Gedő Lipót levelezőlap rajzai

 

 

 

Tersánszky J. Jenő: Gedő Lipót levelezőlap rajzai

A művészet, a legjobb művészet elkommerciálódása tulajdonképpen a legideálisabb cél volna. Persze, hogy közkinccsé kellene válnia a művészetnek a kereskedelem révén. Dehát sajnos, ma általában majdnem az a helyzet, hogy a valódi, a kísérletező, az új, de még a klasszikussá vált művészet is, vagy múzeumok és gyűjtők termeiben, könyvtáraiban bujkál, vagy pedig majdnem karitatív karolja föl a kereskedelem. Ami szükségletté válik a művészetből, ami fogyasztási cikk, ami komoly anyag a közvetítő kereskedelem számára, az sajnos javarészt a művészet selejtje, nem közkincs, hanem közszemét.

Azért tartom nagyjelentőségűnek, ha kivétel van ez alól a szomorú szabály alól. Ez az eset például Gedőnek ezekkel a kis, finom, színtiszta művészetet reprezentáló rajzaival. A kiállítási terem faláról jönnek egyenesen és helyet szorítanak maguknak a kereskedői kirakatok tömegizlést szolgáló szörnyűségei közt. Jottányit nem engedtek a legbecsületesebb művészi értékből. Ha mégis kedvesek, megkapóak, ezt csinálójuk a legnemesebb eszközökkel éri el.

Soha semmi próbálkozásnak nem kívántam nagyobb sikert. Ez a harc az okos, az érdemes harc. Minden győzelme kiirtandó, szükségtelen, élősdi fölött történik, úgynevezett árucikk fölött, amely a helyét bitorolja.

Kell az ilyen kísérletet észrevenni, jó szót szólni mellette, dicsérni a hangos, hazug reklám és áruasztalok zsivaján keresztül.

 http://epa.oszk.hu/00000/00022/00126/04090.htm

 http://blog.poet.hu/mystynekatika/muzsak-es-szerelmek-5-szabo-lorinc

                                                              " Az élet asszonya"avagy" a könnyeké "!?         

 

                      http://network.hu/drmisztilajosne/blog/lajosne-blogja/verseim-kepeim      

          http://mystyk-mustrmagvak.blogspot.com/2012/05/versemben-elek-termeszettel.html 

       http://videa.hu/videok/zene/eletem-asszonya-la-mujer...-zene-kepek-enek-FNCVu08rjdskvdpo               

          "A nő élete, hivatása: nem rózsa egészen,

de nem is kereszt csupán: – együtt mind a kettő.
          Idővel – úgy vélem – lehull a rózsa s megmarad a, puszta kereszt,                                        a rózsának csak emléke, de e keresztben és ez emlékben, ha agy akarja a nő, megmarad számára ama titokzatos erő, mely a keresztről árad feléje és segíti viselni ennek terheit;

        s megmarad számára a gondolat, hogy a kereszt, mely egy egész világnak szerzett üdvösséget, meg tudja alapítani az Ő lelkére, az Ő szíve gondjaira bízottak boldogságát is.
        És íme, e szóval – szinte észrevétlenül – meghatároztam a nő hivatását: élni másokért, a mások boldogságában keresni  magáét .
... a nő munkája sokszor értékesebb, mert a szív, a l   élek munkája az, mely reá marad." (Ruschek Antal)  

 

   1.novella   

     Minden életeseményt megírtam, megírok valamilyen formában. No ez leginkább vers, de a próza is lehet egy olyan kifejezési forma , ami mndenkihez szól, közelebb áll az élő  beszédhez.    

     Amit megosztok olvasóimmal, majd beépül egy tervezett  önéletrajzi  "valamibe" lírai önéletrajzba , ezért kérem ne csak  a tartalmát nézzék, hanem mást is!
   A hithez,a valláshoz fűződő kapcsolat meghatározta egész életemet  kezdve gyerekkoromtól,s tart még mai napig is!
     Édesanyám megtanított és szokásommá tette, hogy Istennel beszéljek, rá bízzam magam nehézségeim miatt, ha bármilyen kilátástalanabb helyzetbe kerülök!

    Az vesse rám az első követ ,aki úgy gondolja enélkül is a helyzet magaslatán képes lenni!
Abban a korban éltem ,amikor nem volt szabad gyakorolni a "szeretetet"  nem a philiáról van itt szó hanem az agape-ről, mégis sikerült komfirmálni, keresztelőket tartani, hagyományainkat megtartani és nem elszakadni a Mindenható Atya Istentől!         
   Amikor tanítani kezdtem , annyira szerettem volna imádkozni tanítani a gyerekeket... A ima szavát ,  hatását felhasználni a nevelésben , nem parancsszerű  formájában, hanem aktívan,annak részeseként , tudatva , jelezve, hogy én is csak egy halandó, sokat hibázó, tévelygő ember vagyok...az imában elmondva,olyan evidenciákat,amelyek nem távol tartották volna tőlem a növendékeimet, hanem folyamatosan közelebb hozta volna őket , mint Krisztust az emberekhez! Igen, nagyon jó lett volna , mert a megváltás, a jó hír elfogadása, Krisztushoz való közeledés nagyon lassú és nehéz út!

  Lányom útkeresései, tévelygései ébresztenek rá,hogy valójában milyen körülményes is a "megtérés", így nevezik újfajta gyülekezetek , azt, amikor már elfogadják a Megváltót, mint Isten Fiában adott kegyelmi ajándékát.

     Gyermekem másodjára került labirintusba amiatt, hogy kereste Jézust , és életének oly nehezen elfogadható történéseit, kinyilatkoztatásait:  a Szentírás próféciáinak , igéinek fénybeni üzenetét.

    Sajnos ez a túlérzékeny lelkűletűeknél, csak lelki traumákon vezethet . Az előbbrejutás elakadhat.

 Nagyobb döntések, nehéz élethelyzetek osszeomlást idézhetnek elő. Ez történt velünk is. Egy magánéleti rossz lépés, vagy zsákutcába jutás, rossz döntések sora, megélt rossz tapasztalatok a munkaerő piacon, a közéletben, családi életben..stb.válsághelyzet előjátékai.

    Pszichiátriai kezelés jöhet számításba, meg is oldana sok mindent , ha a beteg is aktív részese a gyógyulási folyamatnak.

  De , ha nem, sőt még ha egy társnak befolyása van rá, és a negativisztikus  magatartás az ellenkező érdekeket képviseli: nem is szedi a gyógyszert, mert nem akar ugymond tudatmódosító gyógyszereket szedni.Az adott intézmény oda se figyel erre, még arra sem , hogy a beteg beszedi-e a kiírt tablettákat, vagy eldobálja őket.

          Nem csoda ez, hiszen el se beszélgettek vele , még a leleteit se nagyon ismerték.

       Arra hivatkoztak," nem beszél a beteg, nem méltatja szóra a kezelő orvost, sivár az egész egyénisége!" Nem tudják , hogy vannak zárkózott emberek, nehezen nyílnak ki...Ő ilyen volt...Sajnos! Nem előny ez sehol, de aki beteg , az már tünetfokozó , nemde?

  Mi , hozzátartozók úgy gondoljuk, ha ez  megtörténik, vagyis a betegségtudat nélküli beteget megvizsgálva minden szempontból, szülőkkel , előző kezelőorvosokkal konzultálva; a gyógyszeres theráphia megindulhat és beállítható. Majd a beteg ezt betartva élheti mindennapi életét.     

Mint közember a kórházban  tapasztalhattam, hogy a mi társadalmunkban az ingyenes gyógykezelés csak mese! Mivel a betegfelvétel eredeti menete elakadt , a gyermekem másik osztályra került.Mint szülő, nem rohantam a főorvosnő kegyeit keresni, gondoltam teszi a dolgát,konzultálva kollégáival a beteg anamnézisével tisztában lesz. Korántsem így történt.

     "  Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján,

                 de kavics a bolond kezében”.        

        folytatása következik...hetenként

 

          2.novella

    "  hadd fájjon, ami fáj!
Csak hulljon könnyem
 a könnyek tengerébe,
    s fölötte én
mint sikongó sirály     keringjek...     /Várnai Zs./

    Előjelek voltak az életemben..Jeleztek, figyelmeztettek engem , azaz figyelmeztettek volna, he engedem ...  Nem hittem el , pedig hinnem kellett volna bennük . Létezésük, "előjövetelük a semmiből" ma már tényként bizonyítottak, elfogadhatóak nekem, sőt olyan életjelenségeknek tekintem , amelyek  igencsak sorsunk viharmadarai , csak úgy repülnek be létünk nyitott ablakán, mint valami besurranó vendég, tolvaj fényes nappal.

    Jelentéktelennek tűnnek, pedig van drámaisága annak a pillanatnak, meghökkenésre okot adó árnyalt része! Ha komolyan vevők lennénk az ilyen pillanatokra is, irányíthatóbb lenne az sors kereke...Megállnánk miattuk, elgondolkoznánk, rávillanna egy-egy rejtett fénynyaláb belőlünk, saját érdekünkben. Jó is lenne!

   Egyik ilyen tanároskodásom elején, helyettesíteni mentem be egyik 7.osztály magyar irodalom órájára. Ismétlő órát kellett tartanom, Fazekas és Csokonai művei a népiesség és népiség fogalmak fényében, helyesebben tükrében. Egyik kérdésemre többen is jelentkeztek , köztük egy rövidhajú szőke, szeplős és kancsal leányka.Válaszadás közben észrevehető szúrós, gyílkos tekintet nézett vissz rám...Olyan böbbenet rázott meg, hogy még ma sem felejthető módon érzem hidegségét , ridegségét...talán az irigység kínosan, szinte a megsemmisítése határáig érezhető rajzát,   szobrát lehetett volna róla mintázni,   kifejezni ...Fiatal voltam még, akkor nem , csak később kellett komolyan vennem..A kép örökre bennem él..Sajogva tüntet bennem...Évek múltán ez a kislány lett rejtőzködő gyilkosommá!

Később válik számomra is nyilvánvalóvá, hogy az "ember Embernek farkasa!"

Az alábbiak inkább lelkiállapotom illusztrációi, amúgy szórakoztatóak..

Az állatmesék éppen arra jók, hogy jellemezzenek bennünket.

 A kék sakál

 

 

Élt egyszer valahol távol Indiában, fent a legmagasabb hegyek egyikén, a sűrű erdő közepében egy sakál. Egy reggel az éhség annyira csikarta a hasát, olyan hangosan, hogy már nem bírta tovább hallgatni. Elhatározta, hogy leszalad a legközelebbi városba, szerencsét próbálni. 

A város kapujában négy kutya támadta meg. Hanem a mi sakál kománk sem volt ám rest: nyaka közé szedte a lábát, és úgy elinalt, hogy a négy kutya közül egy sem tudta utolérni. Menekülés közben átloholt egy festő udvarán, és beleesett egy festékes vödörbe. Ebben a vödörben tartotta a festő az indigókék színt, amivel az eget szokta festeni, merthogy főleg égboltot festett bárányfelhőkkel, ezt kívánták tőle a vevői.

  Amikor a sakál nagy nehezen kikecmergett a festő kertjéből, megint csak összetalálkozott a négy kutyával, akik ezúttal rémületteljes tisztelettel tértek ki az útjából, földig hajolva, mert azt hitték, hogy a Himalája csúcsáról szállott alá a minden kutyák őse, a Kék Kutya.

  Ezen a váratlan fordulaton úgy felbuzdult a sakál, hogy elhatározta, uralma alá fogja hajtani az erdőben élő állatokat.

  Az erdő szélén éppen tanácskozásra gyűltek össze az állatok, volt miről vitatkozniuk éppen elég. A sakál azonban így szólt hozzájuk:

   A Himalája csúcsáról szálltam alá, hogy a királyotok legyek. Mindannyian hódoljatok nekem. Mert tudjátok meg: én vagyok a világ állatainak uralkodója. 

Az oroszlán, a tigris, a párduc és a farkas alázatosan odakúsztak hozzája, s a sakál az oroszlánt rögtön kinevezte miniszterévé, a tigris lett az ajtónálló, a párduc őrizte az elemózsiát, a farkas pedig a küldönci tisztet töltötte be. Sakáltestvéreit pedig mindig távol tartotta magától, a színe elé egyet sem engedett.

  Ezután a nagy semmittevésnek szentelte életét, mert ha az oroszlán ejtette el a vadat, ő csak elosztotta a többi állat között: a legjobb részeket természetesen megtartotta magának. Hosszú hónapok múltak így el, s tulajdonképpen sohasem derült volna ki a turpissága - talán még ma is az állatok uralkodója volna -, ha egy éjjel arra nem ébred, hogy a messzeségben valahol egy sakál üvöltözik. Félálomban, nem is tudva pontosan, hogy mit cselekszik, ő is üvöltéssel felelt a messzi szóra.

 

Igen ám, csakhogy az oroszlán, a tigris, a párduc és a farkas ebből az üvöltésből abban a percben tudta már, hogy a furcsa kék szőr csupán egy sakált takar. Üldözőbe vették hát a kék sakált, és ahogy lélekszakadva futott, a hegyről le, dombra fel, menekülése közben belepottyant egy tóba. S ha már belepottyant, bizony a kék festék egykettőre leázott róla. Szerencséjére még el tudott menekülni az erdőből, s azóta is bánatosan emlékszik vissza pünkösdi királyságára, amikor érdemtelenül bár, de egy darabig az erdők királya volt, a világ állatainak uralkodója.

http://lotuszvirag.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1144828

 BLOGanyag

  Forgószélben (ismeretlen)

Írhattam volna én is, hiszen ezt éreztem házasságom kezdődő éveitől ....

Most úgy érzem, hogy sohasem szerettél, soha nem volta neked több a másnál,
csak egyik voltam, nem mint te, az egy ! Bosszantott, mikor kértelek, hogy lássál
és lettem benned nyomasztó teher, nyűg, melyet ráztál, mint eb a koloncát !
Azért volt bennem annyi fájdalom, lelki bánat, maszlagos bolondság !
Mint gát az árban, voltam megtörő és utat álló akadály előtted !
Még nagyon fáj, hogy hazudtál először, mikor magad sorsomhoz kötötted !

Most úgy érzem, hogy legfőbb mozgatóm és tetteimnek rugója te voltál,
voltál mellém nőtt szárnyas oltalom, mint templomkapu, nemes ívű portál,
munka voltál, mely összetart naponta, kenyér- magadat mosolyogva adtad,
virág voltál elfáradt asztalomra !

Most úgy érzem, hogy elvált lépteink egyszer valahol újra összefutnak,
sokat látott szemeinkkel ismét megnézzük egymást, megnézzük magunkat !
Mint a kövek, melyek a víz színén körre- kört írnak, kisebbet, nagyobbat,
ám odalenn, hol az örök csend lakik,összesodródnak, ha már megnyugodtak !
Árulásod egyszer majd megértem, nem vetlek meg érte majd, tudom !
Még nagyon fáj, elmúlik ez is majd, ha szél söpröget a hallgatag úton.

Mint fehér bura ami nem gondol búra!
Hóvirágok sora vár vidám tavaszi napra!

Az alábbi történet hasznomra vált, a hit a Bibliából táplálkozik.

Ismerete nélkül semmi nem működhet rendjén. Sem a munka, sem a hivatás, sem a magánélet.

Még a szerelem, a házasság , a barátság egyszóval a mindennapok rendje is más tőle,  általa.

 Wilhelm Busch:

             CSÁBÍTÓ AJÁNLAT

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.

- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.

- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!

Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:

- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.

Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.

- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?

Nagyon komolyan felelt:

- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mondent nem értettem meg.

Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom!

Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy,

hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom.

Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem.

Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor elvesztem,

ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben.

És most - a Biblia az élet könyve számomra.

 

 

  

 

 

 http://www.gyogyitoenergia.com/blog/lelki-segitotars/

 http://versek.aranyosiervin.com/