Mysty Kata blogja

Ismertető
mystynekatika•  2012. május 9. 15:01

Gúthi-erdő mesél

 

Kurtyán Kitti: Nyíradony, Északkelet-Magyarország

 Szívem csücske, kicsi ország,
Északkelet-Magyarország.
Itt élek én Nyíradonyban,
Békességben, boldogságban.
Ide kötnek gyökereim,
Itt élnek rokonaim.
Ide húz a szívem vissza,
El nem hagyom soha, soha.
Három tornyos városka,
Járok én a templomba.
Iskolám is egyházi,
Fala között sok a házi.
Tanulok is szorgalmasan,
Az osztályfőnök hajthatatlan.
Foci, verseny, tudáspróba,
Járok én is a néptáncra.
Pávakörünk messze híres,
Negyven éve ékes, míves.
Versenyzünk mi szakadatlan,
Guthi-erdőnk, mint a katlan
Tele van sok állattal,
Őzzel, fürjjel, dámszarvassal.
Sokszor jönnek vadászok,
Sok is már a trófeájuk.
Ezen térség messze híres,
Szülőföldem nekem kedves.
Isten áldd meg városom,
Hisz’ ez lesz az én „fátyolom”.

Gúthi erdő

 

A Dél-Nyírség északi részén terül el a nagy kiterjedésű Gúthi-erdő, amely észak felől szinte körbe öleli Nyíracsádot és Nyíradonyt is határolja. Különleges természeti érték, jelenleg az Alföld legnagyobb egybefüggő erdeje, ahol nemcsak a ritkaságszámba menő növénytársulások és gazdag állatállomány, de a kellemes klimatikus viszonyok miatt is érdemes ellátogatni.

Az itt elejtett dámbikák trófeái a világranglista első, második és hetedik helyét birtokolják az első tízből. Ez az egyetlen vadászterület a világon, amely már kétszer érdemelte ki a C.I.C. (Nemzetközi Vadvédelmi Tanács) Edmond Blanc díját. Ez köszönhető a két világrekordnak is, de legfőképpen az itt folyó munkát, a vadgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem összehangolását tisztelték meg vele. Ezen kívül 2005 óta a Nyírségből több, mint száz éve kihalt nyírfajd visszatelepítési kísérletet is folytatnak. A négy vadászterületünkön összesen 2760 ha vadaskert van gím, dám és vaddisznó vadászati lehetőséggel. A terület 1997 óta a világ részére megőrzendő kincs, a dámállomány génmegőrzése miatt különleges rendeltetésű.

A nyíracsádi erdőrészletben idős pusztai tölgyes néhány magyar nőszirommal, gazdag páfrányos vegetáció ( erdei pajzsika, tölgyespáfrány, édesgyökerű páfrány, aranyos fodorka, fekete fodorka) található.

A holló állomány is enyhe emelkedést mutat, 1984-ben fészkelt először újra a Gúthi erdőben. A nyuszt egyik biztos előfordulása a Gúthi erdő.Valószínűleg a mókus alföldi terjeszkedését követi, mivel az természetes tápláléka.

Az ősi gyöngyvirágos tölgyest idézik a védett növények, mint tavaszi csillagvirág, debreceni csormolya, kontyvirág, odvas- és ujjas keltike, sárga gyűszűvirág és a fokozottan védett magyar nőszirom. Előforduló fontosabb védett fajok: az egyhajúvirág és a tarka sáfrány. A ragadozó madarak közül megemlíthetjük az egerész ölyvet, galambász héját vagy a magas fajszámú denevér populációt.

Jelentős botanikai értéket képvisel a Tamásipusztán található kocsányos tölgy. Törzskerülete 500 cm, magassága mintegy 25 m, kora 250 év. Ugyancsak Tamásipusztán található a város másik védett fája, a 150 cm törzskörméretű 23-25 méter magas, több mint 100 éves ostorfa. Mindkét növény tudományos megfigyelés alatt áll.

Az erdőn átvágva a 13. századból ránk maradt templomromot is megtekinthetjük.

          http://www.youtube.com/watch?v=uNvhb66ZJzQ

 

Gúthi-erdő

Nyíracsádtól északra terül el Alföldünk legnagyobb egybefüggő erdőtömbje: Külső-Gúth erdeje. Noha jelentős részét már akácra cserélték, néhányat láthatunk még a hajdani nyírségi tölgyerdők szép, öreg állományaiból. Ezek az öreg tölgyesek az akácosokénál nagyságrendekkel gazdagabb madárvilágot, és sokszínűbb növényvilágot rejtenek. A természeti értékek mellett egy jelentős kultúrtörténeti emléket is megtekinthetünk: az erdőtömböt átszelő út mentén egy Árpád-kori templom vörös téglás romjai omladoznak. A terület vadállományáról is nevezetes, különösen híres párját ritkítóan erős dámvad-populációja. A védett területrész kiterjedése 345 hektár.

Az öreg tölgyesekben két jellemző orchideát figyelhetünk meg. A kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia) nyelv alakú, fényes leveleket, és fehér vagy zöldesfehér, laza fürtös, illatos virágot növeszt. A barnás színű, korhadéklakó madárfészek (Neottia nidus-avis) gyökérzetének alakjáról kapta a nevét. Fiatalabb tölgyesekben találkozhatunk egy harmadik orchideával, a zöldessárgás vagy ibolyás virágszínű széleslevelű nőszőfűvel (Epipactis helleborine).

 http://www.hnp.hu/78-912.php

            A vidék legnagyobb fészkelő madara a fokozottan védett, rejtett életmódú fekete gólya (Ciconia nigra). 3-5 fiókáját évről évre rendszeresen használt fészkében neveli. A leggyakoribb ragadozó madár a barnás színű, jellegzetes hangú egerészölyv (Buteo buteo), a lekerekített szárnyú, kendermagos mintájú héjából (Accipiter gentilis) sokkal kevesebb fészkel. A Gúthi-erdő jellemző énekesmadarai között említhetjük az odúlakó örvös légykapót (Ficedula albicollis), a lombkoronában bujkáló sisegő füzikét (Phylloscopus sibilatrix), vagy a nagy termetű, nyávogó hangú fekete harkályt (Drypocopus martius), de az éjfekete hollók (Corvus corax) közül is több pár fészkel itt.

     A terület élővilágát itt is nagymértékben veszélyeztetik az invazív növények, különösen a kései meggy, mely robbanásszerűen szaporodik. Árnyékolásával egyik első számú ellensége a pusztai tölgyesek értékes fajokban bővelkedő aljnövényzetének.

 

 

A nap folyamán Hutóczki László, a NYÍRERDŐ Zrt. Gúthi Erdészetének ágazatvezetője kalauzolta őket. A fiatalok sok érdekességgel találkoztak: a program során láttak különféle növényeket, a többi között védett kocsányos tölgyeseket, megnéztek vadföldeket, és természetesen tájékozódtak a társaság erdő- és vadgazdálkodási tevékenységéről is. 

A rendezvény szorosan kapcsolódott ahhoz az akciótervhez, amelyet az erdészet munkatársai dolgoztak ki azért, hogy „közelebb vigyék” az erdőt az emberekhez. Ennek részeként például a környékbeli településeken - Nyíradonyban, Nyíracsádon, Nyírmártonfalván és Nyírlugoson – élő fiatalok számára szeptemberben „bőgési” tábort szervezünk, októberben nyílt napot tartunk felső tagozatos diákoknak és közreműködünk a Madarak és fák napi programok lebonyolításában is – adott rövid betekintést a tervekbe Szalacsi Árpád, a NYÍRERDŐ Zrt. vezérigazgatója. 
 

               http://www.haon.hu/nyiradony/kincsvadaszok-betyarok-titkos-alagutak-templomrom-az-erdoben-mi-lehet-az-igazsag/news-20110223-07021626  

 

Nyíracsád, Nyíradony – HAON – Föld alatt lévő kincsek, titkos alagútrendszerek, mocsárba menekülő betyárok, pozitív energiát sugárzó szentély az erdő közepén lévő templomromnál.

 

 

Ilyen, és ehhez hasonló legendát övezik a Nyíracsád és Nyíradony között lévő XIII. századi templom romját, amely a gúthi-erdő mélyén fekszik, és egyszerűen csak Pusztatemplomnak nevezik. Maga a rom annak a templomnak a maradványa, amely egykoron a Nagygút nevű, Árpád-kori falunak volt a román stílusú temploma.

 

Számos legenda terjed a templomról

 

Egy legenda szerint ehhez a helyhez egy alagút vezetett, amely arra szolgált, hogy a tatárjárás idején ide menekültek a környékbeli településekről. Az alagútról többféle feljegyzés is említést tesz, de az nem derült ki, hogy pontosan hova, és honnan ered a földalatti rendszer. Egyik állítás szerint a nyíracsádi templomhoz vezetett, egy másik feltételezés szerint viszont a nyíradonyi templomhoz, vagy a főtérhez lehetett eljutni a több kilométer hosszú járaton.


A fotóra kattintva megnézheti a videót!

Szóbeszéd az is, hogy a mostani gúthi-erdő helyén mocsárvilág volt, és ez tökéletes búvóhelyet biztosított a betyárok részére. Állítólag voltak betyárok, akik a templomhoz menekültek a titkos alagúton keresztül, és így a csendőrök sosem találták meg őket. A mendemondák közé tartozik az is, hogy volt egy olyan kút Nyíracsád-Asszonyrész közelében, amely egy pincét rejtett magában, és ahova csaknem tíz betyár is elbújhatott. Szó esik még is arról, hogy a híres Rózsa Sándor, Nyíracsádon egy Zrínyi utcai házban bújt el, és a tetőt megbontva „lógott” meg a csendőrök elől. Öccse pedig Rózsa Imre, a település környékén lett eltemetve.

 

Gyógyító energiája van a Pusztatemplomnak

 

Szájhagyomány szerint terjed az legenda is, hogy a templom harangja a környéken van elásva, míg egy másik azt állítja, hogy az a templom belsejében, egyszerűen a földbe süllyedt. 1865-ben keltezett egy leírás, miszerint a Pusztatemplom környéke fel van túrva, és kincsvadászok lepték el a környéket, akik a leölt, vagy az elüldözött papok kincsei után kutakodtak. Arról már nem tesz említést a feljegyzés, hogy sikerrel jártak-e Indiana Jones elődei

Állítólag a templom szentélyénél, hozzáértőknek olyan energiát sikerült bemérniük, amely az emberi szervezetre pozitív hatással van. Sokan ezért gyógyulni járnak ide. Az ezoterikus tudománnyal foglalkozó szakértők szerint a keleti népek képesek voltak felismerni a sugárzó helyeket. Őseink keletről érkeztek, és elképzelhető az, hogy ezen okok miatt építették ide a templomot.

  dámszarvasok üzekedése (barcogás)

Keczán Petra: Ide születtem…


 Ide születtem, itt nevelkedek,
Itt élem életem, itt cseperedek.
Nyelved ízét érzem, napjaim boldogok,
Te általad mindig mosolygok.
Oltalom vagy nekem, védőm, angyalom,
Életem bölcsője, szerencsém, nyugodalom.
Minden hozzád köt: apám, anyám,
Szavak, az első lépések, Isten felé fohászok, kérések.
Intelmek, szabályok, virágok, állatok,
Ízek, illatok, s minden, amit eddig láttatok.
Mezők, erdők, folyók, emberek,
S minden, ami kellemes.
Öröm, fájdalom, bánat, boldogság,
Isten éltessen kedves Magyarország!

 

Nyíradony és Gút

A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség volt. Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott forrásoktanúsága szerint már a 11. században lakott volt. Az árpádkori Guthkeled nemzetség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített.

 

Tanyi Lilla Hanna: Az erdő közepén

        Guthi-erdő közepén
kicsiny ház áll, itt élek én.
Minden reggel, mikor kinézek,
házunk előtt őzek legelésznek.
Ha hangomat meghallják,
nagy szemeikkel néznek rám.
Dámok koronáikat magasra emelik,
barcogó hangjukkal a fiatal bikákat
gyors futásra késztetik.
Zendül az erdő, rezzen a falevél,
lapul a kisnyúl, a bagoly aludni tér,
madárhangtól hangos a környék,
e pillanatban minden bánatom elvész.
A távolban puska dörren.
Egy róka erre szalad éppen.
Kölykeit a vad rengeteg rejti,
Kolostorunk romjait körülöleli.
Nyugalom, szeretet, egészség és béke,
Áldás szálljon az erdő közepére.

mystynekatika•  2012. február 6. 13:34

Múzsák és Szerelmek 5. Szabó Lőrinc

 

 KÉPEK

http://diszitok.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1041264

 

 

 

...A vers csak születik,
mint ahogyan születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.
Szellő a vers,
s én azt hiszem,
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát,
s amint szívünkön lopva illan át...

Wass Albert

 

 

 

 A szerelem, olyan, mint egy álom!
Néha szép, néha fájdalom!
Igazán szeretni csak egy valakit lehet, és pedig azt, aki téged is SZERET.


 http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=20&pid=&pev=2010&pho=8&pnap=&kat=&searchkey=&hol=&n=marta51

          Szendrei Júlia :a feleségek felesége 

     
(Keszthely, 1828. december 29. - Pest, 1868. szeptember 6.) költő, író;
előbb Petőfi Sándor majd Horvát Árpád felesége.

 Élete

Keszthelyen, az Újmajorban született.

Apja, Szendrey Ignác, gazdatiszt volt, aki előbb a Festetics birtokon majd később a Károlyi család erdődi birtokán szolgált.

1838 és 1840 között Mezőberényben, a Wenckheim kastélyban működő leánynevelő intézet tanulója,

1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait.

Ezután Mezőberényben, a Celestim kastélyban működő leánynevelő intézet tanulója lett.

1846. szeptember 8-án ismerkedett meg az akkor már ismert és elismert alkotónak számító Petőfi Sándorral a nagykárolyi megyebálon.

A költő legfontosabb múzsája lett,

hozzá írta többek között a Nem csoda, ha ujra élek,

később a Reszket a bokor, mert...,

a Szeptember végén, a Minek nevezzelek?

és az Itt van az ősz, itt van ujra című verseit.

Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel, hiszen számára az akkori alszolgabíró, Uray Endre megfelelőbb vő volt.

Hogy miért is egyezett bele Petőfivel való házasságba?

Ady Endre írása szerint:

De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség. (Ady Endre: Petőfi nem alkuszik)


Szendrey Júliával 1846 őszén találkozott, aki műveltségével lenyűgözte a költőt.

Házasságuk azonban Júlia kitartásának és eltökéltségének volt köszönhető;

1847. szeptember 8-án, egy évvel megismerkedésük után, összeházasodtak Erdődön.

Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt se kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat

Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt.

A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőnek, aki abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viselt és szivarozott.

A pár mézesheteit Koltón, a Teleki kastélyban töltötte el.

Szendrey Júlia 1848 elején lett állapotos.

Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette.)

Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának,

miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet.

Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg.

Mit is tehetett Szendrey Júlia, ha szeretett volna mindig örökmozgó férje mellett lenni?

Mást nemigen, mint hogy önmagát – részben vagy jelképesen – férje zsebébe csempészte.

Talán ez lehetett az oka, hogy a forradalom emlékére olyan pénztárcával lepte meg Petőfi Sándort,

melynek két oldalát ő maga hímezte, díszítette. Férje zsebében persze más is lapult, ami szerelmével összekötötte:

jegyzőkönyvecskéjében versfogalmazványokat tartott és egy hajfürtöt.

Az egyiken dátum is látszik, Júlia kézírásával: Zugliget, 1848. szeptember 8.

Ez volt a magyar irodalomtörténet talán legromantikusabb házasságának első,

pontosabban egyetlen évfordulója, amit a pár egy kellemes őszi kirándulással ünnepelt meg.

 

 

 

Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára. Halálhíre után Kolozsvárott,

majd apjánál Erdődön élt és megpróbált információkat szerezni férjéről.

  Agyermekét egyedül nevelő 21 éves Júlia ismét férjhez ment.

A rosszakarók kívánságai ezúttal teljesültek: a neves történésszel,

Horvát Árpáddal kötött házasság nem bizonyult boldognak.

Júlia negyvenéves korában, férjétől különválva, emlékeivel birkózva, súlyos betegségben hunyt el.

A költő fia, Petőfi Zoltán szintén nem tudott apja árnyékától szabadulni.

Kudarcos, rövid élete során mind művészként,

mind magánemberként fojtogatta a Petőfi név, végül tüdőbetegségben hunyt el 21 éves korában.

 

Második házasságát nemzeti felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg a "A honvéd özvegye" művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban az ő fordításában jelent meg, olyan mesékkel,

mint ,,A császár új ruhája" vagy a "Rendíthetetlen ólomkatona". Ezekben a fordításokban bátran használta a korabeli magyar gyermekfolklór elemeit is.

Az új házasságában három gyerek született.

A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal nem törődött, mert nem szerette, hogy annak természete apjára ütött.

A fiú vándorszínészkedett, verseket írt (ezt aztán korai halála után Déri Gyula jelentette meg).

Júlia 1866- ban új férjétől is különvált, Pesten egy Horánszky utcai (akkor Zerge utca) házban halt meg.

A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével.

Az utókor is vegyesen ítéli meg Petőfi Sándorhoz fűződő kapcsolatát és második házasságát.

Tény: a Kerepesi temetőben sírjára - annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg - ezt vésték fel:

"Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet."

  Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut.

   Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

   Nincs mit tenni. Vagy Pest, és a magányos szép özvegy (a férfiak, mint tudjuk, kiszagolják),

vagy az öreg Szendrey "aki mindent előre látott, és megjósolt." 

      Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni.

Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány.

Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit.

Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem. Két év jut a nagy szerelemre.

Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut.

Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

          Hogy mit hagyott ? Zseniális verseket, egy máig tartó legendát halála körülményeivel kapcsolatban,

          a forradalmi hős zsánerképét és egy nehéz anyagi körülmények között élő családot.

 

    Petőfi (Petrovits ) Sándor 1823.jan.01.- 1849 júl.31.  

 

 

Szerelmi költészetének első darabjai (Elválás, Első szerelem)

1839 májusához, Ostffyasszonyfához kötődnek; rokonánál,

Salkovics Péternél házitanítóskodik. Itt ismerkedik meg Csáfordi Tóth Rózával.


1844 őszén, Pesten megismerkedik Csapó Etelkával, Vachott Sándor költőtárs 15 éves sógornőjével.

Petőfi nősülési szándékát mutatja a Búcsú 1844-től című vers.

1845. januárjában Etelka meghal, s a fájdalmas élmény ihleti a Cipruslombok Etelka sírjáról című ciklust,

mely 34 versből áll (1845. január, Pest illetve 1845. január-február, Pest).

Illyés teszi fel a kérdést monográfiájában: „Szerelmes volt-e a költő? Bizonyára, de nem Etelkába, hanem a szerelembe”.

A ciklus darabja közül a Játszik öreg földünk... formai szempontból mutat érdekességet.

Kettétöri a hexametert Petőfi, s így szimultán ritmusúvá teszi a verset.

Gondolati szempontból a természet iróniáját ábrázolja az emberi érzelmek fölött.

 

1845 nyarán, Szalkszentmártonban Mednyánszky Bertával ismerkedik meg.

Az érzés ihlette a Szerelem gyöngyei ciklust; 39 vers, 10/9/10/9 osztású trochaikus sorokból állnak a strófák.

A ciklus nyitóverse a Szép vidéknek szépséges leánya. Leghíresebb darabja a Fa leszek, ha...


1846. szeptember, megyebál Nagykárolyban.

Itt ismerkedik meg Szendrey Júliával, a 18 éves lánnyal, a kapcsolat kezdetben tele félreértéssel, intrikákkal.

Petőfi ekkor az országot járva felolvasóesteket tart, s innen útja Debrecenbe vezet,

ahol Prielle Kornélia színésznőbe szeret bele, s a házasságot csak a valláskülönbség okozta nehézségek akadályozzák meg.

1847 januárjában megjelenik Petőfi Reszket a bokor, mert... című verse, s februárban megérkezik a válasz: „ezerszer, Júlia”.

Szeptemberben tartják az esküvőt Erdődön, a nászutat Koltón.

Szinte a házasságkötés pillanatától a szerelmes versek tele vannak ellentmondással (lásd: Szeptember végén, A szerelem országa).

1848. november 15-én megszületik Zoltánka.

A Szeptember végén 1847 a magyar líra reprezentatív elégiája.

Petőfi a természet változását az emberi élet mulandóságával kapcsolja össze,

és hozzáteszi az emberi érzések időlegességének problémáját is.

A szerelem örök kérdését teszi fel (Szeretsz-e?), a bizonyosságra vágyik a bizonytalan emberi kapcsolatokban.

A vers nem tökéletes műalkotás. Az első versszak a legalapvetőbb természeti toposzokat felhasználva fogalmazza meg

a természet örök törvényét, a mulandóságot, s szerencsésen kapcsolja hozzá az egyéni lét temporalitását.

Általános érvény és személyesség megható összhangja valósul meg.

A második strófa első sora a maga egyszerűségében szentenciaszerűen foglalja össze a természeti és emberi szféra közös jellemzőjét.

A hátralevő sorokban már a magánember kétségei fogalmazódnak meg, megbontva az általános és egyedi összhangját.

Ez a megbomlott harmónia a vers képi világát is kikezdi, vadromantikus, horrorisztikus elemek jellemzik a verset.

A külsődleges hitelét a soroknak az életrajz ugyan visszaigazolja, a művészi erő nem.

A gondolati metaforikus inhomogenitást ellensúlyozza a kivételesen erős és átgondolt, az ellentmondásokat is föloldó verszene.

A szakirodalomban vitatott a verselés. Egyik felfogás szerint felütéssel kezdődik a vers,

s daktilikusan folytatódik (következetesen nem vihető végig a versben; lásd 2. strófa).

Horváth János szerint anapesztikus a vers, ezt erősíti fel a magyar költészetben az elégia és az anapesztus szoros kötődése,

illetve az a tudatosság, verseléstörténeti konvenció, mely szerint a görög költészetben az anapesztus a siratóénekek egyik válfaja volt.

A verszene másik funkciója a fölfokozott dallam, mely összhangban a vers világképével, az eliramló, elmúló életet is érzékelteti.

A Reszket a bokor, mert... 1846 szerelmi dalköltészetének egyik csúcsa; összhangot alkot benne remény és kétség,

illetve a kétség a remény jegyében fogalmazódik meg, magas fokú lírai közvetlenséggel.

Petőfi a népies költészet, a népdal metaforikájával dolgozik, fölhasználja annak stiláris, retorikai elemeit

(gondolatritmus, párhuzam, anaforikus szerkezet).

A Minek nevezzelek? 1848 a szerelmi költészet egyik archetípusát képviseli, melynek

egyik legszebb darabja a világirodalomban Shakespeare 75. szonettje.

A szerelmi érzés kimondhatatlanságát próbálja artikulálni a költő,

ezért a feltételes alárendelői szerkezet, mely logikai szinten hasonlítást foglal magába.

 

Szabadság,szerelem!

 

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Pest, 1847. január 1.

 

          Szendrey Júlia, a feleségek felesége 

  
                    Igen, az a Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége.

 A lexikonok szerint költő, író, de ezen a jogán aligha ülhetne a Parnasszuson annak ellenére,

hogy ő fordítja, és ő adja ki elsőként magyarul az Andersen-meséket, valamiért nemigen olvasunk Szendrey Júliát.

Pedig talán kellene. Van valami különleges ebben a nadrágviselő, rövidre vágott hajú, hisztérikus, erdődi nőben. 


   A következő szózatot 1849-ben intézi az országhoz a Nemzet Asszonya

 (nem sokkal később a Nemzet Özvegye, két éven belül pedig Arany János tettleges hozzájárulásával: Szép Özvegy.

Arany  A honvéd özvegye címmel megénekli az asszonyt, ki eldobta az özvegyi fátyolt, fölvevé a bánatos mezt, azokhoz lőn hasonló, akiknek szép özvegy a neve.)”

   "Hazám hölgyei! Testvéreim! Rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk."” 
 

  A kiáltvány az asszonyokhoz szól, parancs szinte, hogy minden küldje csatába szeretteit.

Rúgja ki az ágyból a kedvest, zavarja a háborúba.

A szöveg patetikus, minél inkább távolodunk 1848-tól annál patetikusabbá válik, ez belefér.

Az nem fér, hogy egy huszonegy éves, addig többnyire kézimunkával bíbelődő kislány

ugyan mely egekből vindikálja a jogot, hogy Testvéri Szózattal álljon elő.
 

Miután elveszíti Petőfijét megmarad ugyan Petőfiné tragikai szerepkörében,

ám közben új férfit választ, aki eltartja. Izgalmas alaphelyzet.

   Arany valóban kőkemény, személyes sértésnek veszi,

hogy Júlia hűtlen a költő-barát emlékéhez.

A következőket mondja:

   "Mint a virághoz, mely kitárta / Kelyhét, a méhek és lepék / Gyülvén hozzája szép imádók, / Kinyílott szívét meglepék;" 
   És: "Élj boldogul... ez könnyü annak, / Ki, mint te, oly hamar feled - / Még egy rövid szó gyermekemről, / Azután, hölgy, Isten veled: / Légy anyja és nem mostohája, / Nehogy eljöjjek egy napon, / És elvezessem kézen fogva / Őt is oda, hol én lakom...!"” 

  

   Petőfivel Nagykárolyban, a megyebálon találkoznak először 1846. Kisasszony napján.

Meglátni és megszeretni: "Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt;

akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem.

Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté - fogalmaz egy Petőfi-levél.

"Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, vágynék a legjelesebb lenni a világon,

vágynék istennő lenni, csak hogy te mondhatnád az embereknek:

e hölgy, kit csudáltok, kit ti imádtok, e hölgy enyém! Én bírom e hölgy örök szerelmét." Szendrey Júlia leánykori naplójából.

   Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni. Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány. Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit. Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem.

   Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut.

   Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

 

   Horváth Árpád felajánlja a karját, és két héttel a gyászév letelte előtt házasságot kötnek.

Pesten marad, elhozza fiát. Horváthtal rosszul járt. Később előkerülő naplójából derül ki, hogy

Júliában Horváth nem látott mást "mint csak buja állati szenvedélye köteles megosztóját".”

Mert szerinte az asszonynak nincs más kötelessége, mint a "férj kéjvágyát kielégíteni".

Na igen. Nem könnyű úgy szexelni, hogy el se bírjuk viselni a másik képesfelét, nem ez a szakmánk.

A perctől gyűlöletet, sőt utálatot érez, miután kiderül, hogy pornográf könyveket és képeket rejteget a könyvtárszobában,

"azokkal kéjeleg", s Júliának is mutogatni akarja, hogy felkeltse benne a vágyat:

 "életemnek ama legszerencsétlenebb szakában, midőn szavai után ítélve benne megmentőmre véltem találni,

  s nem másra, csak "egy kéjenc állatra találtam".

   Júlia nem tudja még, hogy minden férfi szatír a fehér lovag álorcájában.

   Későn, halála előtt egy évvel hagyja ott férjét.

   "Júliának ez időben jelentős irodalmi sikerei voltak: verseit, novelláit, meséit minden lap szívesen közölte.

     1858-ban Andersen-fordításával kiemelkedő sikert aratott.

    Részt vett a társadalmi életben, s mint később írták róla:

   ünnepelt nőként halt volna meg, ha halála előtt egy évvel nem költözik el férjétől."

   1868. szeptember 6-án hal meg.

   Élt 39 évet.

   Elhagyja apját, a gyerekkort, csatába küldi az embert, aki meghal ott. 

   Pesten - özvegyként - csokornyi férfi legyeskedik körülötte, köztük Liechtenstein herceg és altábornagy. 


   Kit elhajt, kit nem hajt el, nem tudjuk, de betegen, halála előtt lelép otthonról,

  s betegen, halála előtt férjhez készül egy Tóth József nevű házitanítóhoz. 

    Valamit biztosan nagyon tud. De legalább száz évvel megelőzi korát.

    Ilyet - büntetlenül - aligha követhet el magyar nő a félfeudális században. 

Onagy Zoltán

 http://mek.oszk.hu/07000/07091/html/#26

 

 

SZENDREY JULIA

ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS
HALÁLOSÁGYÁN TETT VALLOMÁSA

 

 

      Ápádnak titkai voltak.

 A titkok nem maradhattak titkok.

A cselédleány egyszer megjegyezte Julia előtt:

- Mondhatom, furcsa könyvei vannak a tekintetes urnak...

A jóakarók pedig szivesen hozták a hireket, hogy Horvát Árpádot itt látták, ott látták és - soha sem egyedül.

- A természetét nem tudja megváltoztatni senki... - ezzel vigasztalták Juliát, ami ugyan furcsa vigasztalás volt.

Julia is tudta, hogy Horvátnak sok kalandja volt azelőtt, de mintha megváltozott volna.

Igérte, hogy jó apja lesz Petőfi gyermekének, és csakugyan jó apja volt. Soha nem tiltakozott az ellen,

hogy Julia emlegette Sándor felejthetetlen szép szerelmét, hódoló imádatát,

kegyelettel őrizte Petőfi minden apró emlékdarabját, minden sor irását.

Legfeljebb mosolygott a »hódoló imádaton«, de maga is tisztelettel bánt Juliával.

Szendrey Juliának most éreznie kellett, hogy élete ujabb tragikus fordulópontjához érkezett.

Az iróasztal titkos fiókjából előkerült a kolozsvári szomoru napok óta elhanyagolt Napló,

az asszony érzékeny lelke előtt ismét felmerült az élet reménytelenségének képe,

eszébe jutottak azok a gondolatok, amelyek 1849-50 telén és 1850 nyarán Kolozsvárott, Erdődön és Pesten üldözték.

Akkor gyerekasszony volt, könnyelmüen gondolt a kis Zoltán sorsára: majd eltartja az öreg Szendrey...

Most nem gondolkozhatott igy, kerülni kellett a komor gondolatokat. Itt volt Zoltán, itt volt Horvát két fia.

Három gyereket nem bizhatott Szendrey Ignácra, s az apróságokat nem hagyhatta volna Horvátnál,

akinek furcsa, titokzatoskodó viselkedését egyre nagyobb aggodalommal nézte.

Élnie kellett - a gyermekekért...

Valahogy megszakadt a baráti érzés hurja, amely eddig szépen összetartotta a szerelem nélkül kötött házasságot.

De megerősödtek azok a húrok, amelyeknek zengése anyai kötelességeire figyelmeztette Juliát.

Vigasztalásnak maradt a Napló és - előszedte azokat a verseket, amelyeket már két esztendeje irogatott titokban,

hogy senki sem tudott létezésükről. Olvasta őket és anyai érzései ujabb versek megérzése, kiformálása felé vitték a lelkét.

- Háziasszony, vagy irónő? - ez volt élete problémája és az anyai érzés eljuttatta oda, hogy a kérdést eltüntethette olyképpen,

hogy mindkét utat bejárta: háziasszony maradt a gyermekei kedvéért és irónő lett, hogy

valamiképpen kifejezze azokat az érzéseket, amelyeket Horvát megváltozott viselkedése ébresztett benne.

 amellyel 1857 szeptember 27-én lépett a nyilvánosság elé, Vahot Imre Napkelet-jében.

Három rózsabimbó az én boldogságom,
Három rózsabimbó, életem, világom!
El van osztva köztük háromfelé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Előszőr te rólad
Szerelmem virága,
Kihalt boldogságom
Egyetlen zöld ága.

Az eltépett multnak
Élő bizonysága,
A lehullott csillag
Fenmaradt sugára! -
- - - - - - - - - - - - -

Ez a legnagyobbik fiunak szólt: Petőfi Sándor fiának.

A vers másik két részében Attiláról és Árpádról beszél az anya büszkeségével.

Az első strófákra felfigyelt az egész város. Petőfi özvegye, második férje életében,

a nyilvánosság előtt vallotta, hogy Zoltán - szerelmének virága,

kihalt boldogságának egyetlen zöld ága...

Kellett-e meggyőzőbb cáfolat a pletykák ellen,

amelyek kezdetben nap-nap mellett ujabb és ujabb változatban ostromolták Julia második házasságának titkát.

A titkot, amelyről Julia sohasem beszélt...

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A vers végén állott az iró neve: Szendrey Julia.

Vahot a névhez kis magyarázó jegyzetet füzött:

»Elhunyt költőnk Petőfi Sándornak volt neje, kinek jeles tehetségétől e téren még sok szépet várhatunk.«

A Napkelet következő számában Magyari Lajos lelkes versben üdvözölte Szendrey Juliát.

Az október 11-iki számban Szini Károly, a Napkelet kritikusa, hosszabb cikket ir Szendrey Juliáról. Meglátogatta Hársfa uccai lakásán a költőnőt.

» ...Midőn ajtót nyiték ezen jó anyára,

könnyezni láttam őt; kerestem az okát. Ott volt az ok előtte, az asztalon.

Könnyeit a »Három rózsabimbó«-ra hullatá.

Asszony - gondolám - és azon kivül anya, ki könnyen sir!

Aztán néztem én is azt a három rózsabimbót.

Olvastam, és nemsokára akadozott hangom... elébb elfogódott szivem,

azután elfogódott szavam, utoljára szemem is a könnytől!

És az asszonnyal együtt sirt a férfi, az anyával a gyermek, a vén gyermek, a huszonhét éves gyermek!«

- - -

»Ez a mü, tudtommal, az első költemény, mit a lánglelkü nőtől birunk;

verses költeményt értek, mert jól emlékszem még ama költői drágagyöngyökre,

mik »Petőfiné Naplója« cim alatt az ő legboldogabb napjaiban megjelentek, s később némely beszélyre.

De ez egy költemény legszebb költőink sorába emeli őt, oda, mindjárt nagy halottja mellé, s minden költőnők között elsővé teszi.«

- - -

»Az apa meghalt; az anya most számot ad a fiuról, a haza fiáról:

Még csak alig feslik
A pirosló kehely,
És illatja máris
Törzsét
árulja el.

Büszkén emeli fel
Magasra kis fejét,
A midőn kiejti
Ragyogó szép nevét.

A napnak sugári
Nem vakitják szemét,
Midőn a magasba
Küldi tekintetét.

Apjának szelleme, apja büszkesége, apja bátorsága.

Az anya megőrzötte a nemzetnek az örökséget, mi legnagyobb költőjéről maradt reá: a költő fiát!

De megőrzötte, ugy látszik, lantját is. Az anya kezében Petőfi lantja szól.«

November elsején megjelent a lapban Julia második verse: Fiatal leánynak. (Mari testvéremnek.)

A költemény végén olvashatók a következő sorok:

A széplelkü költőnő szerénységét eléggé jellemzik hozzám intézett következő sorai:

»Amaz igénytelen költeményemet illető, dicsérő sorokat, melyeknek kegyed becses lapjában helyet engedett,

azon nagy név varázshatásának tulajdonitom, mely, miként az ellenséget kérlelhetetlen keserüségre,

ugy a jóbarátot nagyon is elnéző magasztalásokra ragadja.«

Szerk.  

November 29-én megjelenik Szendrey Julia Ősszel cimü verse és az egész ország, mint nagy költőnőt üdvözli Petőfi özvegyét.

Elhallgatott minden rágalom, minden gonosz, fullánkos szóbeszéd. Ünneplik Szendrey Juliát, mert megőrizte, felnevelte Petőfi Sándor árváját.

Olyan könnyü volna örülni...

Horvát Árpádot végre kinevezik rendes egyetemi tanárnak, elfoglalhatja azt a széket, amit hét éven keresztül - mint önmagának helyettese töltött be.

Ezért is örülni kellene.

De Horvát szobájának ajtaja zárva marad, a férj napról-napra zárkózottabb, ki tudja, milyen érzéseket rejteget?

 

 *************

1859 tavaszán Julia ismét megjelenik Wallánál. Áldott állapotban van. A főorvos nagyon haragos.

- Kegyed a pusztulásba viszi magát!

Julia gondolkozik, hogy szóljon-e valamit az uráról, akinek rejtélyes viselkedése egyre jobban zavarba ejti őt, - vagy hallgasson. Végül is csak annyit mond, hogy - Walla szólhatna pár szót Árpádnak...

Az orvos eltiltja Juliát a tervezett erdélyi kirándulástól és legfeljebb annyit enged meg, hogy kényelmes szállitási eszközök felhasználásával Mágocsra menjen, ott pihenjen, amennyit csak pihenhet.

Walla meglátogatja Horvátot, beszél vele.

A professzor a főorvos távozása után bemegy Juliához, becsukja maga mögött az ajtót és beszélni kezd:

- A feleség csak arravaló, hogy férje vágyait kielégitse!

Beszél és beszél... Julia szörnyüködve hallgat.

Ezt a férfit nem ismeri...

 

 

Walla befejezte a vizsgálatot.

Julia aggódva kérdezte:

- Mit kell tennem?

A főorvos darabig elgondolkodva járt-kelt a szobában, azután megállt a fiatalasszony előtt, erélyes kézmozdulattal kisérte azt, amit mondott:

- Szigoruan tartózkodnia kell minden izgalomtól. Az urától is eltiltom...

Julia mindössze harminckét esztendős volt. Vége az életnek?

Otthon bekopogott az urához, elmondotta neki, hogy mit állapitott meg Walla és mit parancsolt.

- No! nem olyan súlyos a baj... - szólt Horvát. - Nem olyan veszedelmes... Látod, itt vannak az én szép könyveim.

Szapora léptekkel a könyvespolcához sietett, kiemelt onnan egy könyvet, kinyitotta és Julia elé tartotta.

Az asszony, aki Petőfinek királynője volt, megborzadt a képek láttára.

- Egy percig sem maradhatok a házánál ezután... - kiáltotta. - Istenem, ha gyermekeim kezébe kerülnének...

Horvát megnyugtatta:

- Ide nem jöhetnek be a gyerekek...

- Nem is fognak soha bejönni... Elviszem őket magammal...

- Az én gyerekeimet nem!

- Zoltánt...

 A professzor az asztalra csapott.

- Értse meg, hogy maga az én feleségem és engedelmeskedni tartozik!

 Nem fog elmenni, mert ha menni akarna, csak ugy mehet, hogy előbb megfojtom Zoltánkáját... Hát próbálja meg, menjen!

 

                                 XXV.
Vádollak!

          »most már nőm vagy s én a te parancsoló urad, törvényhozód, és én boldog akarok lenni;« - midőn megösmertem fogalmát a boldogságról, melyet még csak nem is képzelt másban, mint egyedül a legállatiasb kéjben, - midőn hallám a gunyszavakat: »nem is asszony, ki egy férfival beéri, hisz annak nincs temperamentuma stb.« Ki sohasem akart bennem mást tekinteni, mint durva érzékeinek alárendelt vak eszközt - ki mégis ama szomorú időben, mézédes szavaival, frázisaival csak azért ámitott, hogy engem aztán majd a legkegyetlenebb módon megcsaljon, - ki később, mint férj, épen azért gunyolt szüntelen, a miért, mint egykor mondá - annyira imádott - gondolkozás módomért, tisztult nézeteimért s eszméimért, - ki előtt szivemben minden nemesebb érzés, lelkemben minden magasztosb gondolat: csak a legnevetségesebb különcködési vágy volt - nem kellett-e magamtól ez embert épen oly utálattal eltaszitanom, mint a mily gyöngédséggel viseltettem iránta életemnek ama legszerencsétlenebb szakában, midőn - szavai után itélve - benne megmentőmre véltem találhatni, s nem másra csak egy kéjenc állatra találtam?! Ezt tettem is s e tettemet soha meg nem bántam s ha van a mit bánok, csak egyedül az: mért nem volt erőm már réges régen kiragadni magamat köréből! Ám hogy még is oly sokáig - bár többé nem mint férj és feleség - tudtam tűrni társaságát: erőt erre csupán gyermekeim iránt érzett lángoló igaz és szent szeretetem (melyet ugy hiszem, ő sem fog tőlem megtagadhatni) adott. Avvagy, hogyan hagyhattam volna el őket kisebb korukban, hogyan bizhattam volna oly atyára, ki egy izben igy nyilatkozott: »Jól van, hagyj el, de gyermekedet inkább megfojtom, mintsem kezemből, ha azt a törvény úgy kivánná - kiadjam.« - Oh, pedig ha ezen ember kimélettel lett volna irántam s gyöngéd irányomban: esküszöm, boldogabb férj nem lett volna nála; én midőn nevemmel nevét egyesitém: hozzá jónak, gyöngédnek lenni fogadtam fel. Az ő fellépése törte ketté a láncot, és úgy, hogy azt többé egybeforrasztani nem lehetett. - Engemet Sándorom emléke és oly sokszor kigunyolt olvasmányaim, de mindenekelőtt szivem arról világositottak fel, hogy egy nő, több mint csak asszony, és ha megbocsáthatlan vétkem az volt, mert nem tudtam és nem akartam annyira elaljasodni, megtagadni nememet, hogy megfeledkezve minden női szeméremről és finomságról: egy, a férj előtt oly kedves, de - erősen hiszem - minden művelt szivre és nemes lélekre undoritó fotograf képgyüjteményben tudjak gyönyörködni s azokat a férjjel órákig elnézni: mondom, ha ez volt (a mint hogy ugy is van) megbocsáthatlan vétkem: ezért pirulni vagy bocsánatot kérni: sohasem jutott eszembe s e vétkemre most halálos ágyamban is büszke vagyok. - Minden undoritó iránt - ösztönszerüleg utálatot éreztem gyermekkoromtól kezdve teljes életemben, de még észszerüleg sem tudtam soha felfogni: hogyan lehet valakinek jószántából a pocsolyába lépni s abban henteregni. - Az efféle gyönyört soha sem irigyeltem azoktól, kik: »Hiszen mi van ebben, mi férj és feleség vagyunk« - elvnél fogva magokat minden ocsmányság elkövetésére épen alkalmasaknak találják. - És még is, oh mégis, tudom, hogy azon fog lenni ezen ember, hogy gyermekeim szivét - pedig csak ő értök türtem az oly sokszor türhetetlent - emlékemtől elidegenitse vagy legalább megpróbálja elidegeniteni! De él az isten, él a nemezis - s nem lehet, hogy mozdulatlan maradjon keze, ha igazságtalanságot lát maga előtt.«

                http://petofi-emlekoldal-csicsada2.freeblog.hu/categories/Irasok_Petofirol/ 



        Szabó Lőrinc

 

Született 1900. március 31.
Miskolc
Elhunyt 1957. október 3. (57 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar Szülei Szabó Lőrinc
Panyiczky Ilona Pályafutása Irodalmi díjai József Attila-díj (1954)
Kossuth-díj
(1957)

 

 Szabó Lőrinc: A legfőbb boldogság                                           



A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már tán nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké, -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué-Fi és Kleopátra se tud.

 

       Szabó Lőrinc házasságban élt Mikes Klárával,

  harminchat év kötötte össze őket.

         Ha valaki beleolvas Mikes Klára naplójába, és leveleibe, tulajdonképpen  nem csodálkozik, hogy Szabó L. máshol kereste azt, amit otthon nem kapott meg.
De meg nagy szexmániás   volt, ezt hirdeti is - még túloz is ahol csak tud.
Alig múlt húsz éves, amikor a magánál 6 évvel idősebb Mikes Klárát elveszi.
Még akkor is csak 25, amikor a viszony elkezdődik Korzáti Erzsébettel.

De ezt a nőt is csalja.
Amikor Erzsébet meghal, hosszú levelet ír a nő fiának, elég részletesen taglalva a viszonyukat.


          Radnóti, Kosztolányi, Ady , Füst Milán, Illés Endre - két kortárs, aki szintén egyfajta bigámiában  , szerelmi háromszögben élt. És még lehetne példákat gyűjteni, ha egyszer valaki megírná a magyar irodalom erkölcstörténetét. A pénzügyeket is belevéve.
Mi lehet ennek az oka? Ritoók Emma, a Vasárnapi Kör hölgytagja, aki később élesen "jobbos" lett (lásd A szellem kalandorai című kötetet) érdekes dolgot fejtegetett arról elmélkedve, miért választottak a keresztény magyar írók oly nagy előszeretettel zsidó társnőt maguknak a XX. század első felében. Szerinte a jó házból való úrilányokat olyan dögunalmasnak nevelték, hogy egy tehetséges ember képtelen volt megmaradni mellettük.
                     A fiatal Szabó Lőrinc egyébként is igen vonzódott a szex iránt, pláne, ha pénzt lehetett vele keresni (mármint irodalommal): Lőrincz úr, a valaha művészetfilozófiát végzett budai antikvárius mutatott egy 1930 körüli kis bibliofil kötetett (beragasztott vöröskréta-grafikák római iskolás modorban), amelyet szerinte Szabó Lőrinc fordított vagy írt (külföldi álnéven), a leszboszi szerelem témakörében... Merthogy amikor beleolvastam, feltűnt, milyen kiváló a stílus.

 

 

                         A "hevület" története 

"Már megperzselt, érezhetően, a szerelem vagy legalább a (bennem rettenetes mértékű) erotika, de tiszteltem a feleségem legjobb, legintimusabb kis barátnőjét, féltem bonyodalmaktól, s bár már voltak igen sok nyomottsággal járó kapcsolataim férjes, baráti asszonyokkal is, itt nem akartam bajt okozni. De Erzsike már nagyon-nagyon tetszett. Oly gracilis volt, olyan jókedvű; s olyan egyszerű-igaz a sok komplikált »művelt« nő közt. Ez az egyszerűsége hatott, rám, bár akkor még lenéztem, nagyjából. Őbenne magában is lehetett valami: általános alsóbbrendűségi érzés. Később sokat emlegette, hogy szíven szúrta Klárának valami olyanféle, nem bántó szándékú mondása, hogy – mondjuk – »Maga, Bözsikém, nem tudna lekötni egy olyanfajta szellemi embert, amilyen Lőrinc. Nem szabad olyan könnyelműnek lennie!«

Itt megjegyzem, hogy Bözsikében csakugyan volt gyermekkora óta bizonyos könnyelműség és játékosság a férfiakkal szemben, így hallottam ezt tőle magától és Klárától is; ami részben szerelemvágyó természetéből, részben természetének bájos közvetlenségéből eredt. Klára sok mindentől »visszatartotta« – nem tudom, miktől. Nem fontos dolgoktól, azt hiszem.

Az a fenti kijelentése viszont rögtön s később min- jobban úgy hatott Erzsikére, hogy szinte hajtotta én- felém. Ezt százszor és százszor elmondta nekem. S kezdődő, titkolt konfliktusát »anyai« barátnőjével, akiért »meg tudott volna halni«, a férjével, aki előtt (ahogy saját maga előtt is) titkolta valódi énjét, s azzal a polgári-katolikus erkölcsi renddel, amelyben felnőtt, s amely még sokáig kegyetlenül meggyötörte

Egy hegyi kirándulás, tavasszal vagy nyáron tárta fel számomra a valódi helyzetet, a kötekedő-semmibe vevő tréfálkozás mélyét, azt, hogy beleszerettem vagy legalább erősen megkívántam a gyönyörű fiatalasszonyt. A Csillebércre mentünk ki, egész napra. A fennsíkon valahol ugrabugrált a társaság, sok ember, legalább 12-15, fogócskázott, bakot ugrott, táncolt, ahogy később hazamenet, az Ördögorom csárdában csakugyan táncoltunk is. (Én nem tudok); de emlékszem rá, s ez is már féltékenységszerű érzést mutat, hogy ő a számára egyébként indifferens Komlós Aladárral táncolt. No, de még fent vagyunk a dombon. Lányok és asszonyok is átugrottak már – a bakugrások során – felettem, s nem éreztem semmit, még pikánsát sem, amikor azonban Erzsike repült át a hátam, nyakam, lehajtott fejem fölött, egyszerre megsajdult a szívem, olyan vággyal, hogy még most is, e percben is, teljes hévvel érzem. Világos volt, hogy teljes begyújtás történt, hogy úgy mondjam… De nem részletezhetem a dolgokat, később ezer és ezer hasonlóra térhetnék ki, s most csak jelezni, körvonalazni akarom az érzéseket s az egész életünk folyamatát, nem kibontani szálaira.

Udvarolni kezdtem Erzsikének. Boldogan fogadta, nevetve elhárította. Hetek teltek, hónapok. Mindjobban fogtuk egymást."

   „…út , orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s minden ott remeg
az első vágy s a kitartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara…”

    A MÚZSA:                       

             Vékesné Korzáti Erzsébet 1902 június 25-én született Keszthelyen. Már gyermekkorában kijárt neki a szenvedésből (szűkös anyagi körülmények közt nőtt fel) ami aztán haláláig kísérte.
Áldozat volt a kultúra oltárán, ő volt a magyar költészet legszebb szerelmes verseinek ihletője, Szabó Lőrinc múzsája.
Korzáti Erzsébet már fiatalon férjhez ment, egy akkor még jómódú kereskedőhöz, Vékes Ödönhöz (1920)
Szabó Lőrinc 1921 szilveszterén feleségül veszi Mikes Klárát. Mikes Klára jó barátságban van Vékesné Korzáti Erzsébettel, aki őt szinte isteníti. Mikes Klára (Nagyklára) művelt asszony, aki sokat tanítja, neveli a fogékony Erzsébetet, elviszi magával operába, kirándulni, utazásokra. Erzsébetnek imponált az, hogy Szabóék révén költők, újságírók, festők világába pillanthatott be.
1925-ben egy csillebérci kiránduláson kipattant a szerelem Vékesné Korzáti Erzsébet és Szabó Lőrinc között, ami aztán 25 évig tartott, 25 év állandó bujkálással, lelkiismeret-furdalással, bűntudattal , szakítani akarással és szakítani nem tudással.
Erzsébet szenvedélyesen szerette Lőrincet , de ez a szerelem rengeteg szenvedést és kételyt is okozott neki. Főleg Nagyklárával szemben érezte magát bűnösnek, mert úgy érezte, hogy elárulta azt az asszonyt akitől annyi jót kapott, de szenvedett valláserkölcsi okok miatt is, meg azért is mert oly keveset lehetett Lőrinccel és akkor is csak rejtőzködve mint a tolvajok. Később a szenvedés anyagi vonatkozást is kap. Férje tönkremegy és ettől kezdve hosszú ideig él férjével és fiával nyomorúságban. Mintha ez még mind nem lenne elég, sokat betegeskedik is, mint aztán kiderül csont TBC-je van, amiből soká és nehezen gyógyul ki.
Pihenés végett és a gyógyulásban reménykedve Vékesné Korzáti Erzsébet 1928 júliusában az Országos Gyermekvédő Liga közvetítésével, az ottani Weutsnik család meghívására Hollandiába megy.
A hosszú eschedei hónapok alatt intenzív levelezés folyik Lőrinc és Erzsike között. Ebben az időben írja Szabó Lőrinc a Szeretlek és a Melleted című verseit. Íme néhány sor a Szeretlekből:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Minden percedet csókolom
nem múlik ízed ajkamon
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. *

A 23 éves múzsa sok mindenre alkalmatos. Nem fiatal, de van még mit tanulnia, ha nyitott az újra, nem öreg, nincsenek bekopva bizonyos múzsa-eresztékek, amelyek bizony gyorsan elhasználódnak a harmincas évek környékén. Erzsébet és Lőrinc légtornászként kapják el egymást, ahogy lenni szokott. A libidóval kevésbé ellátott házastársakat elnyomja a friss hegyi levegő, a bő vacsora, őket ugyanez tartja ébren. Így van ez. És szolgálják a test ördögét. Kezdődik egy huszonöt éven át tartó őrület, elmebaj, sikoltozás, öngyilkos fenyegetőzés innen és onnan, bűnfeltáró vallomások, lelkifurdalás, és persze az önzés és viszont-önzés, a se veled, se nélküled. A rendszeres tombolás közt, sonka a zsömlében, ami az egészet egyensúlyban tartja, a titkosan béapplikált szeretkezések.

Szabó Lőrinc: Szeretlek                                                           

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. 

            Szabó Lőrinc, akinek felesége és Erzsike mellett még számtalan más nőügye is van, egy olyanfajta hármas házasságot képzel el, ahol mintegy legalizált módon tolerálná a két asszony egymást. Így neki nem kellene lemondani sem Nagykláráról, gyermeke anyjáról, sem pedig Erzsikéről. Ezt az őrült tervet, Erzsike enschedei tartózkodása alatt, egyelőre konkrét név említése nélkül kifejti feleségének, aki tudott férje kicsapongó szexualitásáról. Az asszony képes elvileg erre a nagy kompromisszumra, de amikor megtudja kiről van szó, akkor bekövetkezik a robbanás. Az asszony ezt már nem tudja elviselni. Persze Erzsikén is, miután megtudja a nagy gyónást erőt vesz a pánik és a Klárával szembeni lelkiismeret-furdalása csak nő.     

                      A Magyar Nemzet című napilap 1950. február 16-i számában a következő gyászjelentés olvasható: „Vékes Ödönné született Korzáti Erzsébet hirtelen elhunyt. Temetése csütörtökön d.u. 1. órakor a farkasréti temető halottasházából lesz.” Ezzel a gyászhírrel zárult egy huszonöt évig tartó szerelmi történet, de ugyanezzel kezdődött el az a tragikus-gyászos-elmélkedő-eszmélkedő huszonhatodik év, amelynek során megszületett a címével is ezt az évet jelző mű, A huszonhatodik év 120 szonettből álló ciklusa. Az emlékezés során a költő végiggondolta mindhármójuk, a kedves, a feleség és a saját szempontjából az elmúlt negyedszázad történetét az immár megválaszolhatatlan kérdésnek állandó ismételgetésével:

                    Részlet Erzsike egyik leveléből: „Hallatlan szégyellem magam sokszor, mégiscsak egy aljas csalás avval szemben, akit a legjobban szeretek, Ödönről nem is beszélve, aki eltart...., szörnyű hitvány féregnek érzem magam, akinek nincsen joga semmihez sem, ami rendes és tiszta.” *      

             De Szabó Lőrincnek is vannak néha őszinteségi megnyilvánulásai : „Én Szabó Lőrinc, a gyalázatos és bűnös, az erotikus és beteg és őrült és erkölcstelen disznó,....” *

 Levélrészlet

  Sz. Lőrinc Erzsikéhez:

     Igen, visszatérek rád, arra, hogy hogyan foglak csókolni. Istenem, nem is tudom, olyan tehetetlen és telhetetlen vagyok, annyira elfogyott az emlékedből a valóság, annyira testtelen bennem a vágyódás, annyira képzelődésből élek, – kislányom, jöjj már ki megint és szeress jobban, mint eddig. Nincs örömöm tenélküled, Bözsikém, és milyen nagy lehetne teveled, ha… tudod a többit. Szóval: szeretlek, ez az egy szó is elég volna. – – Nagyon fáradt vagyok, erőtlen, nem tudom írásra koncentrálni magamat; de majdcsak lesz valahogy. Aki tovább bírja, annak lesz jobb. Most isten veled, végy a karodba, takarj be a takaróddal, ölelj meg, és aludjunk együtt egészen addig, míg viszont nem látlak. Te! Én bemegyek szombaton! Nem foglak gyötörni, ne félj. De bemegyek. Hacsak direkt le nem fújod a látogatást. De inkább hívj, édes kislányom, és ne nevess ki. Csókolom a szádat, kicsit, nagyon, egészen, a nyelvedet, a szemedet, a másik szemedet, a hajadat mindenütt, a homlokodat, arcodat, nyakadat, a melledet, mind a kettőt, a hasadat, karodat, végig-végig, a combodat, a hajlásaidat, térdedet, bokádat és ölellek mindenütt, kedvesem.

Lőrinc

 

         Klára sem tud igazán megbocsátani és a szerelem Lőrinc és Erzsike között is csak el van nyomva ideig-óráig, hogy aztán elemi erővel törjön újra fel. Lőrincet felbosszantják feleségének jelenetei (öngyilkossági kísérletek)

       Erzsike, valószínűleg elsősorban fiára való tekintettel, nem él ezzel az egyszeri lehetőséggel, pedig aztán már 1929-től anélkül, hogy elválnának férjétől külön él. Telnek az évek. Korzáti Erzsébet közben kiválóan képzett individuálpszichológus nevelőnő.

                       Hosszú, feszült pillanat következett. A szenvedély vonta, Klára állandóan rájuk vetülő árnyéka fájón taszította őket egymástól. Ahogy azonban Dante Poklának húsban vétkező szerelmesei, Paolo és Francesca sem parancsolhatott a belül dúló szélviharnak, úgy hamarosan a vész Erzsébetet is a költő karjaiba sodorja. A hideg télben teljesül be végül bűntudattól vergődő szerelmük, a testek találkozása.

„Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet…”

        Huszonöt év - csupa szenvedély s szenvedés. Titkolt együttlétek a Bakonyban, Pesten, Hévízen, Igalon és a Balaton-partján. A költő már házasságában is a teljességet kereste, a szerelem perceiben a mindennel vágyott egyesülni. Verseiből azonban tudjuk, a lélek szüntelen kielégületlensége jellemzi. Nem csoda, hogy magánélete ennyi vívódással, zaklatottsággal teli.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, amikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
s én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.

          Gyötrő a lelkifurdalás, így szinte megkönnyebbülést hoz Erzsébetnek a titokterhes szerelem felfedése. Mikes Klára már korábban is gyanakodott, hogy férjének van valakije, azt azonban álmában sem gondolta, hogy barátnője az. A puszta félrelépés tényébe már kételyei hajnalán belenyugodott az asszony, de amikor megtudta, hogy ki az a bizonyos másik (azaz harmadik), hisztériás rohamot kapott és öngyilkossággal fenyegetőzött. Szabó Lőrinc és Erzsébet szakítottak - közös megegyezéssel.

           Három csendes év következik. Mindketten élik életüket, azonban ez csak a látszat: ismét elég egy pillanat, hogy a régi hév visszatérjen. A kapcsolattal együtt azonban ismét beköszönt életükbe a kétlakiság és a nyugtalan titkolózás kora. Semmi és minden ez a szerelem mindkettejük számára: gyötrő, de édes gyötrelem.

           Megkezdődik a háború, annak minden szörnyűségével. Korzáti Erzsébet kicsiny intézetében zsidó gyermekeket bújtat Ezt méltányolva posztumusz oklevelet kap és a Jad Vasem emlékfát ültet tiszteletére. Vékesné Korzáti Erzsébeten 1949-től a fokozatos összeroppanás jelei mutatkoznak.

        …óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.”

 

       Enschedéből hazatérve Erzsike / TBC-je miatt utazott el/  mindent elmond férjének, aki megbocsát. Az, az elképzelés a jövőt tekintve, hogy Erzsike továbbra is élvezi a Klára barátságát, aki szintén nagylelkűen megbocsát és Lőrinccel egy fajta szigorúan baráti viszony marad némi önként vállalt játékszabályok betartása mellett. Persze mindez csak önámítás volt, hiszen és úgy dönt, ha Erzsike is kész e lépésre, elválik.
                 1950 február 12-én luminált vett be, majd kinyitotta a gázcsapot és véget vetett életének.

                    Szabó Lőrinc 120 szonettel búcsúzott a halott kedvestől. 120 fájdalmasan szép szonettel, melyek sorai közé belefonódtak Korzáti Erzsébet verssorai is. A Huszonhatodik év Erzsébetet az irodalom oly múzsáinak sorába léptette, amilyen Beatrice vagy Gyarmati Fanni voltak.


Amikor Szabó Lőrinc megírta a Semmiért egészent, sokak szerint a magyar irodalom legkegyetlenebb szerelmes versét , bizonyára nem gondolt arra, hogy az ott írottak egyík része egészen konkréttá válhat:

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
míg nem vagy mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.


Szabó Lőrinc élete végéig siratta elhunyt kedvesét. Rengeteg verset írt emlékére, vagy emlékét idézve, a Huszonhatodik év 120 szonettjét, de sok verset a Tücsökzenéből is.

A huszonhatodik év Úgy legyen című verséből:


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Két új rózsatő a sírod felett.
Jó s rossz most zárja könyvbe a neved.
Te se halsz meg egészen! Kétezer
évig mindig lesz , aki rád figyel:
férfi sóváran, asszony irigyen –
örök vágy őriz....Ámen. Úgy legyen!



* A levélidézetek a Huszonöt év Szabó Lőrinc és Vékesné Korzáti Erzsébet című Kabdebó Lóránt és Lengyel Tóth Krisztina gondozásában a Magvető könyvkiadónál megjelent kötetből valók.
 

Szabó Lőrinc huszonhat éve

„Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.”

     Semmiért egészen

 

A vers értelmezése:

a vers a magánytól szenvedő ember kegyetlen társkereső jajkiáltása, a pokol abszurd idillje. Ha az ember létállapota az állandó szembenállás a világgal, ebben társat nem vállalhat, legfeljebb „alkatrészt” szerződtethet: a társul jelentkezőtől a belső védekezést és méltóságtudatot is meg kell tagadnia. A kiszolgáltatottság, a magány rendje így kívánja, csak ezt engedi, a társas kapcsolat modellje csak eszerint épülhet ebben a pokoli stférában. Cserében mit ígérhet? Semmit. Ez a címbe is emelt feltétel.

A vers kettős nyelven

mystynekatika•  2012. január 29. 13:26

Pegazus..a lovak közül

 

           http://www.boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=19428:magyar-nemzeti-bank&catid=917:magyar-koezeleti-forum&Itemid=518

 

 

Pegazus, a szárnyas ló

                  Poszeidón, a tenger istene (másik nevén: a ,,lószelídítő") a természethez szorosan kötődő , vad és ádáz isten volt, az Olümposzon uralkodó főisten, Zeusz testvére.Egyszer Poszeidón ló alakját magára öltve elcsábította Medúzát, mégpedig Pallasz Athéné templomában.

         Pallasz Athéné nagyon felháborodott  a temploma megbecstelenítésén ,és bosszúból kígyókká változtatta Medúza hajkoronáját.Amikor később Medúzának levágták a fejét, a nyakából egy szárnyas ló ugrott ki,Pegazus, Medúza és Poszeidón gyermeke.Pegazus eleinte Zeusz villámait és mennyköveit szállította, a patái nyomán pedig források fakadtak .

     Később a költők ,,lova" lett:egy Bellerophontész nevű hős elfogta, és a hátán akart felmenni az Olümposzra.Pegazus azonban levette hátáról Bellerophontészt, a szárnyai leperzselődtek, ő maga pedig csillagkép lett az égbolton.

 

 

Mondabeli szárnyas ló,
amely a levágott fejű Gorgó
kibugganó véréből ugrott elő
egy óriás(Khrüszaor) társaságában.
Egyes mondaváltozatokban az ő hátán futott haza hősünk.

        Érdekesség         

A hosszú, hűvös és felhős éjszakák, szeles, esős napok senkit sem csábítanak a szabadba. De biztosan lesznek olyan időszakok, amikor elgyönyörködhetsz a csillagos égbolt gyönyörű látványában. Ki ne hagyd!
Az esti sötétben, úgy este 8-9 tájban azokat a csillagképeket pillanthatod meg, amelyekhez a legszebb történetek fűződnek.


HAT CSILLAGKÉP-EGY MONDA

Az ilyenkor látható alakzatok közül a Pegazust, az Andromédát, a Kassziopeiát, Cefeuszt, a Perszeusz és a Cetet egy monda fűzi össze. Dél felé nézve négy csillag alkotja a Pegazust, s a negyedik egyben az Androméda része. A fejed fölött könnyen rálelsz a Kassziopeiát jelképező W-re, tőle északnyugatra, pedig a halvány Cefeuszra. A hős Perszeusz nyugatra ragyog.

 

A görög mitológia szerinti történet:

Pégaszosz Poszeidón és Medusza fia, a szárnyas ló. A Gorgó Medusza egy gyönyörűséges Lybiai királylány volt, aki egy alkalommal együtt hált Poszeidónnal Athéné istennőnek felszentelt egyik templomában, mire az istennő úgy megharagudott, hogy a Gorgót rémséges szörnyeteggé változtatta. A fején haj gyanánt kígyók tekergőztek, óriási agyarai voltak és a nézése olyan volt, ha valaki a szemébe nézett kősziklává változott. Mikor Perszeusz hős levágta a Medusza szörnyfejét, a megcsonkított testből Pégaszosz ugrott elő. Pégaszosz születése után a Helikón hegyen élt. Később Athéné támogatásával Bellerophontész hős fogta be és segítségével megölte a rettenetes lűkiai Khimairát. A Hős elbizakodottságában fel akart repülni a ló hátán az Olümposzra, de Zeusz ezt látva, egy óriás bögölyt küldött Pégaszoszra, amitől a ló megvadulva levetette hátáról a hőst, aki visszaeset a földre. Pégaszosz tovább repült és eljutott az Olümposzra. Itt az istenek segítője volt és ő szállította Zeusz villámait, amiért Zeusz csillagképként felhelyezte az éjszakai égre.

         

Tündérmese

 

Álmaimban tündérek látogatnak el hozzám,vagy én látogatok el hozzájuk?Egyszarvúkat simogatok,pegazus hátán röpülök,manókkal beszélgetek.Delfinekkel és sellőkkel úszom,megpihenek az Olümposzon és aztán új utakra indulok.Pillangók és madarak repkednek körülöttem és szivárvány ívén lépkedek.Virágok ezrei nyílnak körülöttem,zümmögő méhek repkednek szirmaik közt.Felhők tetején üldögélek és szárnyaim nőnek.Sosem látott gyümölcsöket kóstolok,arany almát tépek le dús lombok közül,és a fák barátságosan bólógatnak.Dús gyümölcsű bokrok térdepelnek elém,és az oroszlán dorombolva símítja hozzám a fejét.Szökkenő szarvas vezet és türkiz tükrű tó partjára kerülünk.Finom,meleg,hófehér homokban gázolok,aztán leülök.Az éj leszáll és millió csillag tündököl felettem. Az egyik elindul felém és ezüst tollú griffé változik.Hátára vesz és hazaszállít,és visszatérek a szürkének tesző hétköznapok egyhangúságába.:)))

 

           A POÉZIS PEGAZUSÁN

ARANY JÁNOS
AZ IHLET PERCE

Mint a szerelmes boldog álminál
Tündér-alakká lesz bálványa képe:
Úgy lebben olykor a müvész elébe
Teljes tökélyben a szűz ideál.

De oh, ha vére csillapodni száll,
A gráciák övét elejti szépe:
Más hölgy tolong az istennő helyébe.
Asszony, minéműt köznap is talál.

Reszkess az égit így elveszteni!
Ha ő jelen, ha őt mosolygni látod:
Akkor, akkor ne múlassz költeni! -

Egyszerre, mint árny, tűn el az imádott,
És mint a rózsafelhő, nem sajátod; -
Perc a tiéd, egy perc, az isteni!

(1855 jan.)
 

 

 

 

     http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/pegazus-uzen-a-kozmosz/

 

   02.13.

Kedves Alkotótársam! "Az árva " című versed Parnasszusra kerüléséhez gratulálok a szerkesztőségünk nevében!

Az értékelésből kiemeltek:

A ritmusa szót érdemel. Az első két sor sokat ígér még, majd a felező ritmus bizonyos kilengés után szépen tér vissza a második versszak utolsó három sorában. Az ezt követő nyolc sor körül azonban már inkább csak véletlenül jelenik meg mindössze három sorban.
.... nem költőiek, inkább költőieskedők a képek: mintha nagy mértékben a rímként választott szóhoz szabná a szerző egy-egy adott sor többi szavát.

Üdvözlettel: drmisztilajosné Kata

 

            

mystynekatika•  2012. január 17. 16:32

Múzsák és szerelmek: Juhász Gyula:

                     

vélemény Kosztolányinének,

amikor Tanner Ilonáról, Babits feleségéről beszél: „Tehetséges nő, de rendkívül műveletlen. Tehetsége elsőbben is nárcizmusából és indulattelt hőbörödöttségének talajából fakad.”

 

Tanner Ilona középosztályból származott, apja könyvelő volt, anyja dzsentri-lány. Eredetileg német anyanyelvű volt, a magyarral az iskolában ismerkedett meg. Nagy reményekkel indult az életnek, de kis eredményekkel kellett beérnie. Doktorátusról ábrándozott, de még az érettségi sem sikerült. Ennek fényében érthetőek és pszichésen indokoltak az akkoriban kialakuló önbizalom és identitás problémái, a „felfelé törekvés, a kitűnni vágyás olthatatlan és egyre sürgetőbb vágya.”

 

Első szerelme egy háromhetes reichenbergi nyaralás alkalmával bontakozott ki. A tartalékos zsidó hadnaggyal folytatott viszony egészen különös formát öltött. Tizenöt évig (!) leveleztek egymással. Ilona különféle kérész életű munka- és tanulási lehetőség után a külügyminisztériumban kötött ki. A hely csak azért említésre méltó, mert az itteni főnökétől lett aztán terhes, és az ebből adódó abortusztól meddő.

 

Babitshoz Szabó Lőrinc ágyán keresztül vezetett az út. Noha taszította a férfi rámenőssége és erőszakossága, jót tett szellemi hiúságának, hogy végre „intellektuális, irodalmi eszmecseréket folytathatott, és írók személyes életébe láthatott bele.” Ezek után kereste fel 1920-ban Babitsot, zöngéivel a hóna alatt és reményekkel a szíve körül.  Olyan gyors sikerre azonban, ahogy az megtörtént, ő maga sem számíthatott. 1921. január 11-én, a hetedik találkozás alkalmával ugyanis Babits megkérte a kezét, január 15-én pedig összeházasodtak. Ilona tulajdonképpen egy férfi-alku öntudatlan alanya volt. Szabó Lőrinc, az odaadó tanítvány átengedte, átterelte ágyasát mesterének. Meghalni is kész volt érte, mit számított akkor ez a nemes férfi-áldozat!

 

„Ott lakni a sok könyv között, egy födél alatt azzal a furcsa, hallgatag emberrel...” – hangzik sajátos szerelmi vallomása. „Hogy Mihály megcsókolt engem, az nem okozott érzéki örömet, a nagy ember kegyét éreztem benne, s fölemelkedést egy szédítő magas polcra: fiatal, kezdő költő voltam, s a költők fejedelmének bizalmasa lehettem – ez szédített meg.” Egyik visszaemlékező szerint Ilona „a szerelmet hátmasszírozásért cserébe” engedte.

 

Ilona lázas naplóírásba kezdett, mintha egy percet sem akarna elveszíteni azokból az időkből, amiket a nagy költőfejedelem mellett élt meg. Feljegyzett mindent, ami fontos és ami nem. „Emlékgyártás” vette kezdetét, ahogy Borgos Anna fogalmazza. Naptárt vezetett szexuális aktusaikról, megszállottan fotózott, lelkes fonoamatőrként számos hangfelvételt készített a házban megforduló emberekről.

 

 Kudarc és hiány. Ez volt Török Sophie életének két gyökérszava, ez jellemezte házassága előtt és ez Babits halála után is. A költővel folytatott évei sem hoznak kitörést, semmilyen tekintetben. Megmarad mindig ugyanannak a frusztrált, szellemi és testi értelemben is kielégítetlen embernek egész életében, aki tudatosan élte meg a zseni-feleség hálátlan szerepét. „Olyan volt, mint bohóc a szám után, amikor leszedte a festéket.”

 

Török Sophie lényegét két szóba sűrítettük, Harmos Ilonáét egyetlen is tökéletesen kifejezi: ellentétek.

 

Egész életét végigkísérték a polaritások. Szülei tűz-víz volta és a maga kettős pólusai: zárkózottság és a barátkozó hajlam, az introverzió és a színésznőség. „Az ügyesség, az okosság, a szépség, az egészség éppúgy megvolt benne, mint a <>, a dacosság, a betegesség, a rosszaság… gyakorlatias erő és tétova, szorongó gyengeség.”

  FORRÁS:  Borgos Anna Portrék a Másikról című kötet

 „Ilonkát néha szenvedélyes kapcsolatok fűzik nőkhöz is, van hogy saját alkalmazottjához. Fülledt barátságok ezek, örömökkel, bántásokkal, féltékenykedéssel, sértődésekkel, oktalan problémákkal és szenvedésekkel, amik aztán nyomtalanul eltűnnek, tökéletes közömbösséget hagyva maguk után. Ilonka itt is játszik, többet ad bele, mint amije van, hogy több legyen az életében, és önmaga túlzásait is elhiszi”, írja nem kevés tapasztalatára hagyatkozva Kosáry Sarolta, az utolsó barátnő.

 Forrás:

Babits Mihály

 

Szerelmi vers

 

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz, ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban, de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényü, szürke, népszinü szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

 

 

Babits Mihály

 

O lyric love

 

 

 

Terólad száll a dal, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem!
feletted ég az ég, alattad messze nyílva
a pokol, ingatag jársz ingatag helyen.

Örök parázsmező égeti földi lábad
s az égő fájdalom táncolni megtanít:
ütemes sántaság, mint aki tűzbe hágott
s kit kígyó csíp bokán, kapkodja lábait,

Kiáltanál, tudom, de zene lesz a jajból
mert egy ajk hangszerűl hangolta ajkadat
egy szép zenés ajak, mely dalt fakaszt a dalból,
mint hangvillát ha ütsz, másik is hangot ad.

Ó hóbillentyűs ajk zenés, meleg csodája
hogy gyengéd hangjaid betöltik az eget
s mint rezgést rabul ejt a zongorák pedálja
ha elhallgatsz, a lég zenéje emleget.

Ó kedvesem, ki vagy? Előtted messze nyílva
az ég, sugárosan jársz sugaras helyen;
utánad dús pokol, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem.

 

 1883. november 26-án született Szekszárdon, erősen vallásos értelmiségi család gyermekeként. Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja Kelemen Auróra művelt, versszerető asszony. Tanulmányait Pesten, Pécsett, a ciszterciek gimnáziumában végezte, majd érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett. Négyesy László híres stílusgyakorlat óráin ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Latin-magyar szakon szerzett diplomát.

       A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden dolgozott gimnáziumi tanárként (1906–1908). Első műveivel a Holnap című antológiában jelent meg (1908). Fekete ország című versével nagy botrányt kavart, mert Ady Fekete zongora c. művével egyetemben érthetetlennek találták. Az induló Nyugat állandó munkatársa lesz

      1908-ban, és ekkor utazik Itáliába, ahol elhatározza az Isteni színjáték lefordítását. 1909-ben első verseskötetével - Levelek Iris Koszorújából - az új magyar költészet első vonalába lép. Ezekben a korai versekben - egészen az első világháborúig - sok a szecessziós túldíszítés, nemegyszer fontosabb a forma, mint a tartalom. A sokáig eldugott vidékeken tanárkodó költő a formák szépségében találta meg a magány ellen a vigaszt, de a szép formákban ki is fejezte a magányt, a társakra vágyódást, a mindenben kételkedő pesszimizmust.

Az induló Babits célkitűzése kettős:

 

  1. Filozofikussá, bölcseleti érvényűvé tenni költészetét. Az induló Babitsnak még nincs kedvenc filozófusa vagy filozófiai korszaka (csak a második kötetben erősödik fel Bergson hatása), mivel a létezés egésze érdekli, szinte az egész filozófiatörténetre – a preszókratikusoktól a középkori bölcselőkön át, az angol empiristáktól Schopenhauer és Nietzschén keresztül Francis Jamesig és Bergsonig – kiterjed érdeklődése.
  2. Poétikai szempontból Babits túl akar lépni a romantikus énlírán, melynek lehetőségét a XIX. század második fele, illetve a századforduló magyar költészete véglegesen kimerített. A romantikus énlíra lényege, hogy a lírai én mint versszervező áll a költemény középpontjában, s áttétel nélkül, közvetlenül szólal meg. Babits többféle módon törekszik e vershelyzet megváltoztatására, illetve a lírai én kiiktatására.

A nyári vakációt Babits mindig utazással töltötte. 1909 és 1910 nyarán újra Itáliában járt, a következő évben pedig Dél-Franciaországon át Párizsba látogatott. 1911-ig Fogarason, majd 1911–1916 között több budapesti gimnáziumban tanított. Most már itt van a szellemi központban, társak, barátok között; elismerik költői nagyságát. Egyre nagyobb műfordítói munkát végez, belefog Dante Isteni színjátékának lefordításába (ez lett élete legnagyobb és legjelentékenyebb fordítói eredménye), hamarosan kiderül, hogy kitűnő kritikus és esszéíró. Szemléletében van sok konzervatív vonás is, de ez a kultúra eredményeinek őrzésére vonatkozik, és nem a politikára, még csak nem is a kultúrpolitikára. Szemben áll az akadémikus maradisággal, és érdeklődése lassanként a társadalmi kérdések felé is fordul. 1910-1911-ben jelentek meg Babits első irodalomtörténeti, irodalomkritikai munkái. 1911 áprilisában jelent meg második kötete, amelynek versei Henri Bergson és Nietzsche filozófiájának hatását mutatják. 1911-től a Nyugatnak is állandó munkatársa lett, Rákospalotáról járt be a Bristol kávéházba a szerkesztőségi ülésekre. 1913-ban jelent meg Dante fordításának, az Isteni színjátéknak első része és ugyanez évben látott napvilágot első regénye A gólyakalifa (a Nyugat közölte folytatásokban), könyv alakban csak 1916-ban adták ki.

A háború kitörésének híre Babitsot Szekszárdon érte. A katonai szolgálat alól szívműködési rendellenes-ségek miatt felmentették. Az első világháború kitörése őt is a politika felé mozdítja: költészetében megszólal a harcos pacifista, az indulatos antimilitarista hangja. A békevágy klasszikus költeményeit írja a háború alatt. A világ és benső zaklatottságának kifejezésére az expresszionizmushoz közeledve - a korábban kedvelt klasszikus formákkal szakítva - műveit a formabontás, a prózaiság jellemzi.   Az 1915-ben született Játszottam a kezével c. versét hazafiatlansággal és erkölcstelenséggel vádolták. Hecckampány indult a pacifista költő ellen. Babits ellen fegyelmit indítanak, minek következtében a hatalom felfüggeszti tanári állásából. 1916 januárjában jelent meg Babits harmadik kötete a Recitativ című. Ady ez alkalomból verssel üdvözölte a költőt. A háború után lelkesen fogadja 1918-ban a polgári forradalmat.

               A polgári forradalom pedig egyetemi tanárnak nevezi ki. Az egyetemi katedrán éli át a tanácsköztársaság hónapjait is. De a szocialista forradalmat nem érti: jóindulatú idegenként szemléli a proletariátus küzdelmét. Az ellenforradalom mégis kommunista forradalmisággal vádolja. Megfosztják katedrájától, a nyugdíjat is megvonják tőle. Ettől kezdve csak az irodalomból él. Nyomatékosan elkülöníti magát a forradalomtól, de az ellenforradalomtól is. Ekkor alakítja ki azt a hírhedett elvét, hogy a művésznek "elefántcsonttorony"-ba kell vonulnia, és kívülről-felülről kell szemlélnie a világot.

     Ebben az időben (1921-ben) nősül, felesége a Török Sophie néven író Tanner Ilona, költőnő. (A költő 1912-ig egy vaskos füzetbe jegyezte, ill. másolta minden versét; mivel Török Sophie, a felesége 1935-ben a füzet kemény födelére ráfestette Carpaccio zenélő angyalát, a kéziratgyűjteményt  Angyaloskönyv néven tartjuk számon.) Élete irodalommal-kultúrával telik.

       Forrás: http://dorysmay.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1131404

 

    Török Sophie-t Taner Ilonkának hívták. Ezt a nevét férje, Babits Mihály adta rá, egyrészt T-vel kezdődő szép,  magyar írói névül, másrészt Kazinczyra, mint irodalmi vezéralakra való vágyódó tekintettel, akinek felesége e név viselője volt.

 Írók mellett, zsenik árnyékában

     Forrás:://www.alexandrakonyveshaz.hu/index.php?mod=konyvjelzo&id=374

       

        Török Sophie, Babits Mihály felesége

  Írók mellett, zsenik árnyékában


Tanner Ilona leánykori képe, 1913

 

 

"... S vajon feljegyzi-e nevemet az irodalomtörténet, mert jó ebédeket főzök az uramnak, s ha fáj a torka, borogatást teszek a nyakára? Munkáira alig teszek hatást, csak feleség vagyok, semmi egyéb, s az irodalom számára sokkal fontosabb nálam az a fogarasi kis cukrászleány, kihez legszebb verseit írta."
Az idézet Tanner Ilona, írói nevén Török Sophie, Babits Mihályné naplójegyzeteiből származik. Ebben elmeséli megismerkedését későbbi férjével, Babits Mihállyal, az 1921 és 1925 között keletkezett, nem a nyilvánosságnak szánt feljegyzés, csak halála után jelent meg.

Az elszegényedett, német eredetű hivatalnokcsaládban született Ilonka kamaszkorától írogatott verseket, melyeket itt-ott időnként sikerült megjelentetnie. A Külügyminisztériumban segédtisztviselősködő, 25 éves, szőke, karcsú, sok udvarlót, kérőt vonzó fiatal nő azonban a Nyugatban szeretett volna verseivel megjelenni. A háborúvég, a forradalmak a Nyugat lehetőségeit korlátozta - papírhiány volt -, a szerkesztőségből nem válaszoltak Tanner Ilonkának. Ekkor egyenest levélben kéri Babitsot, hogy nézzen utána verseinek. Majd személyes találkozást provokál.

A Babits lakásán tett látogatás nem tanú nélküli. Szabó Lőrinc, a költő lakótársa és tanítványa, akivel ez időben együtt fordította az Erato versgyűjteményt, is jelen volt. Az akkor még egzisztencia nélküli fiatal költő Babits segítségével élhetett Pesten.
Szabó Lőrincnek megtetszik a bátor, kék szemű látogató. Hevesen udvarolni kezd neki. Ilonkának előbb imponáló, hogy valaki komolyan veszi, költészetről, gondjairól, családjáról lehet beszélgetni a "csúnya, fekete fiúval". Ez özvegy Adyné, Csinszka jelzője Szabó Lőrincre, akit szintén zavart a Babits körül tüsténkedő fiatalember. A már Babitsné aztán naplójában elég kíméletlenül jellemzi Szabó Lőrincet. Nehéz pontosan kiolvasni a visszaemlékezésből, hogy mi történt köztük. Pajtáskodás, névházasság terve, hogy Ilonka kiszabaduljon a családja nyomasztó közelségéből? Mindenesetre mindkettőjük számára elfelejtendő, elnyomandó emlék maradt a néhány találkozás. Szabó Lőrinc később kellemetlen emléknek minősíti kettőjük kapcsolatát. Babits és Szabó Lőrinc is eltávolodtak, utaik elváltak.
Végül Babits egyszer, mikor Ilonka "véletlenül", egy üres estéjén a Centrálba téved, megkéri a kezét.

 

A fiatal házasok Székely Aladár felvétele, 1921

 

"Azt hiszem Mihály egész idő alatt nem nézett rám, hanem firkált az asztalra, zavartan, izgatottan beszélt, s nyilván előre elgondolt terv szerint, de úgy, mint aki fejest ugrik valahova, s nem tudja még, mi vár rá, de csak hamar túllenni rajta, akárhogy! ... Sejtelme se lehetett, ki vagyok! Milyen vagyok? Félt a magánytól, s szinte kétségbeesett gyors elhatározással megkérte az első leányt, aki az útjába került, akinek az arca megtetszett, s akihez nyárspolgári tortúrák nélkül a legkényelmesebben hozzáfért... Sokszor olyan nagyon fáj ez nekem, hogy el sem mondhatom: nem a sors hozott minket össze, hanem egy ostoba véletlen, nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt, mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti - csak a magánytól menekült..."
Babits sohasem nyilatkozott házasságának indokairól, fogadjuk el Ilonka magyarázatát? Nem nagyon tehetünk egyebet, bár a korrekt, nemes lelkű költő talán éppen őt akarta Szabó Lőrinc felelőtlen tetteitől megóvni? Vagy Babits tényleg megelégelte a diákos rendetlenséget, a nála tanyázó Szabó Lőrincet és Komjáthy Aladárt? Otthont akart, hiszen 38 éves, a Nyugat szerkesztője, pompás kötetekkel a háta mögött, mindenki, ha többen fanyalogva is, de Ady utáni költőfejedelemnek tekintették.


Babitsot, Ady halála után, Csinszka, az özvegy is kereste nagyon céltudatosan, talán házassági tervekkel. De Babits ellenállt, bár Csinszka élete végéig távoli baráti kapcsolatban maradtak. Török Sophie pedig késő öregségéig féltékeny volt a Babits-Csinszka idillre.
S Ilonka irodalmi ambíciói? Már feleségként sűrűn megjelent a Nyugatban, sőt ha a Nyugat tartalomjegyzékét nézzük, talán túl sokszor is. Kritikákkal is szerepel a folyóiratban, regénye jelenik meg folytatásokban. És róla is írnak! De hogyan? Kímélettel.

   A háziasszonyi teendőket már házasságuk elején tehernek érezte: „Oh szerelem! Nagymosás és paradicsomfőzés undok / gőzei alatt / felemeled-e még egyszer / elalélt gyönyörű fejed?” – írta egy kéziratban maradt versében 1924-ben. Önmagával, alkotómunkájával való elégedetlenségét házasságára is kivetítette. „Szép így, lassan lépkedni, / meghitt kettesben összefogózva, / – de egyedül, ó egyedül talán / szállni is tudnék” – vetette papírra 1937-ben.

             „Sötétben élek, / s csak az lett enyém magamból, / mit lényed édes fénye átvilágít” – írta évek óta gégerákban szenvedő férje, Babits Mihály halála előtt egy esztendővel megjelent kötetében, már a közeli vég tudatában Török Sophie.

 

Életükből csupán húsz évet tölthettek együtt. A zárkózott és félénk Babits már harmincnyolc esztendős volt, amikor mindössze hét találkozás és kéthónapnyi ismeretség után 1921-ben feleségül kérte a Külügyminisztériumban iroda-segédtiszti állásban dolgozó, a költészet iránt érdeklődő szőke, kék szemű, nagyon csinos Tanner Ilonát.

Megismerkedésükkor mindkettejük élete igen zaklatott volt. A hatóságok visszavonták Babits 1919 januárjában, a polgári köztársaság idején kapott egyetemi tanári kinevezését, és megvonták nyugdíját; ekkoriban ért véget rövid viszonya Ady özvegyével, Csinszkával is. A huszonöt éves Tanner Ilona anyagilag támogatni kényszerült özvegyen maradt anyját és testvéreit, akik hála helyett szüntelenül önálló életvitelét kritizálták. Miközben másba volt szerelmes, főnöke teherbe ejtette, éppen túl volt az abortuszon. Perspektívátlanságából kétségbeesésében álházasságba akart menekülni: „megkérte” a Babits Mihállyal közös lakásban élő Szabó Lőrinc kezét, akit akkor látott először, amikor felvitte a személyesen szintén nem ismert Babitshoz a Nyugatba szánt költeményeit. Nem csoda, hogy a Babitscsal kötött váratlan házasság, melyet remélni sem mert, nem tudta belső bizonytalanságát, kiegyensúlyozatlanságát megszüntetni. Bár már tapasztalnia kellett a költő állhatatos szerelmét, esküvőjük után még évekkel is úgy gondolta, hogy Babits pusztán meggondolatlanságból vette el. „Félt a magánytól, s egy szinte kétségbeesett gyors elhatározással megkérte az első leányt, aki útjába került, akinek az arca megtetszett, s akihez nyárspolgári tortúrák nélkül a legkényelmesebben hozzáfért […] Nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt, mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti – csak a magánytól menekült, s meggondolás nélkül, teljesen ismeretlenül feleségül vett, csak hogy legyen mellette valaki…” – írta „Most én vagyok hang helyetted” című, a Palatinus Kiadónál 2000-ben megjelent visszaemlékezéseiben (46–7.).

 

           Mindvégig tudta, érezte, hogy csak Babits tekintélye tartja őt az irodalomban. S ez végtelenül bántotta, noha ő maga is tisztában volt vele, hogy tehetsége ugyan van, de nem átütő. S emellett műveltségbeli hiányai is voltak, bár környezete inspirálta a művelődésre, s a jó értelmű sznobéria sok mindent fölszedetett vele, ha rendszertelenül és kapkodva is. Rajongva kapott bele festésbe, fényképezésbe, könyvkötészetbe, kertészkedésbe, hogy egy bizonyos szintig eljusson, aztán megunva, ejtse hobbiját. S így volt ez a gyermekneveléssel is.
            Örökbe fogadták cselédleányuk törvénytelen gyermekét, Ildikót, mert Babitsnénak nem lehetett gyermeke. Előbb kényeztette, aztán elhanyagolta, idegenekre bízta, végül a felnőtt Ildikót kitagadta.

  „Azelőtt félelem nélkül írtam és éltem. Ma nem ez a helyzet. Nappal elfoglal a hivatal [rövid ideig a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott], meg az ezer szaladgálnivaló, éjszaka mosni és stoppolni kell. Az elmúlt időkben sok rosszat éltem át, és olyan idegállapotban vagyok, hogy alig tudok valamit dolgozni. Amióta legkedvesebb barátnőmet, Hoffmann Editet elvesztettem, annyira nincs kivel beszélnem, hogy legtöbbször hallgatok” – nyilatkozta 1946-ban egy újságírónak. („Most én vagyok hang helyetted”, 196.) Egy évvel később szanatóriumba került, ahol megismerkedett az irodalmi terveket dédelgető Koháry Saroltával. A világtól elzárkózó, ötvenhárom éves költőnő barátságába fogadta a harminc év körüli fiatalasszonyt, aki Török Sophie 1955-ben bekövetkezett haláláig lehetőségei szerint mindent megtett, hogy enyhítse magányát. Koháry Sarolta 1973-ban közreadta a költőnő életrajzát (benne a Török Sophie által írt töredékek beépítésével önálló alkotássá formált Majthényi Flóráról szóló betéttel), 1988-ban pedig Csontig meztelen címmel megjelentette válogatott verseit.

 

 

 

 

 

Székely Aladár felvétele, 1921

 

Lázongó ember, aki nem találta a helyét feleségként, íróként és anyként sem.
Lesznai Anna Török Sophie verseiről azt mondja, az a félelem költészete. (Lesznai Anna: Török Sophie, a félelem költője - Ny. 1934. II. 473-475.)     

 

 


          A rajongó fiatal nő, aki az irodalom körébe akart kerülni, és aki csodálattal tekintett az idősebb és nagy hírű, tudós költőre, csak később ismerte föl, hogy a házassággal igen nagy terhet vállalt. Babits Mihályt, a férjét szerepe és munkája lekötötte. Az irodalmi élet disszonáns hangjai is bekúsztak mindennapjaikba. S gyorsan jöttek a betegségek egymás után.
Török Sophie egy nemrég közölt 1927-es jegyzettöredékében "az őrültek házának" nevezi otthonát. Éppen az ő szélsőséges hangulatváltozásai és Babits neuraszténiás szorongása tehette olykor viharossá a fényképeken oly barátságos lakásaikat, esztergomi nyaralójukat.
A szökevény szerelem című Babits-vers 1933 nyarán született:

"Annyi év, annyi év;
a szerelem tart-e még?

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyújtott,
meggyújtott és elfutott
itthagyott
itthagyott

A szerelem messze van már
és kacag
kacag

Mit kell itt szerelem, kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem
égve és égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem."

      Az idézett részletekből a költő férj a mindent egybekapcsoló szövetségre inti társát, aki talán még mindig lobogásra vágyott.


                  Babits 1938-tól már súlyos beteg. Gégedaganata operációkat, röntgenkezeléseket igényelt. Egyre rövidebb periódusokban volt tűrhető egészségi állapotban, olykor hosszabb időre beszédképtelen is volt. E hónapok termékei a beszélgetőfüzetek. 16 spirálfüzet és sok száz cédula, amire Babits írta közlendőit, kéréseit, válaszait. A margóra pedig Török Sophie jegyezte fel a beszélgetőtársak nevét s kommentárjait. Az irodalomtörténet legmegrázóbb, különleges ikerműve ez.


1941 augusztusában meghalt a költő. Török Sophie még 1955-ig élt, egyre rosszabb fizikai állapotban, szegényen, mert közben Babits művei nem jelenhettek meg. Őt is kitessékelte a Rákosi-korszak irodalompolitikája.
Még írt az özvegy Sirató címmel egy kis verseskötetet, megpróbálta rendezni férje hagyatékát, meg akarta írni Babits életrajzát, de mindehhez már nem volt ereje. A magyar irodalomtörténet sokat köszönhet Török Sophie minden emléket összegyűjtő szenvedélyének, Babits Mihályé a leggazdagabb irodalmi hagyaték a huszadik századból.

Nemeskéri Erika

Török Sophie-ról (és más írófeleségekről) olvasható még Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem című könyvében, Noran Kiadó, 2003

 

      Török Sophie-nak van egy lámpása, amit magasra tartva a túlérzékenységgel látottak alá is bepillanthat; hogy tudja, és meri megvetni magát. Mert ez a szituáció lehetőség magunkból a még többet látást képes előhozni, ugyanis az önvédő ösztön a tudat alól felmentéseket nem küldhet, mivel le van fojtva.

   Többlépcsős lélekállapot, legfelül csak autentikus őszinteség, tetteinek tárgyilagos elmarasztalása, legalul olyan irtózás elviselhetetlen énjétől, ami az iszonyig is elér. Ez a szuverén maga-ellenesség nem kisebbségi érzés folyománya, hanem az önmaga iránti - elleni - maximalizmus velejárója. Vagyis érettség, de gőg.

 LESZNAI ANNA: TÖRÖK SOPHIE, A FÉLELEM KÖLTŐJE

VII.  

 

Azelőtt mindent szerettem, amit te

 szerettél. Mindent és mindenkit: hová

eljutott szemed becéző sugára.

Elszórt magadat szerettem bennük és áldott volt

az idegen, kit drága vágyad illetett.  

 

De ma még jobban szeretlek!

És mindent gyűlölök benned, ami nem

Én vagyok! Minden idegen asszonyt, ki

  halvány emlékeidből visszaint. Mert ma

gazdag vagyok és élő meleg ajkadról

  szürcsölöm életedet.

 

Gazdag vagyok és kevély és

 fukar! Elszórt mosolyaidnak zsugori

zsarnok őre. Nem játék többé.

Nem távoli hideg imádat ez! Az életemmel

szeretlek, s mindent gyűlölök benned

ami nem én vagyok.

 

VIII.

 

Kinyíltam csókjaid alatt

 mint harmattól verdesett virág.

És összetörtem csókjaid alatt

  mint harmattól verdesett virág.

Repesve hajladozom

 eleven ajkad felé.

Mint szomjas virág

harmatos ég felé.

Gyenge száron földig hajlok előtted

s feliszlak reszkető gyönyörrel.

S tán meghalok - mint viharos cseppektől

ostorozott virág gyönyörrel.

 

IX. 

 

Miért is akarunk mindig újat? s gyermeki

  szívtelenséggel hányjuk el a tegnap

gyémántjait. Új formát keresünk, újízű

  zamattal, új színt új vért új szavakat!

Vad forró fiatal szavakat! mi senkié sem volt

  még s édes vérzéssel a mi ajkunkról szakadt fel.

Új szavak, villanó erősek, zúgnak tépnek

  eleven agyba nyilallnak. De jön a Holnap, jön

a friss farkasivadék, viharral jönnek

széllel és jéggel, új szavak dobpergésével

  kegyelet nem erény! Nőnek a körmök

fogzik a farkas, éhes gyomrok lihegnek. Vad

  szájakban kopik a gyémánt kaviccsá. Frázis lesz

magas padlások poros lomja lesz a régi

  szó: aranylánc borbélylegény vasárnapi

mellényén. De hát piacok ékén dolgozó

  kicsi béresek vagytok-e? Egy nap munkásai?

Hitvány a szó! ne bánjátok. A gondolat

  erős! Szárnyakká épül s fölemeli

makacs nevetek nehéz betűit.


"         Költészete egységes fűzér, sőt mondhatni egyazon vers állandó megismétlése... verse nem behízelgő - nem is a formai tökély szuggeráló erejével hat.             Nála a forma és tartalom egységes varázsa az őszinteségből ered.             Ez az elkülönítő félelem jellegzetes a polgári világ magánzárkáiban vergődő asszonyok sorsára, akiknek rendeltetése a család, és akik számára a család nem összekötő kapocs a társadalommal, de elzárt kagyló, melybe minden behatoló porszem betegséget, kínt jelent. T. S.-t a félelme úgy veszi körül, mint a láng nem tud áthatolni rajta, elválasztja mindentől."

 

Forrás:  http://dorysmay.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1137364

 

 

 

REGISZTRÁLÁSom:

 50marcius15KT

http://dorysmay.lapunk.hu/

 

    Babits Mihálynak feleségét mindenkitől : férfitól, nőtől féltékenyen féltő szereleme mindvégig az értés csúcsa képes maradni, az asszonyszerelem azonban a szülés élményének elmaradásától súlyosan sérül. Ilonka féktelenségének faragását már szabadsága elleni merényletsorozatnak tekinti, férje féltett szeretete néha zsarnokságként fojtogatja.

        1 941. augusztus 4-e, Babits halála, az ő életét is kettétöri. nemcsak lelkileg marcangolja cafatokká a jóvátevés lehetetlenségével súlyosbított gyász, lassan megvert eszmélete végleg összezavart emberként tartja magát számon, és testileg is rommá romlik. ,, Még ellenségeid se tagadhatják - mondta egy barátságos ítélethirdető -, hogy te aztán megfizettél mindenért!" írja egyik versében. Szorongó magányában összezavartságából belülről egy gondolatindítással, egy lényegmegragadással mégis kitalál. Véglegesen ítél önmaga fölött. Az elmarasztaló önítélet azonban már a bűnbánathoz, ezzel a megtéréshez áll közel. Ilonka utolsó döntése egész addigi világérzésétől és lélektörténetétől elüt. 1952 októberében meggyón, áldozik, ezzel csönd lesz benne. Nyomorúságának elfogadása és vezeklési gondolat fogja le benne a régi lázadót. Még sokáig vár így összecsomagoltan, míg 1955-n egy januári kora délután ágyában hirtelen felül, és örökre visszahanyatlik.

    

 

 http://www.epa.hu/00000/00022/00586/18325.htm

 

        

Találkozás

Török Sophie (ekkor még Tanner Ilona, a továbbiakban T.) 1920. november 12-én kereste fel néhány versével Babits Mihályt, 1921. január 11-én (a hetedik találkozás után) Babits feleségül kérte, és január 15-én megtartották az esküvõt. Érdemes rekonstruálni aktuális helyzetüket találkozásuk idején, és megismerkedésük néhány pontját (legnagyobbrészt T. 1923 körül keletkezett Naplójegyzetei alapján, melyben "házassága történetét" írja meg).1

       Ami T.-t illeti, huszonöt éves az elsõ találkozáskor, számos objektív nehézséggel körülvéve, de elsõsorban saját rendíthetetlen ambíciójától hajtva. Folytonos anyagi gondok között élõ, a deklasszálódással küzdõ polgári családban nõ fel. Szüleivel, öccsével és két húgával él egy fedél alatt. A családi légkör meglehetõsen feszült, nem kedvez sem a független magánéletnek, sem az intellektuális gyarapodásnak. A családtagok mindvégig rossz szemmel nézik T. "külön útjait". Anyjával való kapcsolata mindazonáltal szeretetteljes, gondoskodó. Apjához sokkal hûvösebb viszony fûzi, de amikor az haldoklik, hirtelen támadt érzelmekkel fordul felé, és halála után intenzíven gyászolja. Huszonkét éves ekkor, és ettõl kezdve tulajdonképpen családfõi szerepet vállal biztonságos hivatalnoki állásával. Közben egyetemre készül, doktorátusról ábrándozik, de már érettségije is kudarccal végzõdik.2

Az ezt követõ három-négy év a gátlások és lázadások, az identitáskeresés jegyében telik. A kitûnni vágyás egyre erõsebb, ennek iránya, formája azonban sokáig bizonytalan. Színészettel próbálkozik, 1917-tõl szorgalmas Nyugat -olvasó, a Belvárosi kávéházba jár, saját "tömegével [írja] a verseket, de tökéletes analfabéta [...] és [sejtelme sincs] a technikáról". Eszményképei Ady és Lesznai Anna; a Babits-versek hatással vannak rá, de "még nem [...] elég intelligens a megértésükhöz".3

1920 tavaszától néhány versét elküldi a Nyugat nak, eredmény nélkül, de rövidesen közlik egy-egy versét a Hét ben, a Vasárnapi Újság ban, az Új Idõk ben. Ez még inkább motiválja a Nyugat nyilvánosságára, és levelet fogalmaz Babitsnak, melyben versei sorsa felõl érdeklõdik. Végül novemberben, megunva a várakozást, elhatározza, hogy (újabb verseivel) személyesen keresi fel Babitsot. Kitartó rámenõsséggel kutatja fel a költõ lakását, és ez az elsõ találkozás az irodalommal való személyes kapcsolat kezdetét jelenti. Mintegy két hét múlva újra elmegy "végleges válaszért".

Ekkor ismerkedik meg Babits akkori lakótársával, Szabó Lõrinccel, akinek jelenléte mintegy katalizátorként felgyorsítja T. és Babits megismerkedésének folyamatát. Ez kissé paradox, ugyanis Szabó Lõrinc az elsõ pillanattól T. meghódítására pályázik. Az õ viszonyuk alakulása önmagában is, T. és Babits szempontjából pedig külön is érdekes. T. kezdetben Szabó Lõrinccel kerül barátságba, akinek külseje, lénye, rámenõssége ugyan taszítja, de egyfelõl végre intellektuális, irodalmi eszmecseréket folytathat, másfelõl, úgy érzi, a lakótárs-barát vonzalma közelebb viheti Babitshoz. (Valóban õ hívja fel erotikus szabadverseire Babits figyelmét.) ("[...] én nem voltam szent, és megszoktam lelkiismeret-furdalás nélkül embereket céljaimra felhasználni."4) Szabó Lõrinc pedig egy ideig nem adja fel hódítási kísérleteit, és élvezi saját bennfentes-tanítós szerepét is, egy idõ után viszont õ kezd úgy tekinteni T.-re, mint lehetséges közvetítõjére abban, hogy "eltörölhetetlenül Mihályhoz kapcsolódhasson". Ismeretségük után alig tíz nappal megszületik egy "pro forma" házasság terve Szabó Lõrinccel, amely T.-nek a családtól való elszakadás lehetõségét jelenthette. És – mivel megengedi, hogy nála lakjanak – még inkább Babits közelségét meg a könyvekét. Úgy tûnik tehát, hogy a kezdeményezés T. és Szabó Lõrinc kezében van. A házasságról azonban Babits beszéli le Szabó Lõrincet.

Noha T. számára Babits "szent", akivel nem lehet a megszokott módon kacérkodni, azért nagyon is konkrétan eljátszik ezzel a gondolattal. Ezzel együtt, mint többször utal rá, a valóságos szerelem, az érzéki kötõdés ekkor máshoz fûzi, "s ha igaz is, hogy rajongva ábrándoztam Mihályról – írja –, a nap többi, talán nagyobb részében másra gondoltam – talán nem olyan rajongva –, de emberi módon mint kellemes valóságra". Az utóbb "orgianapnak" elkeresztelt ötödik találkozás alkalmával négyesben, (T., Babits, Szabó Lõrinc és Komjáthy Aladár) "bolond összevisszaságban" csókolják egymást T. beszámolója szerint. "S bár ahogy így leírom a dolgokat, kezdõ szerelem történetének látszhatnak, de valójában nem az volt. Hogy Mihály megcsókolt engem, ez nem okozott érzéki örömet, a nagy ember kegyét éreztem benne, s fölemelkedést egy szédítõ magas polcra: fiatal, kezdõ költõ voltam, s a költõk fejedelmének bizalmasa lehettem – ez szédített meg."5

  T. gyermek utáni vágya szintén egyfajta ambíciónak tûnik. Az anyaság az alkotásnak, nyomhagyásnak, önmaga kiterjesztésének egy formáját is jelentheti. Naplójegyzetei elején írja: "[...] s még csak gyereket sem tudok szülni! – pedig oly mély bennem a vágy, hogy ne múljak el nyom nélkül." Egy interjúban pedig, kissé ellentmondásosan, így nyilatkozik: "Hogy mit akarok nevelni belõle? Ami én szerettem volna lenni, bár ez kissé furcsa lenne. Én ugyanis filozófus akartam lenni." Majd: "Én azt vettem neki, amit kívánt. Hintalovat, autót." De: "Az ember egy kicsit mindig azt veszi a gyereknek, amit maga is szeretett volna kapni." Majd: "Nem a mi életünk folytatása. Ildikó folytassa Mihály életét? Vagy az enyémet? [...] Polgárlelkekben talán tényleg az élet folytatásának tetszik a gyermek, de írónál? Az író annyira be van zárva saját egyéniségébe, olyan egységes egész... Hol lehet azt folytatni?"24 Egyfelõl egy magáénak vallott írószerep folytathatatlanságát hangsúlyozza, ugyanakkor mégis ennek a szerepnek (vagyis egy igazából beteljesítetlen alkotópályának) a betöltését várná Ildikótól.

 

 

    CZEIZEL ENDRE: Babits Mihály „szerelmei” és családi élete  

 

 

 

Versei, tanulmányai, műfordításai mellett egyre gyakrabban jelennek meg finoman költői novellái és a polgári élet hanyatlását ábrázoló, igen jó lélekrajzú, sivár világot tükröző regényei (a legjelentékenyebb ezek között a Halálfiai). Az ellenforradalmi kortól idegenkedő, de a forradalmaktól is elidegenedett polgári költészet most már benne látja a vezérét. Tekintélye nőttön-nő, és a hivatalos irodalom is békülni akar vele. A Kisfaludy Társaság is tagjává választja. Közben a műpártoló, dúsgazdag Baumgarten Ferenc Ferdinánd végrendeletében vagyonának kamatait a magyar irodalomra hagyományozta, Babits Mihályt jelölve ki az alapítvány kurátorának, akinek döntő szava van, hogy évről évre kik kapják a Baumgarten-díjat. Ez a helyzet irodalompolitikai hatalmat adott a kezébe. S közben a Nyugatnak is ő lett a főszerkesztője. A Nyugat pedig akkor is a legnagyobb tekintélyű folyóirat volt, amikor alig néhány száz példányban jelent meg. A színvonalas irodalmi életben az számított írónak, akinek írásai megjelentek a Nyugatban, vagy megjelent könyvéről a Nyugat kritikai rovatában írtak.

Így lett Babits irodalmi diktátor.

Igyekezett szélesíteni a Nyugat gárdáját, szívesen adott helyet a fiataloknak, érdeklődve fordult a népi költők felé. Csak azoktól idegenkedett, akik a költészetben nyíltan politizáltak. József Attiláról kedve ellenére ismerte el, hogy milyen jelentékeny költő, de csak élete legvégén látta be, hogy az utánuk következőknek ő a főalakja. Hanem addig még sok év tanulsága formálta belátását. Jó ideig igyekezett Babits a Nyugatot semleges középen tartani jobb és bal között, nem látva át ennek a képtelenségét az egyre fasizálódó világban. Kassákék bal felől támadták, de a Babitsnál sokkal baloldalibb Móricz Zsigmond is kivált a Nyugattól. Jobb felől pedig, ha tudomásul is vették Babits költői nagyságát, ellenségesen néztek az egész Nyugatra.

Ilyenformán élete végső esztendeiben egyre elszigeteltebben állt az ellentétek között. Már maga sem hitt az elefántcsonttorony elméletében, és azt kezdte hirdetni, hogy a szellem emberének őrtoronyban kell állnia. Ez is azt jelentette, hogy a költő maradjon az események fölött, de figyelje, mi történik, és jelezze a veszélyt. A veszély pedig nagyon is itt volt már. És akkor a már egyre betegebb költő kilép a sokáig görcsösen őrzött toronyból, és hitet tesz. Élete végén megírta élete egyik legfőbb művét, a Jónás könyvét. A lírikus egy nagy jelképes elbeszélő költeménnyel zárta le pompás életművét. A Bibliából vett, groteszken tragikomikus költemény a prófétáról szól, aki el akar futni hivatása elől, de nem lehet: jön a cethal, és lenyeli, mire belátja tévedését, s amikor a cethal kihányja, mégis elmegy prófétának, majd rémülten látja, hogy nem úgy következnek az események, mint ahogy prófétálta. Megérti azonban, hogy élete árán is az igazságot, az emberségességet kell szolgálnia. Nem sokkal később, ötvennyolc éves korában, gégerákban halt meg 1941. augusztus 4-én.

 

 **************************************

 

 

Életműve gazdag örökségünk. Költészetében az antik világ képeitől a középkoron át a modern világig réved elénk az évezredek látomása, amely által egy érzékeny és nagyon művelt modern ember kifejezi félelmeit, szorongásait, magányát, de a kultúra gyönyörűségeit is. Formakincse is magába olvasztja az évezredek eredményeit. Hangja a szecessziós burjánzásból idővel a klasszikus szigorúságig egyszerűsödik. Egyike legképgazdagabb költőinknek. Szépprózája a költői szimbolizmustól a szigorú realizmusig terjed. Műfordítói tevékenysége nagyban hozzájárult világirodalmi közkultúránk gazdagodásához. Esszéi, kritikai és irodalomtörténeti művei, ha szemléletük olykor nagyon is vitatható (hiszen politikai állásfoglalás nélkül képtelenség teljes elemzést adni irodalmi jelenségekről), szinte árasztják a műveltséget és a műveltség szeretetét. S tegyük hozzá, hogy vallásos katolikus volt, akinél a vágyott hit azonos volt a vágyott emberségességgel. És ez az emberségesség végül is elvezette a haladó társadalmi hitvalláshoz és kiálláshoz is.

 

Hegedűs Géza

    

 http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/babits.htm

 

élete végső esztendeiben egyre elszigeteltebben állt az ellentétek között. Már maga sem hitt az elefántcsonttorony elméletében, és azt kezdte hirdetni, hogy a szellem emberének őrtoronyban kell állnia. Ez is azt jelentette, hogy a költő maradjon az események fölött, de figyelje, mi történik, és jelezze a veszélyt. A veszély pedig nagyon is itt volt már. És akkor a már egyre betegebb költő kilép a sokáig görcsösen őrzött toronyból, és hitet tesz. Élete végén megírta élete egyik legfőbb művét, a Jónás könyvét. A lírikus egy nagy jelképes elbeszélő költeménnyel zárta le pompás életművét. A Bibliából vett, groteszken tragikomikus költemény a prófétáról szól, aki el akar futni hivatása elől, de nem lehet: jön a cethal, és lenyeli, mire belátja tévedését, s amikor a cethal kihányja, mégis elmegy prófétának, majd rémülten látja, hogy nem úgy következnek az események, mint ahogy prófétálta. Megérti azonban, hogy élete árán is az igazságot, az emberségességet kell szolgálnia.

Nem sokkal később, ötvennyolc éves korában, gégerákban meghalt.

 ++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

  **************************************

 http://www.mari-anna.eoldal.hu/cikkek/szerelemrol.html    csoda!!!!!!

 http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=Your_Account&check=022554c58c5de1da32a21b9a61e9f7e2  

 

Török Sophie, született Tanner Ilona, teljes nevén: Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla (Budapest, Kőbánya, 1895. december 10.[1]Budapest, 1955. január 28.[2]) Baumgarten-díjas író, költő, Babits Mihály felesége.

  Élete [szerkesztés]

Római katolikus családban született, édesapja Tanner Béla kassa-ujfalui születésű kereskedői könyvelő, édesanyja a pozsonyi születésű Weiszbrunner Antónia.

Iskoláit a fővárosban végezte, majd a Külügyminisztérium tisztviselője lett. 1921. január 15-én Budapesten házasságot kötött Babits Mihállyal[3] (korábban Szabó Lőrinc menyasszonya volt). Gyermekük nem született, egy leányt csecsemőkorában örökbe fogadtak, ám Tanner Ilona közvetlenül a halála előtt kitagadta gyermekét az örökségből.

Első versei: A Hét, illetve az Új Idők hasábjain jelentek meg, házassága után a Nyugat közli rendszeresen verseit, kritikáit és néhány novelláját.

Verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Szabad versei szélsőséges énképet sugároznak: a mély önmegvetés és a kritikátlan önimádat skáláján minden szín megtalálható bennük. Prózája a modern női lélek sokoldalú, érzékeny rajzát mutatja.

 

 

 

 

Művei [szerkesztés]
  • Asszony a karosszékben (versek, 1929)
  • Boldog asszonyok (novellák, 1933)
  • Örömre születtél (versek, 1934)
  • Hintz tanársegéd úr (regény, 1935)
  • Nem vagy igazi! (kisregény, elbeszélések, 1939)
  • Értem és helyetted (versek, 1940)
  • Sirató (versek, 1948)

 

 

             regisztráltam...

 

    http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=Your_Account&check=022554c58c5de1da32a21b9a61e9f7e2

               Csősz József

   Őszinte szeretettel Gratulálok! Hasonló öröm érne, ha a másik versedet is rövidítenéd. Én már próbálkoztam ezzel, utólagos engedelmeddel....még rajtad áll, hogy megtedd! Ha úgy döntesz,nem..akkor- töröltetem. Nekem a meggyőzés , a segítés és a fölrakás jutott osztályrészemül e héten ...az alkotótársak és a minél színvonalasabb versek felvétele érdekében.Köszönöm a látogatásod , a válaszomat olvasd majd el ott jogos kritikádra. Én nem vagyok kritikus , azt jól tudod...csak amire felkértek teszem a dolgom.Üdv. és szer.tel Katy

       Köszönöm, Kati, hogy korrigáltál engem! Ne haragudj az oda írtakért se, nem volt szép tőlem - pontosan Valentin-napon. Egy kicsit lelombozódtam, de aztán kb.50 verset elolvastam a Poeton (főleg Ildikóét),és megnyugodtam... Azt hiszem, a jövőre nézve legyen tanulság számomra, hogy még nagyobb tömörítés szükséges a versírásomban, de maradjon úgy ez a vers, ahogy van, s javasolom, érd el, hogy lekerüljön a listáról. Töröljétek, kérlek! Változatlan tisztelettel és barátsággal: Józsi

 

 

19:08 Szép Tőled! Haragot nem érzek Irántad! Az író ember nagyon érzékeny, lírai alkat.Én elértem azt Nálad, amit akartam, ez felülír mindent. Fejlődésünknek sokszor magunk vagyunk gátjai.Kérlek ott a lirakimtén válaszolj , mert nekem ez felelősség...el kell vele számolnom. Köszönöm . Szeretettel: katy

 

 

 

 

 

 

 

19:14 Kár a döntésedért, verset olvasóknak írjuk...Mi ott azok vagyunk..csak mellesleg segítően reagálunk, döntünk" egy még jobb termék érdekében." Ezek a versek, s neked ezért jobb, megjelenve , egy következő nemzedékhez is szólnak, válnak "klasszikussá"....Még ez kikívánkozott.Bocs!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves  Kata!

Kérésedre új jelszót generáltunk Neked.

 

Az új jelszavad: zafi22puge

 

 ++++++++++++++++++++++++++++++++

 

Beke Ottó
Szerelmes próza

 http://mirror.bibl.u-szeged.hu/zetna/old.miham.aszonta.nemkell/zek/folyoiratok/82/beke1.html

 

    

 

   http://magyarirodalom.lap.hu/

   http://pszichologia.blog.hu/

  http://babitsmihaly.netlap.net/#Babits_

 

   LÍRA

 

 

Lettre 29. Petri György

 

PETRI GYÖRGY Nomen est omen - a líra általános elmélete -

 

   http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre29/petri.htm

 

Van-e posztmodern líra - Alföld - EPA      

             

Kappanyos András Van-e posztmodern líra?

           

    http://epa.oszk.hu/00000/00002/00081/kappanyos.htm

 

A SZERELEMHEZ

Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.

Add vissza búmnak, ah,
Lyánykám hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait.

Hagyj andalogni még
A rózsás arcokon,
A tőlem elragadt
Oly égi bájakon;

Hogy majd ha száll a nap
S a csendes este jő,
A hold sugárinál
Derengvén a mező,

Epedve várjam őt
Szerelmi gond között,
Mint vártam egykoron,
Míg lángom üldözött.

És lássam a jövőt
Képzelmem szárnyain,
Mint volt nyiló kora
Legelső napjain;

És halljam őt, gyönyör
Hatván meg lelkemet,
Zengő ezüst szavát,
Ez egy szót hogy "szeret!"

S akkor ha megszakadt
A tündérszép alak,
Utána mély sohaj
S könyűim szálljanak.

Még egyszer add nekem
Érezni lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat,

S a puszta éveken,
Hol rózsa nem virúl,
Emléked, szerelem!
Legyen virágomúl.

/Vörösmarty Mihály - 1832 novembere előtt/

 

 

 

 

  
Sárvári (családnevén: Schall) Anna Dunaföldváron született, s amikor Juhász Gyula 1908 őszén megpillantotta, 21 éves volt. Nagytermetű, erősalkatú, molett nőként írják le többen a kortársak közül.
Miért tetszhetett Juhásznak? Ideáltípusa: „A szőke szépeket szerettem egykoron” (Vallomás, 1925), „Mert szőke mind, akit fájón szerettem” (Szőke fény, 1919) - vallotta. S e „varázsos és búsító szőkeség” (Óh szőkeség, 1924) magyarázza, hogy legtöbb nőismerőse, kedvenc színésznője később is szőke volt.
Másrészt (az ugyancsak szőke) Eőrsi Júlia meséli, hogy Juhász egy városmajori sétán, megpillantván egy robosztus nőt a fűben olvasgatva, kijelentette: „Szeretem a nagy nőket.”„Csupa nagy nő vonzott engem.”

mystynekatika•  2012. január 17. 14:59

Irodalomelméleti lecke

 

  http://www.anycase.hu/palyazat.html

 

1111111111111 http://network.hu/drmisztilajosne

 

 http://www.felesegek.hu/felhasznalo-cikkei/1014

333333333333333333333333333333333 http://www.felesegek.hu/irasok

 http://www.wassalbert.eu/?oldal=wa_103_eves

 http://mek.niif.hu/03400/03438/html/oneletrajz.html

 Dr. Rácz J. Zoltán:

  2012@verslista.hu

 Nincs az út végén fény! Az út végén semmi sincs - csak útközben, esetleg!

 Egészség betegség....

 http://tanmesek.blogspot.com/2010/11/halott-orvos-nem-hazudik.html

  Blog az életről:

777777777777777777777777777777777

  http://idezetek.gportal.hu/gindex.php?pg=1108114

 

 

 http://baclara.5mp.eu/web.php?a=baclara&o=3e0yn9iMBY

 7777777777777777777777777777777777777777777777777

2222222222222222222222222 http://twoo.com/2061004839

    Mysty  Kata: Hangulat

 

                   Minden  verset szeretek,

                   Szórakoztat , meg is nevettet.

                   Legyen rímes , vagy rímtelen...

                   Képekből nyújtson szépeket;

                   Szóljon nyelvük vidám hangja ,

                   Mélyen meg torony magasan .

            

                     Képek erdejében kézem

                     fogva lágyan , vezessen el

                     egy szebb, igazabb világba .

                     Érezzem magam otthoni

                     csodavilágban , ölében

                     ringató édes hazámnak.

 

                     Tötsön belém vágyat, erőt

                      zsákutcákból  kivezetőt .                       

                      Emelje fel lelkeinket  ,

                      földig lehajtott fejünket .

                      Adjon irány céljainknak ,

                      Tartalmat a holnapoknak .  

 

 

  Mysty  Kata

              Aranytoll

 

          A vers képsora :  íze,

       színe, hangulata a dalnak;

       Meghitt pillanata , élettel teli ,

       tettre is késztető  igazi  szava!

 

        Kritika az éle.. meg

        is "botoz"...Üsse kő, ha

        ha a tetszés oda! Kézben

        van egy "békepipa!

 

       Tiszta forrás a szó,

        megbocsájtásra indító!

        Ha megérzed mit jelez,

        katarzissal felérő lehet!

 

         Zenéljen szíved velünk!

        Partitúrád küldd el nekünk!

            Hűséges hallgatóid

            leszünk.Tudod , mi

           mindent megeszünk...

 

          Aranytollad koptasd tovább..

          hegye szívekbe talál ,

          ne bánd! Beírja magát

          barátid könyvébe...

          morzsáit éhezők

          könnyébe!

 
          Életünket pillanatok szülik újjá..

          döntenek sorsunkról..

          Pillanatok válnak költeménnyé..

          A vers a lélek visszhangja

             pillanattól  pillanatig...  

 

 


 

 

 http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News3&file=article&sid=338&mode=flat&order=1&thold=1

http://www.blogter.hu/profil/misztik

http://egyensuly.blogter.hu/

 http://www.versek.eu/

 /////////////////////////////////////

****************************

///////////////////////////////////

 

 http://www.art-eria.org/cms/hu/users/mystykata

 

Köszönjük, hogy ART-Eria webhelyhez felhasználóként csatlakozott. A http://www.art-eria.org/cms/hu/user címen tud belépni a következő névvel és jelszóval:

felhasználói név: MystyKata
jelszó: 6J74NhhX9q

Egy alkalommal az alábbi linkre kattintva, vagy azt böngészőjének címsorába másolva is beléphet:

http://www.art-eria.org/cms/hu/user/reset/276/1333113018/5dc88e8f496316263a2c99e74583c8c0

Miután belépett, a webhely http://www.art-eria.org/cms/hu/user/276/edit oldalára kerül, ahol a jelszavát meg tudja változtatni.

2012. március 30. 15:10 írta, :
Kedves MystyKata!

Köszönjük, hogy ART-Eria webhelyhez felhasználóként csatlakozott. A http://www.art-eria.org/cms/hu/user címen tud belépni a következő névvel és jelszóval:

felhasználói név: MystyKata
jelszó: 6J74NhhX9q

Egy alkalommal az alábbi linkre kattintva, vagy azt böngészőjének címsorába másolva is beléphet:

http://www.art-eria.org/cms/hu/user/reset/276/1333113018/5dc88e8f496316263a2c99e74583c8c0

Miután belépett, a webhely http://www.art-eria.org/cms/hu/user/276/edit oldalára kerül, ahol a jelszavát meg tudja változtatni.

        Kedves Alkotótársunk!

       Örömmel értesítelek, hogy  a "Végzetes csók" című versed  fölkerült a Parnasszusra.  Ehhez örömmel gratulálok a szerkesztőségünk nevében is, és további eredményes alkotómunkát kívánok!

  Véleményekből:

 Kedves Alkotótársam

         a Hattyúdal című versed fölkerült a Parnasszusra.
Ehhez örömmel gratulálok, és további alkotókedvet kívánok a munkádhoz  szerkesztőségünk nevében...!
Összegzése:

       Alfa omega:  http://www.alfa-omega.hu/forum2/index.php?action=profile;area=forumprofile;updated

 

 Mysty Kata   

 Tavasz-Játék

 

 Ölelésben  duzzad,

 vágytól tüzel ,

 rügyet fakaszt

 minden ág : tavaszt 

 hirdet  rajta sok virág.

 Gerjedő , tüzes ajkak

 cserepén tör elő , talál

 utat felénk . Élet motoz,

 sarjad, sajog . Ágon

 ülve lehelet szül bébi

 bibét; Virág világa

 vehemensen fakad, 

 Ámulatba ejtő ernyőn szalad.

 Utoléri pompás tavasz!

 

 

     Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Õzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellõt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet..."

 

 Forrás

 

 Hol várnak

ragaszkodva

ölelő karok ?

Kik mondanak

visszatartó

búcsú szavakat?

Hol találsz

menedéket

magányodban ?

 

Ott, ahol

szívbékéd,

rózsák lugasa,

arcod gyermeki

mosolya.

Örömfakasztó

forrásod :

a család. 

 

Család egy "vár",

 mindenkor vár. 

Családra tán

 te is vágysz.

 

 Test és lélek

  szülőkből

 élnek. Leszel

  folytatás.. .

 

 Kerülgetnek

  a célok ,

 megedződsz, mint

  "acélok" .

 

  Nem találod

  helyedet,

  visszafogad

  a szeretet...

 

  Ha minden kéz

   elereszt,  

  tieidé lesz

  a kereszt ...

 

  Nem birtokolsz

  semmit , ha

  szereteted

  erszénye  üres..

 

  Jajongva szült

  szülői szót,

  tapos rossz

 gyermeki dac...

 

   Szülők léte:

  biztonság.

  Úr kegyelme

  vigyáz rá.

 

  Család barát,

  a mesevár !

  Oltalmat adó

  mese vár!

 

 

 


 

 

 „Hidd, hogy lehet szabad az Élet, Tudd, hogy ehhez a kulcs a Cselekedet,

Merd megismerni a Valóságot, Tedd meg, mit a szíved diktál Éld meg szabadon, aki Vagy!”

                

 http://metropolita.hu/2012/04/26/a-csaladi-bekesseg-titkai/

 

Ha égve maradt – lekapcsolom,
Ha kiömlött – feltörlöm,
Ha a földön van – felveszem,
Ha kifogyott – megtöltöm,
Ha piszkos – elmosom,
Ha tele van – kiviszem,
Ha szomorú – átölelem,
Ha fáradt – elaltatom,
Ha távol van – írok neki,
Ha kérdez – válaszolok,
Ha mesél – meghallgatom,
Ha egyedül van – felhívom,
Ha ünnepel – meglepem,
Sohasem feledem, hogy
Összetartozunk!

               http://metropolita.hu/2012/04/26/a-csaladi-bekesseg-titkai/        

 

A bölcsek egyetemes igazsága: „Jólétet az ember viselkedésével teremt”. Minden külső tényező csak másodlagos.

Swami Chidananda írása

           http://szeretet-forras.blog.hu/2012/05/05/gondolatok_a_csaladrol_a_boldogulasrol 

Köszönöm, Uram, hogy
nem ismerjük szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.
  Jim Morrison

 

 

 

     Legújabb  verseim és  blogok!

         http://blog.poet.hu/mystynekatika/mysty-kata-:----a-parnasszus     
        http://lira.kimte.hu/blog/keletrol
        http://lira.kimte.hu/blog/tort-szarnyu-madar
        http://lira.kimte.hu/blog/a-folyo
       http://mystyk-mustrmagvak.blogspot.com/2012/01/parnasszus.html
      http://lira.kimte.hu/blog/notashow1. [url=http://lira.kimte.hu/blog/jojj-szerelem  http://]http://lira.kimte.hu/blog/jojj-szerelem[/url]
 2.[url=http://lira.kimte.hu/blog/notashowhttp://][url=http://lira.kimte.hu/blog/maszkhttp://].http://lira.kimte.hu/blog/maszk[/url][/url] 3.[url=http://lira.kimte.hu/blog/siet-a-szankoshttp://]http://lira.kimte.hu/blog/siet-a-szankos[/url
 4[url=http://lira.kimte.hu/blog/hazamerthttp://].http://lira.kimte.hu/blog/hazamert[/url]
Szeretettel: Misztinékata

 

 Sz..K..T..M..

    Szerelem  és líra:      http://tani-tani.info/102_csobanka    

                               http://juditti.hu/content/boldogszer    

 

                        http://juditti.hu/content/csaladterapia

                    http://juditti.hu/content/haza-csalad-emberiseg

                          (napkut@gmail.com)

 http://boldogfalva.blogspot.com/2012/01/boldogszer-palyazat.html

 

 

Napkút Kiadó napkut@gmail.com

 

12:55 (2 órája)

 

 

              http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=AMF-lexikon&lexop=category_list&lexcat=3&lexcat2=1&lexid=1149&orderx=6666&l_lrt=A&keyy=&keyy2=&check=f39b4157ad317b7548b5e55468deb0a8

 

 http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News3&check=0bb0846327772451045bd30dd347821b

címzett: saját magam

 

 

 

Kedves Kata!

 

Megérkezett a pályázata, köszönjük.

 


 

Üdvözlettel:

 

Szondi Eszter

 

------------------------------------------------------------
Napkút Kiadó Kft.

Szerkesztőség:
Ady Endre Művelődési Központ
1043 Budapest, Tavasz u. 4.
Tel./Fax.: (1) 225-34-74
Mobil: (70) 617-8231

 

 

 

 

 

 

 

                 http://juditti.hu/content/irodalmi-palyazatfigyelo

 

 

   Beküldés:OTTHON c , versem 02.20.

                     http://boldogfalva.blogspot.com/2012/01/boldogszer-palyazat.html

 

                                 http://www.barkaonline.hu/palyazatok

 

                                 ///////////////////////////

                              http://amatorversek.linkpark.hu/

   Tamási Áron                          /////////////////////////////////       

 

 

 a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye.

 Szép esti képek:  

    http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=40&pid=&pev=2012&pho=03&pnap=&kat=1417&searchkey=&hol=&n=eckerkata

 

Kálnoky László szépírói pályázat

/vers és rövid próza/

Kálnoky László születésének 100. évfordulója alkalmából

 

 

A MIG-ráció Kft irodalmi pályázatot hirdet Kálnoky László születésének 100. évfordulója alkalmából „Kálnoky László szépírói pályázat" címmel. A pályázatra bármely magánszemély nevezhet magyar nyelvű írásművével. Pályázat támogatója a Szerencsejáték Zrt és Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Téma meghatározása

A pályázatra a következő módon várjuk az alkotásokat:

A Kiíró meghatározza a beadandó alkotás első és utolsó sorát/mondatának kezdetét/végét. Ezek Kálnoky László „A kegyelet oltárán" című versének első és utolsó sorai. A beadandó pályázatnál az első és az utolsó sornak a következőnek kell lenni:

 

Első sor /mondat kezdete:        „Hová lettek a családi ereklyék"

Utolsó sor /mondat vége:         „szellemképüket az utódok őrzik."

 

A vers/rövid próza témája a fenti megkötéseken túl kötetlen, tehát nem szükséges az eredeti mű témájával egyező tartalmú Művet készíteni.

A pályázat alapadatai

Résztvevők köre:             magánszemélyek

Nyilvánosság:                  anoním pályázat, a nyertes személye csak az elbírálást kővetően válik ismertté a zsűritagok számára

Nevezési díj:                   nincs

Pályázatok száma:           egy alkotó maximum 3 db pályázat benyújtására jogosult

Benyújtási határidő:       2012.03.20. 23:59:59

Határidő előtti lezárás:   A Kiíró a pályázatot a meghirdetett beadási határidő előtt lezárja, amennyiben a benyújtott pályázatok száma eléri az 200 db-ot. Erről az irodalmipályázat.hu weboldalon ad tájékoztatást.

Benyújtandó mű

A benyújtandó alkotás műfaja:           vers vagy rövid próza

Tartalmi megkötések:                        Politikamentesség

Terjedelme:                                      vers esetén:          max. 3 000 leütés

rövid próza esetén:         max 4 500 leütés

Egyéb:                                               A pályázatra eddig még meg nem jelent, máshol még fel nem használt irodalmi művek beérkezését várjuk.

Díjazás

A pályázat díjazását a Szerencsejáték Zrt-től és Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatától kapott adomány/támogatás fedezi.

I. díj                65 000 Ft

II. díj               40 000 Ft

III. díj              20 000 Ft

 

A díjak nettó összegek, a hozzájuk kapcsolódó adó és járulékfizetési kötelezettségnek a Kíiró tesz eleget.

Zsűri tagjai

  • Turczi István
  • Jónás Zoltán

 

A pályázat lebonyolítása és ütemterve

 

A pályázati anyagot elektronikusan MS Word formátumban kell benyújtani. A fájlt és a hozzá kapcsolódó jeligét az irodalmipályázat.hu weboldal „Aktuális pályázat/pályázat benyújtása" menüpontjában kell feltölteni.

Formai követelmények:

  • A Művet a Kiíró által meghatározott MS Word sablonba kell beilleszteni. A sablont az irodalmipályázat.hu oldalról lehet letölteni.
  • A dokumentum nem tartalmazhat képeket, hivatkozásokat.

  Segédanyag.:smét együtt az első királyi család Székesfehérváron



 

 

képtár

Székesfehérváron mostantól együtt tisztelhetjük az első magyar, szent királyi családot. Spányi Antal székesfehérvári püspök kérésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetetett Család Évében Wilhelm Schraml passaui megyés püspök úr Boldog Gizella ereklyéjét ajándékozta a székesfehérvári egyházmegyének. 1000 év után ereklyéikben tehát ismét együtt lehet az első szent királyi család.

 

 

                 

 

 

Szent István halála után a kedvezőtlen politikai események sok szenvedést okoztak az özvegy királynénak, Gizellának. Néhány év múlva nem maradt más választása, udvartartásával együtt vissza kellett térnie szülőhazájába. El kellett hagynia Magyarországot, vele együtt fia, Szent Imre és férje Szent István sírját is Székesfehérváron. Imáiban azonban sokat könyörgött a pogánylázadásoktól, trónviszályoktól szenvedő magyar népéért. A passaui Niedernburg kolostor főnöknőjeként halt meg 1060 körül, s a niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra. Szent István fejereklyéjét 1777-ben Mária Terézia hozatta vissza Raguzából, Szent Imre ujjának csontereklyéje pedig 1930-ban érkezett vissza Aachenből Székesfehérvárra. 2011-ben Boldog Gizella ereklyéje, a passaui püspök, jóvoltából Székesfehérvárra került, s így újra találkozhat a Magyar Szent Család a királyok városában.

Boldog Gizella ereklyéjének átadási ünnepségén koncelebrált szentmisét tartott a Székesegyházban Wilhelm Schraml passaui megyés püspök, Spányi Antal székesfehérvári püspök és Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök. Boldog Gizella ereklyéjét ünnepélyesen hitvese Szent István koponyaereklyéje és fia Szent Imre kézcsontereklyéje mellé helyezték az oltárra.

 

 

 

 

 

                 

 

 

A passaui püspök - aki a Német Katolikus Püspökkari Konferencia Házasság és Családügyi Bizottságának elnökhelyettese is - beszédében kiemelte, hogy a család az élet és a hit iskolája, a család az egyház jövője. A mai világnak határozott, Krisztus szelleméből megújult egyházra van szüksége, amely a keresztény családban, a társadalom, a nép és az egyház alap- és élő egységében jelenik meg. – „Ennek megélt tanúbizonyságát helyezte el a magyar népben Szent István király, a király hitvese, boldog Gizella és a fiuk, Szent Imre. De ezáltal nemcsak ennek megélt tanúbizonyságát helyezték el, hanem  örökségét és máig követendő példáját is. Kézzelfoghatóvá tették, amit a mai evangéliumban Jézus valamennyiünk lelkére köt: Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” – hangsúlyozta a püspök. István és Gizella példája számunkra örök bátorítás, és kopogtatnak a lelkünk ajtaján, hogy szilárdan Istenre tekintsünk, Vele legyünk és maradjunk, mindenekelőtt az Eucharisztiában, ahol az Úr Igéje és szentsége által, valóban életünk középpontjában áll - tette hozzá. Gizella királyné a híd szerepét töltötte be Kelet és Nyugat között,  és tölti be mai is, amikor Passaut és Székesfehérvárat összeköti a szenttisztelet - fejezte be beszédét Wilhelm Schraml.

A szentmise végén a püspökök magyar szentek közbenjárását kérték a bajor és magyar családokért: a passaui püspök imádkozott minden családért, hogy Isten anyjának a Boldogságos Szűz Máriának, Szent Józsefnek, Szent Istvánnak, boldog Gizellának és Szent Imrének közbenjárására a házasságban, a családban, munkánkban, az egyházban és a világban örvendező tanúi lehessünk Krisztusnak. Spányi Antal megyéspüspök imádságában azért könyörgött Istenhez, hogy a házasság szentsége által megerősített szeretet legyőzze a gyengeségeket és kríziseket, amelyekkel családjaink találkoznak mindennapjaikban.

 

 

                 

 

 

                 

 

 

Az ünnepség végén Spányi Antal püspök Szent István fejereklyetartójának porcelán másolatát ajándékozta a passaui egyházmegyének, amely Passauban egy kiemelt helyre kerül majd. A passaui küldöttséget a megjelent városi és megyei vezetők is köszöntötték.

Boldog Gizella, Szent István és Szent Imre ereklyéi előtt egész nap imádkoztak az egyházmegyéből érkezett családok, kérve  a Magyar Szent Család közbenjáró imádságát családtagjaikra, rokonaikra.

Az ereklyék sorsa példázza, hogy hosszú évszázadok alatt, de végül begyógyulnak a történelem okozta sebek, s szentjeink közbenjárására új, boldogabb világ köszönhet ránk, hiszen Magyarország a kezdetektől, éppen szentjei által, Európa elválaszthatatlan része.

 http://www.szfvar.katolikus.hu/boldoggizella/

     

      Hová lettek a családi ereklyék...    

      A szent királyi család ereklyéi?

      Együtt , itthon vannak mind...

      a királyok városában. Nem

      polcokon porosodó tárgyak .

     "Boldog" őseink maradványai ; egy

      nemzettudat, európai szellemiségünk

      ikonjai. Együtt a szent család. Gizella 

      István  Jobbját - a szeretet imázsával-

      foghatja át.  László fiúkkal együtt , 

      vigyázzák óvón drága hazánk. Lelkek

      csendjében e relikviák  fölkeltik

      nemzetünk  megfáradt öntudatát, kitárják

      bezárt kapuját; Nem halhat ki belőlünk

      sem  kelet , sem nyugat szellemisége.

      Táplálja fennmaradásunk , mert annak

      erős zálogát; az összetartozás.

      Ősi Szent Család fészke , szent ez a föld...

      Szentesítik ők , mint márvány a fényt. 

      Hogy születhessen sok magyar még,

      építve újra és újra - óhazán -egy újat. 

      Így marad meg legszebb ereklyénk ,  

      a magyar szó: ami létünk, és jövőnk ...

      Ereklyéink : még számtalan ...

      Megtartó oszlopaink... 

      Szellemképüket az utódok őrzik.

 

               Családi ereklyék

 

         "  Hová lettek a családi ereklyék... "        

       Megkopott, megsárgult lapok

       a  Bibliában . Mint test a testhez

       simulnak egymáshoz:fekete dőlt betűs írás;

       születési, esküvői, halálozási dátumok ,

       anyakönyvi kivonatok...

       Egy másikon a "Betegek imája"...

       -Igen.  Csomók voltak anyám mellében...

      -  Amputáció, sokkoló kezelések.

       A könny is kicsordul...

       Testtel a lélek is csonkul. 

       Ember - nő szenved, keresi

      a miértre válaszát ,de kész

      válasza arra, hogy így lehet -e őt tovább szeretni... 

      Az ölelés , a csók már kín,a fájdalom tovább rombol ,

      nincs menekvés .

      Egy gyönyörű hajkorona , minden nőt

       a szépség trónusára emel ,

       most egy fadobozban árván hever.

       Kézimunkák : háziszőttesek ,

       egyéb kézműves munkák:

       a türelem és a szeretet rózsái:

        Ma is virulnak , vidítínak otthonunkban,

        jelenünkbe oltva a múltat.  

        A padlás őrizte családi ereklyék

       sorát: a szövőszéket ,a tilolót,

       a mosóteknőt, a rocskát, vajköpülőt

        a számomra is csoda varrógépet.

       Mindet a Szamos áradása sodorta 

       sodorta el  szegény pitvaros

       parasztházzal együtt ...

       Új ház került a régi helyébe,

       ódon fényképek,az első verssorok képeslapon,egyéb

       levelek,tárgyak egy barokk szekrény fiókjában ma is elférnek  .

       De  szellemképüket az utódok őrzik.

        

          

  

 

 

 

 

 http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1997&n=evavicus&blog_kategoria=K%E1lnoky%20L%E1szl%F3%20versei

 

Elérhetőségek

 

honlap:        www.irodalmipalyazat.hu

e-mail:        info@irodalmipalyazat.hu

 

 

 

 

Napfénydal


Jégkönnyek, hócsöppek,
Esőpermet szitál
A szívben.

Napfény kél, hajnalpír
Úszik feléd
Zeusz Egén.

Láttad a fényt
A felhők szárnyán
S az Ég Szivárványát,
Mit neked küldtem én?

Dalol a szív, s dalol a dal,
Mondja bájjal és búval:
Ha nem szeretsz,
Akkor is szeretlek én.

(SZAPPHÓ - Égi és földi Szerelem, Vándordalok)

   

 

 

  -----------------------------------------------------------

 

         http://lira.kimte.hu/node/45/12151#comment-12151

          http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Idomertekes_alapja.htm

             TISZTELT BERI RÓBERT!


            ELNÉZÉSEDET KÉREM AZ ESTLEGES KÉSÉSÉRT...(?)
              MÁR HARMADIK ESETBEN AJÁNLOD EZT A LEHETŐSÉGET, DE NEM JELEZTÉL VISSZA AZ    IGENEIMRE ! MOST IS IGEN...
          a GYERMEKEM CÍMŰ VERSEMET PUBLIKÁLHATOD. Megbúvó Csillagok 4. című kötetben, .KÖSZÖNÖM A LEHETŐSÉGET!!! ENNEK MEGVALÓSULÁSÁHOZ SZERETETTEL GRATULÁLOK!

          HOVÁ KÜLDJEM A PÉNZT!  POSTAUTALVÁNYON FOGOM, CÍMET KÉREK SZÉPEN...
           MISZTNÉKATA       
               DEBRECEN,2012.01.25.

                                              stop

 /////////////////////////////////////////////////////////////////

Kedves Kata!

 

Kérnénk, hogy a rendelt 8 db Megbúvó Csillagok 4. című kötet árát, + postaköltség összesen 10 500 Ft-ot postai utalványon február 5-ig küldd el az alábbi címre. A csekken neved és pontos lakcímed olvashatóan tüntesd fel, valamint a csekk hátuljára: Megbúvó Csillagok 4. és pontos lakcímed küldd el e-mailben is!!

 

Beri Róbert

Budapest

II. ker. Érmelléki út 15.

1026

Vagy utald a pénzt az alábbi számlaszámra, de mindenképpen úgy, hogy egyértelmű legyen a küldő személye!

 

11600006-00000000-44285777 Beri Róbet Erste Bank

 

Fontos:

Kérjük, jelezd e-mailben, ha feladtad, utaltad az összeget!!

 

A könyv megjelenésének várható időpontja április vége. Információk az Éden Művészeti Hálózat honlapján lesznek: www.edentol.gportal.hu-n

Vagy kérj e-mailben!

Arra kérnélek, hogy lehetőség szerint ne hagyd az utolsó pillanatra a befizetést, mivel ha sokan így tesznek, akkor csúszni fog a megjelenés időpontja.

Amennyiben rajta vagy a Facebookon jelölj be, mert ott gyorsabban is tudunk kommunikálni!

 

baráti üdvözlettel:

 

Kedves Kata!

 

Kérnénk, hogy a rendelt 8 db Megbúvó Csillagok 4. című kötet árát, + postaköltség összesen 10 500 Ft-ot postai utalványon február 5-ig küldd el az alábbi címre. A csekken neved és pontos lakcímed olvashatóan tüntesd fel, valamint a csekk hátuljára: Megbúvó Csillagok 4. és pontos lakcímed küldd el e-mailben is!!

 

Beri Róbert

Budapest

II. ker. Érmelléki út 15.

1026

 

Vagy utald a pénzt az alábbi számlaszámra, de mindenképpen úgy, hogy egyértelmű legyen a küldő személye!

 

11600006-00000000-44285777 Beri Róbet Erste Bank

 

Fontos:

 

Kérjük, jelezd e-mailben, ha feladtad, utaltad az összeget!!

 

A könyv megjelenésének várható időpontja április vége. Információk az Éden Művészeti Hálózat honlapján lesznek: www.edentol.gportal.hu-n

Vagy kérj e-mailben!

Arra kérnélek, hogy lehetőség szerint ne hagyd az utolsó pillanatra a befizetést, mivel ha sokan így tesznek, akkor csúszni fog a megjelenés időpontja.

Amennyiben rajta vagy a Facebookon jelölj be, mert ott gyorsabban is tudunk kommunikálni!

 

 

baráti üdvözlettel:

 

Beri Róbert

szerkesztő

 

 

 

Beri Róbert

szerkesztő

  //////////////////////////////////////////////////

 

 

 

Az időmértékes verselés

Az időmérték alapja a szótagok időtartama.

A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.

Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag,

      egységei a versláb, a kólon és a periódusok:

           a verssor és a strófa.

A szótag

az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található.

A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.

Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.

A magyar irodalomban az időmértékes verselés a XVI. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a XVIII/XIX. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata.) A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.

 

A szótagok jelölése

A hosszú szótag jele az elemzési képletben: —

A rövid szótag jele: ∪

A közömbös vagy helyettesítő szótag jele: ∪ vagy x (a szakirodalomban még: O)

 

Mora

A mora: egy rövid szótag kiejtésének időtartama. A hosszú szótag kiejtésének ideje: 2 mora.

 

 

     Időmértékes ritmusú verssorok ..

 

 

Hexameter

Pentameter

Disztichon

 

Hexameter

Az ógörög költészet egyik legrégibb sorfajtája a hexameter. Elsősorban az eposzok és a "homéroszi" himnuszok versformájaként közismert.

 A daktilust általában helyettesítheti a spondeus, de az 5-6. láb, azaz a sorzárlat mindig — ∪ ∪ — ∪ ritmusú (adóniszi kólon). A tiszta daktilikus sor élénk és gördülékeny, a sok spondeus lassít, monotonná tesz. Metszet a hexameter ritmusképletében nincs, de értelmi metszet a sor közepén gyakran van, többnyire a 3. daktiluson vagy spondeuson belül, az első szótag (az arszisz) után: a verssor így nem törik meg. Második metszet gyakran található a 4. láb után, így a zárlat még erősebb. Alapképlete a verslábak elkülönítésével:

— ∪ ∪ | — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | — 

 

Pentameter

A pentameter: önállóan ritkán szerepel, a legtöbbször a disztichonok második sorát alkotja. A neve szerint 5 lábból áll, valójában 6-ból, de a 3. és a 6. láb csonka, és szünet egészíti ki. A klasszikus pentameter első felében csak az egyik daktilus helyébe léphetett spondeus, a sor második fele azonban már kizárólag daktilusokból állt.

Ritmusképlete lábakra tagolva: — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | —√ | | — ∪ ∪ | — ∪ ∪ | —√

 

 

Disztichon

A disztichon: sorpár, egy hexameterből és egy pentameterből áll.

Például: S kedvelem azt, aki bölcs, és Aphrodité meg a Múzsák
    szép adományairól zengve szeretni tanít.

Anakreón: Gyűlölöm (Radnóti Miklós fordítása)

 

                                 ******************

 

 

              tp://enciklopedia.fazekas.hu/tree/t176.htm      

 

                    JAmbikus sorfajták és versszerkezetek

A verslábak közül már az ókorban kitüntetett szerep jutott a jambusnak, és ez a főszerep a modern költészetig eleven maradt. A klasszikus versekben, a középkorban, a "nyugat-európai" mértékben és a XIX-XX. századi magyar költészetben egyaránt igen gyakran fordul elő.

A jambikus versek egy része egyetlen sortípusra épül, de gyakori a váltakozó szótagszámú strófaszerkezet is. A Szózat pl. 7-es és 6-os szótagszámú sorokat váltogat, Petőfi Jövendölése pedig 9-eseket és 8-asokat.

 

Hármas jambus: ∪ — | ∪ — | ∪ —

 

Ötödfeles jambus

Az ötödfeles: négy és fél jambusból álló sor. Képlete: ∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ — | 

Például: Anyám, az álmok nem hazudnak

 

Magyar alexandrinus

A magyar alexandrinus: mindig jambikus sor, metszettel. A képlete: ∪ — | ∪ — | ∪ — | | ∪ — | ∪ — | ∪ —

Például: Sikolt a harci síp, riadj magyar, riadj!
Czuczor Gergely: Riadó

 

 

 

Hármas-harmadfeles trochaikus versszerkezet

Hármas-harmadfeles trochaikus versszerkezet

Hármas trocheus:
Harmadfeles trocheus:
— ∪ | — ∪ | — ∪
— ∪ | — ∪ | ∪

Például: Földiekkel játszó

Égi tűnemény,

Istenségnek látszó

Csalfa, vak Remény!

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

 

Anyegin-strófa

Az Anyegin-strófa: 14 soros versszak, Puskin alkotása. Jambikus ritmusú, négyes és ötödfeles jambusok váltakoznak benne. A rímképlete a ritmusrendhez igazodik; a költő - mintegy a versírást is felülről látva - végigskálázza az alapvető rímfajtákat, majd egy sorpárral zár (gyakran csattanóval).

A sorok ritmusképlete:
A szakasz felépítése a sorok
szótagszáma szerint:
A szakasz rímképlete: ∪ — | ∪ — | ∪ — | ∪ — | (  )

9 8 9 8 9 9 8 8 9 8 8 9 8 8

a b a b c c d d e f f e g g
Például: Nagybátyám, elvek jámbor őre,
Komoly beteg lett, higgyük el;
Jobb ötlet telhetnék-e tőle?
Most már becsülést érdemel.
Példája másnak is tanulság,
De jaj, már több mint életuntság
Mellette ülni éjt-napot
S még egy percig sem hagyni ott!
S mily álnokság agyonbecézni
A félholtat későn-korán,
Igazitgatni vánkosán,
Gyógyszert kinálni, szánva nézni -
S titokban sürün nyögni fel:
"Az ördög már mikor visz el?"
Puskin: Jevgenyij Anyegin

 

 

Például: Sűrű-setét az éj,
Dühöng a déli szél,
S jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
    Csikorog élesen.

Arany János: V. László

     Anyák, akik     

 

                                          Születtek ,

                                            szültek

                                 kínnal,kaptak és adtak is

                                             életet,

                          enyhülnek, ki nem hűlnek, csókkal

                                       sokat tűrnek, bár

                                 idegszálain  hegedülnek. 

    &nb