Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lyan Gjelevsky: Első találkozás
Shianna• 2012. július 29. 18:33
Már messziről érzem az összetéveszthetetlen jelenléted. Meg sem lepődök, mikor a tisztásról elém lépsz
- Mit akarsz tőlem? – szegezed nekem a kérdést.
- Inkább te mit akarsz? Te jöttél utánam
- Finom lehet a véred – mondod a levegőbe szagolva
- Azt sejtem én, hogy megkóstolnál, ha hagynám, hogy a nyakam közelébe juss
- A comb artéria a kedvencem. Ott bugyog a legforróbban
- S bár felül a vámpír… - mosolyodok el hamisan – … azért a tűz az úr.
- Azért nem hiszem, hogy magadra gyújtanál.
- Lehet szentelt víz is – vonom meg a vállam
- Szentelt víz? – neveted el magad – Te komolyan hiszel ebben? Okosabbnak hittelek.
- Azért fájna a szemikédnek.
- Gyere! Próbáld ki
- Te akarsz kienni a bugyimból – nézek végig könnyű ruházatomon
- Nem eszek embert – jelented ki
- Nem vagyok ember. Tényleg, ha már vámpír. Nektek nem ver a szívetek igaz?
- Azt érzem, hogy különleges a véred. Ha akarom, ver. Kis erőfeszítése, és bemehetek a dokihoz, hogy hallgasson meg.
- Hm – gondolkodok el
- A szívembe is tudok vért pumpálni, hogy működjön, ahogy másba is.
- Nem azért kérdeztem. – legyintek - Csak utálom, ha véres a kezem.
- Ki akarod tépni? – Kérdezed nevetve – Mások is próbálták már, ügyesebbek is, szebbek is
- Én más vagyok. Nem akarom kitépni, túl nagy erőfeszítés – Mondom flegmán. – A szépség relatív dolog senki sem foglalkozik ilyenekkel 800 felett, csak a pökhendi szúnyogok. Ami a gyenge kis erőmet illeti, azért eltorzította a fejedet rendesen.
- Szépség megőrzése 800 felett már igazán fontos, de hát ez téged nem érdekel, meg is látszik. – Mondod azon a vérlázító hangodon.
- Látom, tapasztalatból beszélsz.
- Mindig tapasztalatból beszélek.
- És mire mentél a nagy tapasztalatoddal? Rácsok Becki? – gúnyolódok veled
Felmordulsz, kivillantod az agyaraid, dühösen izzanak fel a szemeid. Úgy tűnik jó az informátorom. Nem állhatod a becézgetést. A következő pillanatban kis lángok izzanak ujjaim hegyén.
- Csak nem félsz tőlem? – Kérdezed körbe-körbe körülöttem járkálva, mint aki támadásra kész.
- Nem. Csak gondoltam emlékeztetlek
- Hogy tüzelsz? Érzem a szagodon
- Bagoly mondja verébnek, hogy éji madár – Ásítom el magam.
- Mit akarsz kisveréb? Miért kerestél? – Érzem, ahogy szűkíted a kört, már meg is érinthetnél, mikor hirtelen lángcsóva vesz körül.
- Hát elfelejtetted, hogy ott is a tűzben álltam? Engem nem éget meg, én vagyok a tűz. – Elégedetten látom, ahogy három métert ugrasz hátra a forróságtól
- De ha meggyulladok, az én tüzem már égetni fog. – Mondod magabiztosan.
- Nem félek a tűztől, sem tőled, sem a haláltól – Mondom magabiztosan, és talán kicsit hangosabban, mint szeretném, de el kell nyomnom hangom remegését.
- Majd fogsz – Ezzel az ígérettel távoznál, mikor utánad szólok.
- Jó utat Becki – Kuncogok, mikor látom, hogy ökölbe szorul a kezed. – Vámpírka fél a …..ek tüzétől – Szándékosan mondom úgy, hogy ne tudd meg, mi vagyok.
- Azt hittem, nem volt véletlen a látogatásod, de úgy látszik tévedtem. Jó utat, bárhova is mégy! – szóltál vissza a vállad felett
- Neked is jó utat! Találkozunk még. – ígérem
- Nem hiszem! – Veted oda.
- Mindegy mit hiszel. – Mondom, míg árnyalakod a város felé indul – A helyedben arra nem mennék! – ezt már nem hallod.
Anmit úgy gondolom, hogy elég messze vagy, reszketve esek térdre. Utánam jöttél. Azt hiszem lassan itt az ideje felkészülni a második táncra.
Beckett2012. július 31. 11:33
Maradj a sötétben
Tudod, hogy mindenki tettet.
Maradj a sötétben
Ahonnan indul minden kezdet.
Küldd a csontvázaidat
Énekelj, míg a csontok újra masíroznak
Mélyre kell őket temetni
A titkok már készen állnak, rád várnak
Te készen állsz?
Értelmet nyert végre
Tudatlanságra hivatkozik
Ez minden védeleme
Fonom a végtelent,
De a körforgás engem is fon
Soha nem lesz vége, sose lesz már vége
mindig a régi történet.
Mi van, ha azt mondom, nem olyan vagyok, mint más?
Mi van, ha azt mondom, nem csak egy új játékszer vagyok?
Te csak játszol velem!
Mi van, ha azt mondom, sosem adom fel?
Még időben szóltam,
Csak egy újabb eladó lélek vagyok
Ahogy lepereg a homok, mi sem maradunk.
Mindig változunk, de mindig
ugyanaz a régi történet.
Mi van, ha azt mondom, nem olyan vagyok, mint más?
Mi van, ha azt mondom, nem csak egy új játékszer vagyok?
Csak játszol velem
Mi van, ha azt mondom, sosem adom fel?
Én vagyok a hang a fejedben, de megtagadod, hogy hallj.
Én vagyok az arc a tükörben, akin keresztül nézel.
Én vagyok a bal, és én vagyok a jobb. Minden ellenséged én vagyok.
Én vagyok aki legyőz, aki térdre kényszerít.
És te ki vagy? Ki vagy te?
Igen, Ki vagy te, ki vagy Te?
(Foo Fighters - Pretender)
Beckett2012. július 30. 18:55
Átok kis izé ez...tündeszerzet lehet.. - morgok magamban a város felé sietve - Csak ne lenne ilyen finom szaga! Valamit biztos akarhat, ha segített megszökni. - megvonom a vállam - Végül majd úgyis elmondja. Az biztos, hogy én nem megyek még egyszer utána. Semmi kedvem a tűzzel játszani. Keressen meg ő ha akar, felkészülten fogom várni.
A külvárosban a Nyolcas Golyó felé veszem az irányt. Kicsit lemaradtam az eseményekről a rácsok mögött, be kell pótolnom a hiányosságokat. És információ gyűjtésben senki sem jobb Kicsit Bobnál. A Nyolcas Golyó igazi külvárosi kocsma, füstös, borszagú levegő, a tömegverekedés mindennapi dolognak számít, és mellékesen egy vértestvér a tulajdonosa, Ramirez. Ettől függetlenül, biztonságos a magunk fajtáknak, akik nem szeretjük a népszerűséget. Ramirez sokat tett a kocsma jó híréért. A rendőrök, ha véletlenül erre is járnak, inkább a gázra lépnek, nehogy meglássanak valamit. Kicsit Bot, akit kerestem, a törzsvendégek közé tartozott, és néha kidobóként is hasznosította korsó emelésben edzett izmait. Persze Ramirez ghouljaként emberfeletti erejével nem állhatott meg előtte senki halandó, és ezt rendszerint be is bizonyította.
Ahogy beléptem, egyenest a pulthoz indultam, Frank épp a bevételt számolgatta. Felderült az arca amikor meglátott. Én is visszajáró vendégnek számítottam már.
- Nahát! Mr. Beckett! Mi szél fútta erre?
- Ramirez? - kérdeztem, kitérve a válasz elől.
- Az excelenciás úrnak dolga akadt, - a szemöldököm felcsúszik, vajon mikor lett Ramirezből excelencia? - nem tudom, mikor jön vissza. - közben elővesz egy korsót, jó habosan megtölti sörrel,ahogy illik. Így mikor a hab esik össze úgy látják, fogy a poharamból. Körbenézek a félhomályban. Kicsit Bobot könnyű észrevenni, ő a leghangosabb. Épp azt magyarázza fennhangon, hogyan kell elintézni a rendzavarókat, és a konkurens kocsmák közelében kidobni.
A teremben alig akad néhány halandó, környékbeli csöveseknek néznek ki. Lehet köztük olyan is, aki régebben él itt a kocsmában, mint a szék, amin ül. Főleg, hogy a berendezés nagyrésze egészen újnak tűnik. Nagy az amortizáció.
Ahogy közelebb lépek az asztaltársasághoz, többen szétrebbennek. Nem ismernek, de tudják, ki vagyok.
- Üdv Beckett! - kicsit mintha félvállról venne, elszemtelenedtek a ghoulok mostanában. De egy mordulás, és kihúzza magát. Mintha a feje is kitisztult volna kissé. - Segíthetek?
- Igazából Ramirezt keresem, de lehet te is jó leszel. Mi hír a halpiacon?
- Nagy fogások, kicsi a bér. - felelte, pedig pontosan tudta, mit kérdezek.
- Különös halak?
- Mostanában nem hallottam ilyesmiről. - rázta a fejét.
- Csak az igazán jó fogások érdekelnek. Szólj, ha van valami. - leteszem elé a félig üres korsót, egy pénzdarab is mellé csúszik. Sebes, gyakorlott mozdulattal tűnteti el, széles mosoly az arcán.
- Mindenképp szólni fogok!
Nekem ez elég is. Tudom, hogy most még jobban fog figyelni minden furcsa pletykára. Otthagyom őket. Elhatároztam, hogy megkeresem Nephritet. Tartozik nekem.