Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A szonett
mystynekatika• 2014. január 20. 17:28
A rondó (a francia rondeau szóból) a 14. században kialakult francia refrénes versforma, amelyre Illyés Gyula a köröcskéző magyar elnevezést találta ki.[1] Általában 12-15 jambikus sor alkotja, amelyek 10-11 szótagból állnak; a vers két rímre épül. Az első sor első néhány szava (ritkábban az egész első sor) a vers közepén és a végén refrénként ismétlődik. Ilyen verselési forma található François Villon Nagy Testamentumában.
Két formája:
- egyszerű rondó, rímképlete: A B a A a b A B[2]
- kettős rondó, rímképlete: A b b a a b A a b b a A
Ha pőre tárt szívem, palásttal fedd be.
Szerelmed tarka, súlyos palástját
borítsd rám; akkor is óvj, ha látnád,
méltatlan vagyok nehéz szerelmedre.
A „mea culpa” hűs vizének medre
csörgedeztesse szívedbe hatását,
ha pőre tárt szívem, palásttal fedd be.
Ha lelkem túl konok, hát hunyd szemed le,
és ismerd el, megérte az árát
– ha elérted türelmed határát -
a sok varázsos év; sohase tedd le,
ha pőre tárt szívem, palásttal fedd be.(haaszi)
Shakespeare: Ahogy tetszik (részlet)
Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő:
fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
életében, melynek hét felvonása
a hét kor. Első a kisded, aki
dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
táskás nebuló: csigamódra és
kelletlen mászik iskolába. Mint a
kemence, sóhajt a szerelmes, és
bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
cifra szitkok, kényes becsület és
robbanó düh: a buborék hírért
ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
kappanon hízott kerek potroh és
szigorú szem és jól ápolt szakáll:
bölcseket mond, modern közhelyeket,
s így játssza szerepét. A hatodik kor
papucsos és cingár figura lesz:
orrán ókula, az övében erszény,
aszott combjain tágan lötyög a
jól vasalt dendi-nadrág: férfihangja
gyerekessé kezd visszavékonyodni,
sípol, fütyül. A végső jelenet,
mely e furcsa s gazdag mesét lezárja,
megint gyermekség, teljes feledés,
se fog, se szem, se íny – tönkremenés!
-----------------------------------------------------------------------------
Francis Hayman: Ahogy tetszik (1750 körül)
A szonett:
itáliai eredetű 14 soros versszerkezet.
Hangzása kivételes (Virág Benedek elnevezése: "hangzatka"); kötöttsége nagy fokú,
ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb.
Szakasztagolása a leggyakrabban 4+4+3+3, a négysoros strófa a "quartina", a háromsoros a "terzina".
Ritmikailag a sor eredetileg hendekaszillabus.
Az alaptörvényektől való eltérések száma és mértéke idővel megnőtt,
a szabad vers korában már akár minden 14 soros vers szonettnek tekinthető.
Forrás:http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Szonett.htm
A szonett a reneszánsz korában az olasz Petrarca nevéhez kapcsolódik
Petrarcánál az alapforma: a b a b a b a b c d e c d e (vagy: c d c d c d)
A szonettköltés első igazi nagymesterének Francesco Petrarca (petrarca-i szonett) tekinthető,
aki a szerkezeten belül jambikus ritmust használt, a 3 soros strófákban sorjázó rímmel.
A 16. században Ronsard alexandrinusban írta e típusba tartozó költeményeit abba abba ccd eed rímképlettel.
Petrarca halhatatlanságát mindenekelőtt olasz nyelvű szonettjeinek gyűjteménye, a „Daloskönyv" (Canzoniere) biztosítja.
Keleten már lángolt
Keleten már lángolt a szerelemnek
szép Csillaga, és az Északra szálló
Fényes Szekér, a hét csillagból álló,
sugarakat lövellve elkerengett;
rokkához kelt anyó, amint derengett,
s borzas-mezitláb fújta a parázsló
szenet; itt volt a szeretőkre váró
bús óra, melyben sírnak és merengnek.
Ekkor tűnt fel már-már halott Reményem,
szivemben, és nem a szokásos úton,
mit álom zár s a nedvesujjú bánat.
Mennyire más volt, mint valaha régen!
Ne félj! - mintha így szólott volna súgón -
még láthatod szemem s megnyílni számat.
Sárközi György fordítása
A forma továbbfejlesztője és másik klasszikusa William Shakespeare (shakespeare-i szonett) volt.
Nemcsak a rímsorrenden változtatott (abab cdcd efef gg), hanem a tagoláson is: csak a két utolsó, egymással összecsengő sort írta külön szakaszba, kiemelve ezzel a nemritkán csattanószerű zárlatot (kóda).
Shakespeare-nél az alapforma: a b a b c d c d e f e f g g
Minden későbbi (az alaptörvényeket megtartó) újítás a petrarcai vagy a shakespeare-i mintára vezethető vissza.
Elképesztő, hogy ebből a látszólag egyszerű sémából milyen hallatlanul sokféle változat alakult ki, a rímképletek variációs készletén túl a belső tagolódás jóvoltából is, hiszen a tizennégy soros vers nemcsak két kvartett (együtt: oktett) és két tercett (együtt: szextett) összege lehet, de három egymást követő kvartett sorozatát is lezárhatja egy új rímmel előrukkoló, összegző szerepű sorpár, a couplet. Shakespeare ez utóbbi formatípust alkalmazta a világirodalom 154 legismertebb szonettjében. (Idősebb kor- és honfitársa, Spenser nevéhez fűződik egy hasonló, ám egyszersmind feszesebb-rafináltabb formamodell: abab bcbc cdcd ee.)
forrás: http://magyarnarancs.hu/publicisztika/irodalmi_szoszedet_a_szonett-53117
Fajtái:
http://blog.poet.hu/verstanaeskornyeke/szonett-fajtak
1. Petrarcánál az alapforma:
a b a b
a b a b
c d e
c d e (vagy: c d c d c d)
káprázatul küldött az ég a földre.
Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője!
Az angyal ő, ki földünkön lakik.
Nézd ritka köntösét, - hogy elvakít
elefántcsont-dísze s aranyja, gyöngye!
Mily andalítva ring e karcsú, gyönge
test, míg csábítja árnyékos csalit!
S a zöld füvet s ezerszínű virágot
nézd: a vén tölgy alatt mind esdve kéri,
hogy rálépjen, vagy csak érintse lába.
S a szem szikráitól kigyúlni látod
a felhőt, - földön, égen minden élni
s örülni kezd, amerre néz a drága.
2. Shakespeare-nél az alapforma (angol szonett):
a b a b
c d c d
e f e
f g g
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
3. Ronsard alapformája:
a b b a
a b b a
c c d
e e d
Télen
Ha beköszöntenek a hosszu, téli éjek,
s lassan forog a Hold a díszes szekeren,
s nem szólal a kakas, csak késő reggelen,
s egy éjt egy évre tart, ha bánatos, a lélek:
megölne unalom, de árnyalakod éled,
nehéz szerelmemet így osztja meg velem,
karomban éjszaka időzik meztelen,
s fülembe zeng hazug örömtől édes ének.
Valódi lényeged kegyetlen, büszke, vad,
de képzelt alakod örömöt titkon ad.
Képeddel alszom el, képed vigasztal este.
Ilyenkor álmaim jó fátyola alatt
képeddel rászedem szerelmes gondomat.
Magunkat gyönyörül használni, nem rossz ez se.
Vas István fordítása
Forrás: http://www.literatura.hu/irok/renesz/ronsard.htm
Itt azonban szigorú megkötés van:
Minden versszakban, minden sor szótagszáma kötött, (magánhangzók száma) 10-11.
Tehát, ha 9 vagy 12 vagy egyéb van bármelyik sorban, nincs szonett megvalósulás,
normál verssé válik! Szigorúan 10-11 lehet csak!
4. Spenser szonett:
a b a b
b c b c
c d c d
e e
Spenser szonettje Petrarcai és Shakespeare-i elemeket ötvözött. Egyfelől, hasonlít Shakespeare szonnetteihez, mert felépítése a 3 négysoros (quatrain) és egy 2 soros (couplet) egység rendszerben történik, ugyanakkor mivel a végkifejlet az érvelésből következik inkább Petrarca szonettjeire emlékeztet.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Edmund_Spenser
A 19. századtól a költői szabadság elsődlegessé válásával a poéták egyre inkább elhagyták a kötöttségeket
(ütemhangsúlyos ritmusokat alkalmaztak, növelték a sorok számát, elhagyták a rímeket),
és a szonett egy speciális – általában továbbra is 14 soros – szabadverssé vált.
A szonettkoszorú egy nehezebb műfajt jelent, hiszen két négysoros strófában összesen négy-négy,
majd két háromsoros strófában összesen három-három sornak kell rímelnie egymásra.
Az ily módon létrehozott komplikált versből a szonettkoszorúhoz tizennégyet kell összeállítani olymódon,
hogy a koszorút alkotó mindegyik szonett legelső sora megegyezzen az előző szonett utolsó sorával,
majd pedig egy tizenötödik szonettet úgy kell megalkotni, hogy az első tizennégy szonett kezdősorait össze kell illeszteni.
Ezt az utolsó szonettet nevezik mesterszonettnek.
József Attila: A kozmosz éneke Szonettkoszorú
http://www.sztaki.hu/~blb/irodalom/jattila/kozmosz.html
Miért (lényeges) a szonett? Hol vagyunk már ettől? És tényleg, hol vagyunk?
Dante kertjétől? Petrarca hegycsúcsától? Feltehető a legfontosabb kérdés: kell-e és lehet-e ma szonettet írni,
nem égbekiáltó anakronizmus-e az effajta tevékenység? Úgy vélem, a toryknak
(hadd aknázzuk ki a szerző helyett nevének újabb anagrammatikus, törléssel létrehozható változatát:
Tandori – tory) az a makacssága a modern és mára ugyancsak hamvasságát vesztett szabadvers centenáriumán túl,
amellyel szonetteket írnak itt és most, rendíthetetlenül – fontos, értelmezésre váró felelet.
Egyelőre szonettnek valamiért íródniuk kell, és szonettek íratnak is."
Szonettet programosan – vagy nagy számban – író költőink közül főleg kettőnek
a műhelyében lett formaelvi kérdés, lecke és talány, stílus és végérvény a szonettből.
Tandori Dezső és Bertók László sajátította ki magának.
Avagy a sokak szonettellenérzéseit naplójába fogalmazó Márai Sándorral szólva:
engedték, hogy a szonett kisajátítsa őket.
Márai szubjektív rosszallása, miszerint nem a költők írják a szonetteket,
hanem a szonettforma írja az engedékeny költőket,
objektíve nem egyéb, mint "a dal szüli énekesét" misztikuma.
Bertók se Tandorira. A szonett boszorkánykonyhájában mindketten mást pároltak, sűrítettek, oldottak verssé. Mégis, a XX. századi ember hiányérzetének megérzékítésében az immár csak-szonett-poéta Bertók mintha fegyvertársa lenne a mindent-és-szonettet-is-lírikuisnak, Tandorinak. Álljon itt az állás, állásunk, a dolgok állása – Bertók László ÁLLUNK A VILÁG KÖZEPÉN című szonettje:
"Elszalad ami esemény
de úgy tesz mint aki marad
kihordjuk az asztalokat
s a folyosó is csupa fény
állunk a világ közepén
kisüthetünk akár a nap
de üresek a poharak
és ez is csak egy költemény
van a valóság s van a tény
a köztes űr a gondolat
ordítozunk hát nagyokat
aki hangos az a legény
és senki sincsen a helyén
csak a szótárban a szavak".
A valószínűleg legszélesebb körben ismert európai eredetű versformának, a tizennégy soros szonettnek eddig nem kellett elviselnie, hogy ne viseljék, "levessék". Somlyó György SZONETT, ARANYKULCS... című, ezeregy remeket tartalmazó gyűjteménye (1991). amely a közelmúltban megint megpezsdítette az érdeklődést e forma iránt, minden nehézség nélkül hozhatott felszínre kincseket a kilenc utóbbi évszázad mindegyike mélyéről. A szerkesztő maga is annyira megpezsdült, hogy nemcsak az ezeregyedik, "farkas" szonettel – tizenhét sorossal – gazdagította az antológiát – a viszonylag legállandóbb karakterjegytől, kötött terjedelemtől is megfosztva a jószerivel immár körvonalazhatatlan versalakot – , de (bár utószóként nem, hanem másutt, külön) szonettológiai alapvetést is készített. Fél esztendőnek sem kellett eltelnie, s 1992 áprilisában az Alföld című folyóirat majdnem húsz poétát szólíthatott sorompóba, akik egy József Attila-citátumnak (ekként:"töredéknek") adtak míves szonettfoglalatot. A verses "körválasz" kiváltképp alkalmasan sűrítette magába a formának szóló hódolás, ironizálás és továbbgondolás gesztusát.
http://terebess.hu/haiku/tarjan.htmlTörölt tag2014. január 20. 22:05
Törölt hozzászólás.