Magányos játék

MAGÁNYOS JÁTÉK

(Scarlette kérésére)

(GothArt)

 

A déli szélben nem hűltem nagyon,
Mikor fánkot sütöttek a napon.
E szép nyári kedden unalmamban,
Nem sokra volt gondom gondolatban.

De fantáziám szűk szegletében,
Az üresség sűrű erdejében,
Jött egy ötlet, nem igen tűnt rossznak,
Mihez némi köze volt a hossznak.

Megnézem hát, hogy mi meddig érhet,
Mi minden az, mibe beleférhet,
Szélben és hosszban jól megvizsgálom,
Szépen letoltam hát a nadrágom.

Megtaláltam ott a hosszú hernyót,
Minek se lába, se szeme nem vót,
Egy szál szőrt se láttam sima hátán,
Tapadt is kezem a kiskabátján.

Próbáltam erre, arra rávenni,
Szépen felöltözni, levetkezni.
Húztam, vontam és néztem meddig ér;
- Magányos játék csak e szenvedély.

Épp, ahogy voltam a játék csúcsán,
Mért éreztem magam olyan furcsán?
Csak, mert hallottam egy gyermek nevet,
Mikor hívtak enni ebédemet.

S mint mindig, úgy három évesen,
Fogtam kis talicskámat csendesen,
Felálltam én a jó, meleg porból,
E szép emlékkel a gyerekkorból.

 

2009-02-15