" PP"

Hála, versírásért

A versírást nem tanultam,
csak magamtól kezdtem én,
Megváltómról, kitől üdvöt
kaptam, vére érdemén!

Hála, több mint hatvan éve,
versek által szólhatok,
széles úton járó népet,
keskeny útra hívhatok.

Van: ki verseim kedveli,
van: ki neheztel reám,
bár nem tudom, bár nem hallom,
tudja, hallja jó Atyám.

Bánom, hogyha verseimmel
megbántottam lelketek,
higgyétek el, nem akartam
ártani én, senkinek.

Verjetek csak nyelvetekkel?
Amíg élek, felfogom,
ámha mennybe szárnyal lelkem,
verhetitek, hűlt porom.

Egykor, a nagy Bíró előtt,
tetteimre fény derül,
Uram tudja: érte tettem,
s nem rója fel, vétkemül.
Pecznyík Pál        " PP"
Celldömölk
2012. VIII. 15.
  Boldog lélek

Boldog lélek, akit Isten
hittel ajándékozott,
mert élete hite által,
új életre változott!
Bűne terhét, az Úr Jézus
keresztjéhez tette le,
bűn-rabságból szabadulva,
így lett Isten gyermeke.
bűnfoltos ruhája helyett,
mennyei köntöst kapott,
új köntöse oly gyönyörű,
amit meg sem álmodott.
Így vonul a keskeny úton,
Jézus zászlaja alatt,
hite által, átvészel ő,
súlyos próbás harcokat.
És ha üdvösség útjáról,
tév utakra le nem tér,
úgy hű Ura oltalmában,
biztonsággal célba ér!
Mérhetetlen gyorsasággal,
a levegő-égen át,
s megláthatja újhonának,
ragyogó fővárosát!
Szépséget: mely ott vár reá,
értelme nem fogja fel,
hiszen dicső öröksége,
fölér ezer, földivel!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. VI. 10.



Szebb új világ!

Ég - Föld Ura hála neked,
csodás a te szereteted.
Már előre közlöd Atyánk,
odaát majd mi vár, reánk.
Vagy üdvösség, vagy kárhozat,
mert nincs harmadik változat!
Ki ezt: komolyan nem veszi,
üdvösségét elvesztheti!
Igédben Te elénk tárod,
az örökkévalóságot!
Melyben e látható világ,
csupán annyi, mint szál virág,
s bár földünk rózsa éke ez,
hamar elszárad s vége lesz.
így múlik el, mi látható,
havas hegycsúcs, tenger s a tó.
Virágzó falvak, városok,
szegények, milliomosok,
mert bűnt nem tűrsz meg Istenem,
nyoma, látható mindenen.
Ezért romlott földünk felett,
kimondtad az ítéletet!

Szebb világot alkot szavad,
Te ékesíted fel magad.
Szépség: mi abban látható,
értelmünket meghaladó.
Boldog: aki lakhat abban,
ragyogó fény-áradatban,
bárcsak sokan vágynánk oda,
mert ott: végünk nem lesz soha!
Pecznyík Pál Celldömölk 2012. IX. 27.