Mysty Kata blogja

 tövismadár

 
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye...
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára...

Legalábbis a monda szerint.

A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg.

Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik, csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon.

De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük."

/ Colleen McCullough: Tövismadarak

               Mustárral, ketchuppal, majonézzel, vagy csak üresen, mindenképp finom...

A hot dog eredete vitatott, többféle elmélet is létezik a származását tekintve. A legnépszerűbb elméletek szerint az Amerikában a bécsi wienerwurst és a frankfurti frankfurti virslit „dachshund” (kis kutya) néven kezdték el árusítani, még pedig egy baseball pályán először...valószínűleg német bevándorlók, mivel a különféle virsli- és kolbászfajták leginkább a német konyhára jellemzőek. 
Az ötlet, onnan származott, hogy sült kolbászt és különféle virsliket árultak a mérkőzés közben, és hogy a kedves fogyasztó ne égesse meg a kezét, tették bele a kenyérbe. S mivel igen nehéz volt kiejteni az amerikaiaknak a dachshund kifejezést, az ételünk meleg is volt, így keresztelték át a "hot dog" -ra. 

1867-ben egy német hentes, Charles Feltman megnyitotta New York első hotdog-standját, mára a National Hot Dog & Sausage Council adatai szerint 2008. december 30-ig több mint 1,6 milliárd darabot adtak el az üzletekben...

        Sang sajn videó
http://hu.netlog.com/go/explore/videos/videoid=hu-1290804
emberismeret
http://hu.netlog.com/go/explore/videos/videoid=hu-519420
Vers a versről
http://hu.netlog.com/groups/szerelmi_haromszog/blog/blogid=326758

Megkértem Isten

  http://hu.netlog.com/go/explore/videos/videoid=hu-1413622&wsl=hu#comments

 

 

 

 

Mi a boldogság - kérdezi Gárdonyi a tűzbe feledő tekintettel: --

„Mikor a vágyak pihennek- válaszolja.

- Mikor az ember nem gondol a holnapra,

csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással,

s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár."

http://amerika24.blogol.hu/?tag_id=25620

 

 

Gárdonyit nagyon foglalkoztatta  híres emberek életrajzai, Benjamin Franklin teljesen lehengerelte, kimásolta tussal a könyvből a tizenhárom erény címszavait,

majd kiakasztotta a szobája falára...

 

 Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

• 1. MÉRTÉKLETESSÉG

Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

• 2. CSÖND

Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

• 3. REND

Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

• 4. HATÁROZOTTSÁG

Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.

• 5. TAKARÉKOSSÁG

Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

• 6. SZORGALOM

Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

• 7. ŐSZINTESÉG

Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, eképpen szóljál.

• 8. IGAZSÁG

Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

• 9. MÉRSÉKLET

Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

• 10. TISZTASÁG

Ne tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

• 11. NYUGALOM

Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

• 12. MAKULÁTLANSÁG

Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

• 13. ALÁZAT

Kövesd Jézus és Szokratészt

Életutaink...

 

Homályosak, mint a földbe került üveg. Régi fehérségüket, fényüket szenvedéssel kapjuk vissza. Innen van, hogy a földi életre ember embertől születik. A széthullt láncszemeknek összekapcsolódása ez. Kinézzük magunknak a más élőket és a szívükhöz kapcsolódunk. De mert a jövendőt nem tudhatjuk előre, az előre megvizsgált jellemek és körülmények oly módon változhatnak, hogy életünk elhibázódik. Akkor aztán ujra meg ujra kezdjük a testi életet.

 

De meröben elhibázott élet nincsen. Mindenki magával hozza az előbbi testi életekben szerzett erőket. Lám a kis almamagban is benne van, hogy szercsika lesz-e vagy síkulai vagy pedig aranyparmén. Mink ha nem is tudunk erről, a hajlamaink szerint fejlődünk és csak érett korunkban vesszük észre, hogy micsoda erők lappangtak bennünk már gyermekkorunkban.

 

Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyűjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyűjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniok, s még azután is gyűjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyűjtünk, hogy éljünk, hanem azért éljünk, hogy gyűjtsünk. És gyűjtünk, gyűjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyűjtés, a pénz-szaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról.
- Helyesen élt-e az ilyen ember?
Az élet munka, de az ember nem hörcsög. Az élet célja: fejlődés a tökéletesség felé. A munka csak lépcső. A templom feljebb van. Aki céltalanul, vakon megyen a lépcsőn, falba ütközik. S a mi lábunk járja-e a gyermekünk utját is? Ahogy a mi életünk egyik feladata a munka volt, az utánunk következő nemzedéknek is az lesz. Mi végezzük el az ő munkájukat is? Oda akasszuk az almát a csemetére, s azt mondjuk neki:
- Sohse fáradj a gyümölcsözéssel lelkem, íme mink már helyetted is gyümölcsöztünkl? 
Hát mármost ő mit csináljon?
Az ember vagy épít vagy rombol, de cselekednie kell.
Ha a mi utódunk is az utódoknak él, ő is elvesztegeti a maga életét. Ha nem él az utódoknak, rombolni fog: pazarló lesz, kártyás, lófuttató, puskahordozó, cigányozó, verekedő szóval: - előkelő ember. Ritkán történik, hogy az ilyenek uj teret találnak a cselekvésre.
Ti tehát dolgozzatok: szántsatok, vessetek, arassatok. De bűn lenne annyi magot összehalmoznotok, hogy az utódoknak se szántani, se vetni ne kelljen! Amint meg van az ínség ellen a biztosíték, fordítsátok gondotokat a lelki életetek fejlesztésére. Címeretek ne az aranyborju legyen, hanem a rab gólya, a nyírott-szárnyu, Földhöz leláncolt angyal, amint fölfelé méláz.

/Gárdonyi Géza: Életutaink.../

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szép Ernő
SZONETT

A vágyakat magamtól elverem,
Már nem tűnődöm, mik lehetnek messzi tájon,
Lemondásom végigsétál a nagyvilágon,
Miként a holdsugár a tengeren.

Fekete ernyőt nyitok csendesen
Szívem fölé, mint kényes úri dáma nyáron,
Szívem, gyenge szívem ne érje hő, ne fájjon,
Könnyűim én fukar, nem engedem.

Ablakom a zengő tavaszba ki nem tárom,
Nem ízlik rest ínyemnek életem,
Bágyadtan eltolom poharam, ifjúságom.

Magam is siralomházban képzelem,
Fejem két gyertya közt, várom biztos halálom
S elgondolkozom, mi az hogy végtelen...

 

 

 

 

 

Mysty Kata

Ne félj! Gondolok Rád!

Lélegzem veled ,

Fogom a kezed , s

kérem az eget , fordítsa felé

tekinteted, vívhasd meg

életharcod - létedért!

Galambszíved ,szálljon ,

meg ne álljon, békülj

hittel , hitben örvendj ,

Ne félj , a félelem gyáva,

elmenekül , te legyél erős!

Most több biztatás kell,

több , mint máskor , 

 A mi szavunk bátorít!

Hozzon ide a gondolat ,

a gyógyulásban

legyél biztosabb!

Képeket rajzoljon eléd

sok vidám tekintet,

erősödjön..benned

 drága emlékképed !

 

 

Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

Albert Schweitzer
Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

Emlék 1974 

 

József Attila

nagy szerelem, 

faragtam a rímeket,

ábrándjaimban élt

az igazi nagy szerelem!

 

Vágytam  rá , mint

mindenki más!

Titkon!

 

S  kit hőn  csókol ,

csókolt ajka:

 hozzá oly hasonló ,  mint

két alma !

 

 Utamba sodorta  Őt

 a végzet hatalma,

Imám  kértem, s

meghallgatta.

 

  " Tied a hasonmás ,

te akartad!

való  az   álom !

A  valóság

lett rémálom!

 A szeretve

szeretés álma

 

 

  Férfi szerelem :

  eros csupán!?

  Mámora

  kínzó  romboló 

  szenvedély!

 

Szeretethiány 

   lett úrrá 

erőtlenség  őrölte

az idegeket:

 

  Ő maga is

hűtlenség-áldozat;

bénító bánat

fásultság foglya!

 

megtorolni volt készen ...

  előző párja ,

 magára hagyta , mint 

tovatünő rideg álom!

 

Alkoholmámorban 

 rekedve ,

kísértve múlttól

életet majmolva élt.

 

már útban lévő

drága magzatommal

a szívem alatt!

boldog boldogtalan!

 

Gyáva és erőtlen az ilyen kapcsolat, éretlensége , ízetlensége

mérgezte még a szánkba tett élelt is! 

 

Romlásba sodorta a Mindent : s ami ép , és épp volt!

Az igazság pohara nem került az asztalra, tiszta vizet sem látott!

Ehelyett hazugságokra épült vár makettje  a munka sodró forgatagában!

Kérve kértem értsünk szót , a beszéd  helyreigazít, de hiába!

 

 A hallgatagsága a bűn felé sodorta ,s tette áldozattá a családot!

A "boldogtalan balga" a boldogságát vélte megtalálni ,

de mert nem a hite vitte ,vagy a tiszta  szeretni vágyás ,

hanem  hamis öntudattal megrakott kéj  kínja sodorta hittelenül !

A paráznaság útján lépető csaló ,a balek szerető , csábító szélhámos lett!

Áldozatul esett becsülete, rangja, az emberek bizalma , a hűség , a 

tisztesség, az őszinteség:  minden, ami egy kapcsolat építménye

fontos  tartóoszlopai ősidők óta ,a megtartó igazi építő erő  ,

az örök szeretet élménye!

 

Következményképpen  az amoralitás égbekiáltó szenvedést okoz!

Aki szeret ragaszkodó, még a cérnaszálba is kapaszkodó!

De lassan  a cérnaszál  is tovatűnik még

a szélcsendes végtelen sivatagban  is !

 

Kapocs helyett maradtak  a puszta ,  sivár és örömtelen anyagi  értékek ,

a   puszta lét bérei!  A "kuncogó krajcárok" légüres térben!!!

A maradék,  a megmaradt értéktelen semmi , a gontalanság kloákája!

Életünk végeztével  az mind  a semmibe vész  !

 

Csoda - e , ha pusztába kiáltott minden kapaszkodó szó!?

Isten volt és maradt mindenkor vigaszt adó!

A Világosság és a vigasztaló!

Sokan vannak  a szeretet szélhámosai,

 

akik nem tüzet szítanak, hanem oltanak!

Isten világossága helyett sötétségben élnek ,

boszorkánykonyhákban főznek ...

műfényben; lampionokban, tüzijátékokban gyönyörködnek!

 

Gyávák , istentelenek, erős erostól ízzó átmeneti szeretők , álemberek!

Hitetlenül csak ezt kapod Te is embertestvérem!

Isten az igazi szeretet! Aki nem képes feltétel nélkül szeretni

ne nemzzen utódokat! Bűnt követ el! Irgalmazzon gyerekeinek!

 

Kínnal teli életet kapnak  örökül!

Nélküle éretlen, hamisan csillogó és értéktelen

üres légtérben csapongó , éretlen példányai ,

hasomásai lesznek fajunknak! Isten teremtményeinek torzói!

 

Szenvedésem oka nem bűn, de  rossz  szeretetgyakorlás!

Bűnök garmadáját keltette életre, oltott ki álmokat és reményeket!

Nem" én-eket "épített, hanem rombolt földig lélektelenül!

Kereszteket  cipelünk, tákoljuk sokáig, boldogtalan árvaságban!

 

Mert nem voltam tudatában, Krisztus , a Megváltó

 tettének sem súlyával , sem értelmével!

Nem tettem erőfeszítéseket Érte , pedig Ő értem is meghalt!

Lesz-e ára , következménye ennek!?

 

Lesz!  Megvan!   Ateista már nem leszek !

Érte kell élnem , aki Értem is szenvedett!

Ennyi az egész!! A szenvedésem csak tandíj!?

-  Nem ára! - Jutalma!

 

Erősítsen meg az Úr ebben!     Ámen!

  1994.a Feltámadás éve!

 Kincset találtam:

  http://szeressunk.network.hu/blog/szeressunk-klub-blogja/filter/month

/2008-04http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1704&n=katalintom&blog_kategoria=Tanmes%E9k

 http://szepidezet.hu/Idezetek/7225

 Baráti vélemény..

Nagyon nehéz szavakat találni,mert bármit mondanék,banális közhely lenne.
Már régen éreztem,az írásaidat olvasva,hogy komoly problémáid vannak,sajnos nem tévedtem ezek szerint.
Sajnos tudom,hogy mit jelent végignézni valakinek a leépülését,s milyen borzalmas napokat,éjszakákat jelent,s milyen a tehetetlenség érzése.Ilyenkor az ember megpróbál sok mindent,s ha jól értelmezem Te a vallásban próbálsz meg erőt és kitartást találni......lehet,hogy úgy érzed,segít,de mindez csak misztifikálása a valós problémáknak,melyeket nem tudsz megoldani.Azt hiszed,hogy segít,de ez csak önámítás,nem old meg semmit és semmi sem változik,csupán egy légüres térbe visz,ahol úgy érzed,hogy nyugalmat találsz!......Lehet,hogy így van.....de......és itt a probléma lényege ......nem változik semmi!!
Tudom,hogy nem értesz egyet velem ebben,mert a világnézetünk különböző,ennek ellenére a problémáink azonosak,bár az enyém már sajnos "megoldódott".
Végezetül még annyit,.....s ezt vedd komolyan.......ha bármiben a segítségetekre lehetek,itt vagyok!!
gy.

Mi olyan messze vagyunk egymástól, mint az ég, és a föld!! Egyet viszont tisztelek benne, és sokat köszönhetek neki, hogy szinte mindent Ő csinál! Főzésen kívűl, de én sem főzök, csak hétvégén. Hozzák nekem az ebédet, amit testvériesen megosztunk! Ez van!!! Tudod van egy közmondás: " Szegény az eklézsia, maga harangoz a Pap! " Lehet, hogy ez egy kicsit morbid idézet, ne haragudj. Szegény édesapámtól hallottam sokszor! Most mi is úgy vagyunk! Orvosságot : még délben is kell szednem egy fél Xanaxot(1 mg) a Serlift helyett felírtak egy másikat Sertralin-Zentiva. Majd ha elfogy ezt szedem. Egy néger Pszichiáter orvos van! Alig beszéltünk valamit, (sok beteg volt), és mégis olyan tökéletes ambuláns kezelőlapot állított ki! A státusz: Teljesen rám illik! Három hét múlva kell ismét mennei hozzá!

 

 

 

Katikám! Most így vagyok! Igyekszem magamat kordába tartani, - nem mindig sikerűl -és ekkor jön a rossz kedvem napokra!

 

 

 

Főleg, ha még valaki oknélkül bánt is! Mert sajnos ilyenben is van részem! Kedves kis Családom nem nyugszik, addig, amíg le nem húnyom a szemem! A Papa azt mondta, ha így folytatódik, akkor a háziorvosom túlórázni fog rajtam! Megpróbálom a lehetetlent: Erősnek kell lennem!!!
Szeretettel Ölellek Puszillak: Erzsike

 

 

 

 

Bocsánat , "de bilit ki kell önteni!" Nálunk is balhé volt, a nagy fiam sértődött meg , és elrohant a saját lakásába..Sajnos nem jön össze a párkapcsolata, a munkahelye is csak depresszionálja , informatikusként sokat ül a gép előtt ..A nyaki gerince fáj, kezelésekre jár..Itt étkezett, táncoltam neki , kedvére főztünk, de most kis dolgom gurult be..De nem fogom visszaterelni..nem érdemli meg..táncoljon magának..ha az édesanyját csak érdekből szeretgeti valóban alkalmatlan az együttélésre..Aztán a drága édesapja is a párjára állt.. mondván én sértettem meg..pedig éppen az ő természete miatt egy adományt akartunk eltitkolni előle..de rosszul sült el az egész..Ők mármint a férfiak nem adakozó fajták! Kell a sörre és a meccsekre ..Nos. látod viszont kiírtam a sokkomat..Ott nincs baj , ahol nem élnek..! Jó éjt Neked is!Kata

 Drága Katikám! Köszönöm a bizalmadat! Úgy igaz, ahogyan írtad" ott nincs baj, ahol nem élnek"!
Úgylátom minden kis családnak megvan a maga kis "Drámája"! Sajnos ez van. Próbálkozni kell túltenni magunkat rajta. Most talán ez a pót gyógyszer egy kicsit segít! nagyon nem merem elkiabálni! Tudod nekem van egy születési hibám: Pesszimista alkat vagyok! Sajnos! Ezért is ér annyi sorscsapás! Jobb volna ha másként tudnám kezelni a dolgokat! De sajnos 71 évesen nem tudom megreformálni magam!

TE viszont nagyon helyesen cselekszel, hiszen felnőtt gyereked van! Élje a maga kis életét! Egyszer, amikor részegen a nagyfiam, akinek amputálták a lábát , még nem is volt 18 éves! Egy diszkós buli után betörte az orromat, lefejelt. Én 157 cm vagyok, Ő 190cm. Rögtön elvitt a mentő, a kórház ambulanciájára! Ott hívatalból jelentették az esetet a rendőrségnek. KIhallgatások voltak, ahol azt mondta a nyomozó az én drága kislányomnak, aki a bátyját védte,: idézem" Asszonyom mégis meddig kell egy szülőnek a gyerekét nevelni, ellátni" Ebből aztán Bírósági ügy is lett!

 

 

 

Pénzbüntetés! Én nem kértem semmi kártérítést, pedig 8 napon túl gyógyuló sérülésem volt.
Katikám ezt azért írtam meg neked, hogy lásd, én is megtettem mindent a gyerekeimért, és mégis most amikor nekem kellene segítség, a FASORBA SE VANNAK!

 

 

 

De nem baj , majd leélem az életemet még valahogy! Megkérlek , ha olvastad, törőljed!
Szeretettel puszillak: Erzsike

 

 

 

 

        

 Lapozgató

 http://www.tirek.hu/lap/ozd/galeria/mutat/10620/?oldal=10392

 Irogatóképeszerk

http://www.nlcafe.hu/arckepeslap/

 

Malakiás próféta könyve » 3. fejezet
De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját?

És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor?

Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!3

És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé

teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot

az Úrnak.]

     Neil Hopkins
AZ ÖTVÖS TÜZE

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt.
Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez,

a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja:

“leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt”.
Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak,hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről.
Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.
Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben.
Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni,azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.
Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen.
Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.
A nő elgondolkodott a képen,
amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket,
aztán felelevenítette az igeverset:
“leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt”.
Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt.
A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, dA nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: “Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?” Az ötvös mosolyogva így válaszolt: “Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne.”

 

 A fodrász és a kuncsaft

Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
- "Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!"
- Miért mondod ezt? - kérdezte a vendég.
- Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a tv-t, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy egy szerető Isten, akiről beszélnek, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.

A kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit.
Amikor elkészült, fizetett és távozott a vendég, meglátott egy büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
- Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek! - mondta a fodrászának.
- Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?
- Nem! Ha léteznének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.
- Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!
- Pontosan, ahogy mondod! - vágta rá a választ a keresztény férfi - "Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy "Jaj Istenemet vagy csak Jóistent!" és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert ISTEN SENKIT SEM KÉNYSZERÍT ARRA, HOGY ŐT KÖVESSE!"
http://hu.netlog.com/groups/szerelmi_haromszog/blog/blogid=328640Mysty Kata:

Isten szeretete

Általa létezünk
szeretetben élhetünk,
égetŐ és gyógyerŐ
fénye teljében tölthetŐ.

Róla beszél a fű, a frissítŐ,
a fa lomb koronája , a lengetŐ,
a virágos réttől lélekzŐ
honi mező : áldott életet teremtŐ

Emberek, Ti elmék ! -"a
a józanító hittől eltérők!
Isten hosszú tűrő természete
menthet meg Titeket!

Hasonló Övéhez az ötvös munkája ;
ki ezüstrudakat tart az izzó lángba,
hisz az idő vasfoga belerágta szennyét.
egyre mélyebbre ágyazta az anyagba "vétkét."

Segít a Tűz, izzó pokoli purgatórium!
Tisztító lángjában minden újjászülethet,
Szem sem rebbenhet :
Hisz vagy Új születik,

vagy mi volt ; megsemmisül!
Egy röpke pillanat műve lesz ez :
- Ha az ötvös önmagát látni véli
a megtisztult ezüstrudak fénye tükrében.

Az Úr sem veszi le rólunk szemét,
folyton rajtunk tartja tekintetét:
s mi , kik bűnt bűnre halmozunk,
Atyánk! Ellened miért hadakozunk?!
Debrecen, 2011.05. 09. 

 

NAPSUGÁR...

Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó napot", egy-két "jó estét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták , hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.

Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.

A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.

Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.

És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

 Mysty Kata:
Hontalan angyal

- Te angyal vagy!
Boldogítasz, biztatsz, bátorítasz!
Nem, mégsem , nem lehet!
Itt e földön hona nincs
hontalanul csak kering...

Kedved , hited, örömeid
Tőle árad, tőle van...
Bizton rá bízhatod magad!
Bár e földön hona nincs
hontalanul csak kering...

Éjjel s nappal álmatlanul
téged vigyáz ártatlanul.
Utat mutat , jelez , terel.
E földön hona még sincs
hontalanul csak kering...

Társad jóban és a rosszban,
földi kínban és káoszban...
Sebtől óvja tested lelked.
E földön hona miért nincs ?
hontalanul miért kering...?!

Hontalan angyal
értünk vagy és támaszunk.
Hazád a menny, de még ne menj!
Te ott vagy honn! Örök az a hon!
Hontalanságunk egyszer véget ér!

/////////////////////////////////////////
**********************************"poet_ párbaj!" "poet_ párbaj!"

"poet_ párbaj!" "poet_ párbaj!" "poet_ párbaj!"

Hontalan angyal, maga a halk dal,
mennyei,-simogató dallam.
Veled van éjjel, és hajnalon,
nappalokon, és minden alkonyon.
megóvja s őrzi lépteidet,
kíséri múló életedet..
Szeretettel: Zsuzsóka / Kikelet/

Jó dal dalt

............fakaszt! :) :) :)
[b]Mi bizakodók
küzdők, harcedzettek
az akarat bajnokai...
kiket
angyali gondok
mozgatnak előre
ördögi körben
sőt
farkasokkal ,
gonoszkodókkal
szembeni szélben;
de
Soha nem egyedül
"angyalbőrben"
Isteni túlerőben!
Mysty Kata[/b]

http://hu.netlog.com/szabokato/blog/blogid=331909

Radnai István:

BELENYUGVÁS

fénytelen lénytelen lételem
kifordított szűr az irhám
elhordom hát ha bírnám
mint a birkám a réteken[/quote]

Mysy Kata
Nincs belenyugvás

Ha nem akarom is
vakarom a fejem.
száraz ősz hajam

hullani  vágyik

nincs belenyugvás;

mint komikus vadőrt
kínnal keringve kerget
száraz ágon egy bőregér
vakarja ő is feje búbját
de a mise véget ért..

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.
(Anthony de Mello)
mysty kata (módosítás)

Gondolat

Minden versünk gyökere a szívünk...
Köszönöm MINDENKINEK!
ISTENNEK mert
Ő a Szív Dobja
Olvasatunkban a " testvér"lehet a barát , bajtárs szinonimája...
Mi is ennek jegyében barátkozunk," beszélgetünk", hol hálás, hol hálátlan témákról....
Ez a mód , hogy eszmét cserélünk, átérezzük a szavak súlyát a "barátiságunk"
mércéje is!

A bíborrózsa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ősz hajú, délceg férfi volt, akin nem fogott az idő nyoma. Szépséges felesége nagyon szerette őt. Mindenük megvolt, amiről csak álmodni mertek. Kincseskamrájuk tele drágakövekkel, igazgyöngyökkel és temérdek arannyal. A király, és a királynő mégsem voltak boldogok. Nem volt gyermekük, és hiába szerettek volna, nem adatott meg nekik ez az öröm. Szomorú volt az ország is, látva a királyi házaspár boldogtalanságát. Szerettek volna segíteni az alattvalók, ezért elmentek a közeli erdőben lakó, magányosan élő javasasszonyhoz, hátha gyógyírt lel a bajra. Az agg asszony alig járt már. Ereje is fogytán volt, de mivel szerette a királynőt, úgy gondolta, utolsó erejével még megpróbál segíteni rajta. Készített egy mindenféle bűbájból összekevert varázsitalt. Azt mondta a tanácsot kérőknek, hogy ha ebből a főzetből iszik a királynő, akkor születik neki egy leánygyermeke. De jól gondolja meg mit vállal, mert a kislány úgy fog megszületni, hogy egész életében nem fog látni, sem beszélni. Sosem fogja meglátni szülei arcát, addig a percig, amíg valami nagy-nagy csoda nem éri a kislány szívét. Még azt is mondta, ahhoz, hogy a kislány életben maradjon, mindennap egy szál rózsát kell vinni a szobájába a királyi kertből. Ha mégis kimaradna egy nap, rózsa nélkül, akkor a hercegnő azon az éjjelen meg fog halni.]Nosza, szaladtak is a szolgák a királynőhöz, és elmondták neki az egész történetet. Az asszony úgy gondolta nincs semmi veszíteni valója, és ezzel a tudattal, egy kortyintásra megitta a bűbájos italt. Nem is gondolkodott akkor a jóslaton, és nem vette figyelembe a következményeket sem. Kilenc hónap után, valóban megszületett a várva várt gyermek. Csodaszép kislány volt, aranyszőke, hullámos hajjal, mely göndörfürtökben simult tündéri arcára. Törékeny teste az alabástrom tört fehér színéhez hasonlított. Hatalmas ünnepséget rendeztek születése tiszteletére. Már első nap hozták a királyi kertből a legszebben illatozó rózsát, és odatették a kislány bölcsőjéhez, egy igazgyöngyökkel díszített aranyvázába. Múltak a napok, nőtt a hercegnő, és egyre szépült. A világ minden tájáról eljöttek, hogy megismerjék. A király száz kertészt hozatott, hogy gondoskodjanak az ezerféle színben játszó rózsákról. A királynő szomorú volt, mert a hercegnő nem beszélt, nem mosolygott és nem hallotta anyja kedveskedő szavait sem. Időnként eszébe jutott a jóslat, és tudomásul vette, hogy csak így lehet életben tartani egyetlen gyermekét. Az évek hamar elfutottak. A kislányból nagylány lett. Szépsége páratlan volt a világon. A király annak ígérte lánya kezét, aki hallgatását szóra bírja és megtanítja mosolyogni a hercegnőt. Jöttek is mindenhonnan ifjú vitézek, izmos szép szál legények, de senki nem tudta elérni, hogy megszólaljon a hercegkisasszony. Egyetlen öröme volt a lánynak, ha a rózsakertben sétált és érezte a rózsák fenséges illatát. A palota túloldalán egy elhagyatott kastély állt, gyommal teli kerttel. Néha odatévedt tekintete egy bizonyos pontra, ahol érezni vélt egy csodálatos dolgot. Ez a láthatatlan csoda lett a kedvence. Ez az elhagyatott, magára maradt, egyetlen szál virág, ami az egész hatalmas kert szerény éke volt. Ő sohasem láthatta mi az, mégis nevet adott neki. A név, Yasmin csodája volt. Azért adta ezt a nevet, mert őt is így hívták. Áttörni a beton falat sohasem tudta, hogy közelebbről érezhesse azt a különleges dolgot, de szívében napról napra nagyobb lett a szeretet az ismeretlen valami iránt. Egy meleg nyári éjjelen hatalmas vihar közeledett. Az égbolton számtalan cikázó villám fénylett, és óriási mennyiségű jég esett a szürkeszínű felhőkből. Szinte egész éjszaka tombolt a vihar, letarolva a rózsakert összes rózsáját. A nem régen még gyönyörű, különös illatú virágok mind a földön hevertek megtépett szirmokkal. Egyetlen egy ép rózsa sem maradt az egész országban. A király és a királynő kétségbe estek, mi lesz, ha azon a napon nem találnak virágot, és nem lesz mit tenni a hercegnő vázájába. Az egész ország egyetlen szál rózsa után kutatott, de sehol sem leltek. Lassan közelgett az éjszaka. A királylány egyre gyengébb lett. A királyi házaspár ott volt a hercegnő ágyánál, és könnyeik ráfolytak lányuk párnájára. Szívük majd megszakadt a fájdalomtól. Már semmi kiutat nem találtak. Megfogták a hercegnő kezét, és búcsúzni kezdtek tőle. Azt mondta a hercegnő édesanyja, ő bizony nem hagyja magára gyermekét, és vele megy. A király letörölgetve könnyeit, így szólt: Mi mindhárman egymásért éltünk idáig és ha ez csak úgy teljesülhet, hogy más világban lehetünk együtt, akkor oda mindhárman egyszerre indulunk el. Zokogás törte meg a palota csendjét, még a pók is mozdulatlan volt a hálójában. Ez alatt az idő alatt megérkezett messzi útjáról a palota mellette lévő kastély ifjú ura, aki nem régen tudta meg, hogy ez a régi kastély még a nagyapjáé volt. Az ország határához érve már ő is hallotta, hogy egyetlen szál rózsát keres az egész ország. Gyorsabbra vette lépéseit, és a régi kastélyhoz érve egyenesen a kastélykert felé ment, hátha talál legalább egyetlen szál rózsát a hercegnőnek. Éppen ott sétált a sok gaz és fűszál között, mikor kibukkant a fű közül egy bíborszínben játszó, gyönyörűen éledező rózsa. Le akarta szakítani, amikor a virág könnycseppeket ejtett és szomorúan nézett a fiúra. A rózsa bánatát senki nem értette, az ifjú férfi sem. Nem volt szíve letépni a síró virágot. Egyedül csak a hercegnő tudta volna, miért zokog a rózsa. A hercegnő, akinek ugyanúgy hiányzott az ő megszokott és megszeretett csodája, mint a csodának a hercegnő. A fiú nem tudta mire vélni a dolgot, ezért átment a királyi palotába, egyenesen a királylány szobájába. Így szólt a hercegnőhöz-
Kedves hercegnőm! A kertemben van egy bíborszínű rózsa, amely emberi könnyeket sír, és folyton a Yasmin nevet mondogatja. Talán magát hívja? Kérem, próbáljon felkelni és jöjjön velem. Lehet, hogy meggyógyul a rózsa az ön szeretetétől, és ön is a rózsa szeretetétől. A királylány ajkán mosoly jelent meg. Egyetlen szál sírni tudó rózsa van az egész országban, és ez a rózsa az ő nevét suttogja. Ez a rózsa nem lehet más, mint az ő féltett kincse. Minden erejét összeszedve felkelt az ágyából és megkérte szüleit kísérjék a kastély kertje felé. Amikor a rózsához ért, s közelebbről érezte azt a különleges illatot, hirtelen látni kezdett. Látta a magas fű között elrejtett virágot, amit senki nem vett észre a hosszú évek alatt, csak ő érezte, hogy ott létezik valami különleges szépség, amit eddig a percig nem tudott, hogy mi az. A királylány lehajolt a virághoz és így szólt:- Te gazban nőtt rózsa, ki egyetlen vigaszom volt, most miért sírsz?
Nézd, megsimítom bársony szirmod, és ígérem, hogy soha nem hagylak el! Jeges vihar nem bírt veled, életben tartott a szereteted. Most már minden nap itt leszek neked! Dédelgetlek és óvlak! Megtanítottál beszélni és látni. Életemet tetted széppé a szerénységeddel. A rózsa nem sírt többé, mert, ahogy ráhullott a királylány könnye, már tudta, hogy soha sem marad magára a kietlen kertben a sok gaz között. A hercegnő körülölelte az elhagyatott kastély egyetlen ékét és magával vitte a királyi palotába, ahol igaz szívvel gondozta élete végéig. Így maradt ez a bíborszínű rózsa, a palota egyszerű, de annál csodálatosabb szépségű, szeretetet illatozó rózsája.

• Jó
  
  repülni..
  mindenek fölött,
  madárként siklani
  hasítani a kék eget,
  a forrásvizén nyargalni
  a szem sugarát beleejteni...
  s a lenyugvó nappal álomba merülni...
  
  Jó
  
  szeretni
  veled örülni, kék
  madár szárnyain lebegni,
  szabadon az égbe felröpülni,
  felhőtlen örülni a puszta létnek,
  bánatot a szem fényébe hinteni,
  kiragyogni napként s önfeledten nevetni ...
  
  Jó
  
  hallgatni
  a csönd vizéből egy nagyot kortyolni,
  hallani a virradat ébredő csendjét,
  merengeni ritka pillanatok mámorán,
  elfeledni a világ nyomasztó sok baját,
  hallgatni gyermeki nótaszó dallamát,
  érezni az intenzíven pulzáló szív hangját...
  Mysty Kata

              Imádkoztam

                 Istenem,
            monoton imákat.....
        Hiába vártad sokáig

              -  "értemet";-
       zöld dió , mi fáról lehull...
      burkában maradva...

Te mégis tenyereden hordod
türelmed föloldoz...bár a mindennapi lét harca
fáradttá bénít,  terhe, súlya elnémít..
a panasz, a ravasz a "jajjra"
hangolva kesergést kínál...
várat ,  --   megvárat gyengeségünk,
          pedig Uram,

  Te vagy a mi erősségünk!

mysty kata

 

 

 

 

Wass Albert: Te és az Isten

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz! És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépésnek felelősségét. Szabad kezet kértél és Ő, amennyire lehetett szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért, és azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem is kíváncsi arra, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben az izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja meg a madarakra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És. Hogy a gyomrod-feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad – megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban! Nem várhatod , hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.

Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék . Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt, s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindig, a műhelyében. A vízcseppekben, amit számodra alkotott, csak nyisd ki a szemedet jól.

Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor szirmait bontja. A pillangóban, amikor szárnyra kél.

Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes-mély szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy, fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.