lett, lakott is nála ’20-21-ben
1921-ben Mikes Lajos lányát, Mikes Klárát vette feleségül, így lett az Est munkatársa
hosszantartó viszonya volt Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel
30-as években közel került a népi írók mozgalmához
1945-ben vizsgálati fogságba vetették jobboldalinak bélyegzett múltja miatt, „feddéssel” igazolták, publikációs tilalmak sújtották
1947-ben a tiltakozások ellenére felvették az írószövetségbe
küzdött az üldöztetés és megkülönböztetés ellen, s a munkába menekült
1956-ban tagja lett a Petőfi Pártnak
1957. márc. 15-én Kossuth-díjat kapott , anyagi helyzete rendeződött
halálát szívroham okozta

II. Költészete, kötetei

1. kötete: Föld, erdő, Isten (1922) à george-i ihletésű szabad versekből áll
2. kötete: Kalibán, 1923, à anarchikus indulatok, tiltakozó kitörések reménytelen fogadkozások jelennek meg
Szabó Lőrinc műfaji vonzódása a drámai monológ, a költői epika,és a mítosz iránt (Kalibán, Anyám mesélte, Istár)
1926: Vezér c. politikai ódaàmeghurcoltatás
Fény,fény, fény (1925), A Sátán műremekei (1926)
Te meg a világ, (1932) à összegez, egyúttal új korszakot nyit e kötettel
Különbéke (1936) à keleti tárgyú versátköltések, Harc az ünnepért (1938)
Régen és most (1943)à eszmei és művészi válságot jelzett: jobboldali elfogultság jelenik meg benne
Új korszak: Tücsökzene (1947)à 370, egyenként 18 soros, jambikus tízesekből álló strófa alkotja, személyes emlékek, felidézett események, alakok, helyszínek bősége, elbeszélő vagy jelenetező technika, de nem verses önéletrajz. Cél: megnyugvás keresése, a zaklatott lélek vágya, hogy beleolvadhasson a természetbe, a lét mámorábaà ezt sugallja az elzsongító tücsökcirpelésvezérmotívuma és a látszólag monoton versforma
A huszonhatodik év (Lírai rekviem százhúsz szonettben)à az öngyilkossággal végződő tragikus szerelemnek, Korzáti Erzsébetnek állít emléket: szerelem, gyász, önvád
Valami szép: 1944-56 közötti egyéb versei
Kitűnő esszéista és kritikus is volt

Semmiért Egészen

A Te meg a világ kötet, de talán Szabó Lőrinc egész életművének legismertebb és legvitatottabb verse a Semmiért Egészen című költemény . A Buda ostroma idején elpusztult Clark Ádám téri Lánchíd kávéházban, egy utcai ablak mellett íródott és először a Pesti Napló 1931. májusi számában látott napvilágot. Formája: 10 sorból álló, bonyolult, ami ellenére a vers érvelő hangneme a szembeötlő, ezt hangsúlyozza maga a költő is kevés hangfelvételeinek egyikén. Bár a megfogalmazás tökéletes pontosságáért a verskedvelők egyértelműen csodálják, legtöbbször mégis inkább vitatják a belőle kiolvasni vélt antifeminista költői üzenet okán.

Szabó Lőrinc harminchat évig élt házasságban Mikes Klárával, és párhuzamosan 25 évig, kedvese tragikus haláláig kötődött szerelemmel felesége néhai barátnőjéhez, Vékesné Korzáti Erzsébethez. Sz.L: „Hogy mi váltotta ki? Tíz évi házasság és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. . . . Az egész hűség-hűtlenség-szerelem-probléma nem lehetett más bennem, mint zavaros ködlés, és tudtam, hogy sokat kívánok, amikor ilyen odaadást kérek.” Egy évtizeddel a vers keletkezése után így fogalmaz: „Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat. . . . A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke.”

A vers elején, a felütéssel figyelmezteti a befogadót: valami rendkívüli megrázkódtatás fog bekövetkezni a vers során.

A vers értelmezése: a vers a magánytól szenvedő ember kegyetlen társkereső jajkiáltása, a pokol abszurd idillje. Ha az ember létállapota az állandó szembenállás a világgal, ebben társat nem vállalhat, legfeljebb „alkatrészt” szerződtethet: a társul jelentkezőtől a belső védekezést és méltóságtudatot is meg kell tagadnia. A kiszolgáltatottság, a magány rendje így kívánja, csak ezt engedi, a társas kapcsolat modellje csak eszerint épülhet ebben a pokoli stférában. Cserében mit ígérhet? Semmit. Ez a címbe is emelt feltétel.

A vers kettős nyelven beszél. Egyrészt az önző ember törvényeit fogalmazza. Másrészt ez az asszonyi sors nem más, mint a költő saját tapasztalata alapján igen pontosan leírt kiszolgáltatottság és megszomorítottság, egy idegen sorsnak a másikkal való vállaltatása.Az önzés beteljesítéseként a „társ sorsát saját kiszolgáltatottságainak tapasztalataiból állítja össze. Ő maga a zsarnok meg a „zsarnokságom” áldozata is. És épp ezzel töri meg az önzés erejét. Ha az életben a férfi valóban megalázója lenne is a nőnek, a vers alkotása közben költőként elszenvedi maga is a férfi szerepe által okozott sérelmeket. Ezáltal máris megtörtént a megváltás művelete, amellyel méltóvá válik a megbocsátásra.

A záró két sort a vers lényegét megragadó eseményként értelmezem. A vers nem az önzés eksztázisa, hanem a szeretet apoteózisa (dicsőítése). Persze grammatikailag mégis olyan áttetszően jelenik meg az antifeminista szuggesztió, hogy maga a költő is egész életében külön jóvátételre, egy ellenvers megírására készült.”

2. Semmiért egészen (1931)

A címben az ellentétes jelentésű szavak feszültséget keltenek. A 16. sorban jelmondatszerűen

megismétlődik az ekkorra megokolt, kibomló gondolat, egy szemlélet igazolására. A feszültség egyre nő, és mintha a megfogalmazással gyötrődő beszédnek sokszoros külső és belső ellenállásokat kellene legyőznie, innen az érvelés még elvakultabbá válik.

A versbeszéd magyarázó hangnemű, az élőbeszéd közvetlenségével szólal meg. A feltételezett hallgató, aki számára ezek az elvárások megfogalmazódnak, a társ, feleség szerető – a másik ember. A hang felvállaltan zsarnoki, ebből ered a beszéd intenzitása. Szemléleti beidegződéseket támad, miközben belső bizonytalanságokat érint, és ott kísért a veszteség lehetősége is. A megsemmisülő kiszolgáltatottságot kívánó, zaklatott de önfegyelmező beszéd mögé a kiszolgáltatottság tapasztalatát és félelmét is odaérthetjük („már nem tudok mást”).

A versben a szerelem profán (közönséges) módon (de nem illúziótlanul), szándékosan kíméletlenül, lecsupaszított érdekviszonyként jelenik meg (alku, önzés, börtön), és szembesül a törvények nem egyszerűen kétpólusúnak érzékelt rendszerével. A kint és a bent szembenállása kinti és benti szembenállások sorává esik szét. Elvárások hálózata ez, a csomópontokon önfelszámolás követelésével, a szélsőségek megkísértésével próbálja meghaladni ezt a rendszert, a meghaladhatatlant.

A költemény sajátosan negatív értékviszonyokat állít fel, a jó választásnak lehetősége sem mutatkozik. A fojtottan agresszív érvelés egészen elmerül önnön kiúttalanságában. A felütés egy ellenvetésre adott válasz, a második személy uralja a verset, ennek ellenére a beszéd monológszerű.

Az első két szakasz kérés, kinyilatkoztatás és indoklás, ez a 3. szakaszban lágyabb hangszerelésben panaszként vagy szükségesnek érzett önigazolásként hangzik. A 4. versszak eltökélten folytatja az érvelést szenvedélyes hévvel, mint egy kifordított óda. Az 5. vsz. szentecia jellegű, felfokozott (szélsőséges szóválasztások, fogalmazásmód, túlzás).

A zárlat erőteljes, hatásos és ünnepélyes, a visszautaló érvrendszerben talált megoldást mutatja föl. Az értelmezés lehetőségei a konkrét szerelmi szituáción túlmutatnak (alkat, lelkiállapot, nyelvi magatartás).

Forma: Öt tízsoros szakasz, két keresztrímes rész (4–4 sor) egy páros rímű sorpárt fog közre. A vers jambikus lejtésű (kettes, négyes és ötödfeles) adásmódját tekintve töredezett. Rövid, kinyilatkoztatás érvényű versmondatok (1–3. vsz.), az 5–6. vsz.-ban ez a feszesség oldódik.

Eszközök: anaforák, halmozás, gondolatritmus, áthajlás.

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.