Ébredés

mystynekatika•  2012. július 29. 16:23



 Győzelemre születtél, csak
- lásd a célt , érj - találj célba!
 Céltalanul , tétlenül hiába vársz.
 Esélyre vadássz, kelj versenyre!
 Ölbe sose pottyan, eddz, - ne esedezz!

 Ki utat kutat , talál , sőt mutat kiutat...
 Égre nézz bízva , menj előre bizakodva;
 veszíteni az fog , ki a kudarcot vonzza!
 Az idő harca , a győztes arca,
 rostáján ki is hullhatsz, a
 gyengébbekkel hátra vonulhatsz ...

 A hibás szemek, bár szemtelenek,
 elfolynak események szűrőjén , mert
 fölöslegek... Értékes , ép szemek közt
 ott lehetsz, ha tömény- töretlen
 akarásod - maradásod.
  Mi több a rangsorod!

 Önmagad építed föl,s nyer  hited , akarásod:
 Benned a lelkiismeret :a nagy önismeret!Nem
 - "veszett fejsze nyele"! Veszíteni vagy győzni
 az akarat kőszikla - s az én szava ,
 szívós szorgalma. Ne tékozlod el ,
 a tehetség benned úr;
 egyetemes erős Támaszod , mint az Úr.

 Nem vesztőhelyre születtél ,
 tedd győztessé magad!
 Fontossá a részvételed tesz , ott
 a célszalagnál pedig te Magad!



Pákolitz István:Babarózsa 

 

 

Zöldcsütörtök hajnal óta
Bimbózik a gyöngyharmatos babarózsa.

Mielőtt a nap feljönne
Rózsababa-menyasszonyka lesz belőle.

Énfelőlem gondolkodik
Éjjel-nappal két karomba kívánkozik

A szívem tízezer éve
Alél áldó égi-földi szerelmében

Nem futhatok ő se szökhet
Rabja vagyok - és a foglyom mindörökre

Rózsababa virágozzál
Holtomiglan-holtodiglan csókolgassál



http://kovacsneagi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1103132  Versek virágokról



Lesznai Anna
Ébredés

 

Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

- Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kivállott,
Most talpig saját fájdalomban állok.

Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szivemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem

 

                Miszti Kata
 
                   Ébredés

 

Szendergő asszonylét sok éjt fölemészt,
vívódások tűpárnája altató.
Táncos vadságunk igazán ölebként
agonizál, kócos ébredés tangó.
 
Nevetésünk fojtott tüze , gomolygó
füstje - nászainknak ; mind albatroszok.
Hosszú álmoknak rövid vétke holló,
idült együttlétben mámoros toposz.
 

 Titkok ajtaja záródik , anyaság
álma átjut léleklyukakon mégis...
Vigyázva , nyűve nőiség bársonyát
türkizen - utolsó örömcsapásig.
 




Szendergő asszonylét de sok éjt fölemészt,
vívódás tűzdelte tűpárna az altató.
Táncbelépő vadságunk igazán ölebként
agonizál, kócbabás felkelésünk tangó.

Nevetésünk fojtott tüze , gomolygó
füstje - nászainknak ; mind albatroszok.
Hosszú álmoknak rövid vétke holló,
idült együttlétben mámoros toposz.
 
 

 
 

                  

    

       Ébresztette

       kelesztette  élesztőként,

        

 
      Titkok ajtaja záródik ,
az anyaság

      vágya léleklyukakon átjut mégis,

      vigyázva , nyűve nőiség bársonyán

       szőnyegként - utolsó ökölcsapásig.
 




http://idezet.wordpress.com/category/korulmenyek/


http://fukszia.freeblog.hu/archives/2010/04/

"A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.
A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, amíg a szeretet odaad mindent.
A félelem bezár,, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz - és ez nem is kevés, hidd el!"


Neale Donald Walsch

 

 

Erich Fromm:

 A szeretet művészete: (részlet)

Az adás legfontosabb szférája azonban nem az anyagi dolgok világa, hanem a sajátosan emberi tartomány. Mit ad egyik ember a másiknak? Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért - csak hogy neki adja azt, ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával. Nem azért ad, hogy kapjon; adni önmagában tökéletes öröm. De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá; ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás. Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak. Az adás aktusában valami megszületik, és mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg. Mármost a szeretet vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt; az impotencia nem más, mint a szeretet megteremtésére való képtelenség.

 

Virtuális kapocs
 
   Álmod álmomon"át"száguld, bolondít szívet

- kalandor ...Tavaszi álmot rajzol csendje

  terepére, huncut fényben vibrál képzelet.

Inog réveteg.

Nyüszítek, csaholok,  de hiábavalók a kutyadalok!

Eb ura fakó, nem szaladhat csak úgy az a ló, erre való a virtuális kapcsolat mód?!

Már-már ki nem hagyható.Csend rajzol tüskés tavasz - álmot magány falára. Vibráló fényben ég a fuldokló képzelet.

    Emlékmorzsákat csipeget a kíváncsi jelen. Célköröket fut vágy démona magában... Sodró árban fényhullámok lendülete visz.

Fölkap, kúszva,   harapva a levegőeget fénybe érsz, de konok sötétség lép villámgyorsan a Világosság térfelén!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2012. július 29. 19:51

Törölt hozzászólás.