Múlt-Rács

Személyes
Shianna•  2012. július 29. 18:33

Lyan Gjelevsky: Első találkozás

Már messziről érzem az összetéveszthetetlen jelenléted. Meg sem lepődök, mikor a tisztásról elém lépsz
-          Mit akarsz tőlem? – szegezed nekem a kérdést.
-          Inkább te mit akarsz? Te jöttél utánam
-          Finom lehet a véred – mondod a levegőbe szagolva
-          Azt sejtem én, hogy megkóstolnál, ha hagynám, hogy a nyakam közelébe juss
-          A comb artéria a kedvencem. Ott bugyog a legforróbban
-          S bár felül a vámpír… - mosolyodok el hamisan – … azért a tűz az úr.
-          Azért nem hiszem, hogy magadra gyújtanál.
-          Lehet szentelt víz is – vonom meg a vállam
-          Szentelt víz? – neveted el magad – Te komolyan hiszel ebben? Okosabbnak hittelek.
-          Azért fájna a szemikédnek.
-          Gyere! Próbáld ki
-          Te akarsz kienni a bugyimból – nézek végig könnyű ruházatomon
-          Nem eszek embert – jelented ki
-          Nem vagyok ember. Tényleg, ha már vámpír. Nektek nem ver a szívetek igaz?
-          Azt érzem, hogy különleges a véred. Ha akarom, ver. Kis erőfeszítése, és bemehetek a dokihoz, hogy hallgasson meg.
-          Hm – gondolkodok el
-          A szívembe is tudok vért pumpálni, hogy működjön, ahogy másba is.
-          Nem azért kérdeztem. – legyintek - Csak utálom, ha véres a kezem.
-          Ki akarod tépni? – Kérdezed nevetve – Mások is próbálták már, ügyesebbek is, szebbek is
-          Én más vagyok. Nem akarom kitépni, túl nagy erőfeszítés – Mondom flegmán. – A szépség relatív dolog senki sem foglalkozik ilyenekkel 800 felett, csak a pökhendi szúnyogok. Ami a gyenge kis erőmet illeti, azért eltorzította a fejedet rendesen.
-          Szépség megőrzése 800 felett már igazán fontos, de hát ez téged nem érdekel, meg is látszik. – Mondod azon a vérlázító hangodon.
-          Látom, tapasztalatból beszélsz.
-          Mindig tapasztalatból beszélek.
-          És mire mentél a nagy tapasztalatoddal? Rácsok Becki? – gúnyolódok veled

Felmordulsz, kivillantod az agyaraid, dühösen izzanak fel a szemeid. Úgy tűnik jó az informátorom. Nem állhatod a becézgetést. A következő pillanatban kis lángok izzanak ujjaim hegyén.

        -          Csak nem félsz tőlem? – Kérdezed körbe-körbe körülöttem járkálva, mint aki támadásra kész.
-          Nem. Csak gondoltam emlékeztetlek
-          Hogy tüzelsz? Érzem a szagodon
-          Bagoly mondja verébnek, hogy éji madár – Ásítom el magam.
-          Mit akarsz kisveréb? Miért kerestél? – Érzem, ahogy szűkíted a kört, már meg is érinthetnél, mikor hirtelen lángcsóva vesz körül.
-          Hát elfelejtetted, hogy ott is a tűzben álltam? Engem nem éget meg, én vagyok a tűz. – Elégedetten látom, ahogy három métert ugrasz hátra a forróságtól
-          De ha meggyulladok, az én tüzem már égetni fog. – Mondod magabiztosan.

        -          Nem félek a tűztől, sem tőled, sem a haláltól – Mondom magabiztosan, és talán kicsit hangosabban, mint szeretném, de el kell nyomnom hangom remegését.

        -          Majd fogsz – Ezzel az ígérettel távoznál, mikor utánad szólok.

        -          Jó utat Becki – Kuncogok, mikor látom, hogy ökölbe szorul a kezed. – Vámpírka fél a …..ek tüzétől – Szándékosan mondom úgy, hogy ne tudd meg, mi vagyok.

        -          Azt hittem, nem volt véletlen a látogatásod, de úgy látszik tévedtem. Jó utat, bárhova is mégy! – szóltál vissza a vállad felett

        -          Neked is jó utat! Találkozunk még. – ígérem

        -          Nem hiszem! – Veted oda.

        -          Mindegy mit hiszel. – Mondom, míg árnyalakod a város felé indul – A helyedben arra nem mennék! – ezt már nem hallod.

Anmit úgy gondolom, hogy elég messze vagy, reszketve esek térdre. Utánam jöttél. Azt hiszem lassan itt az ideje felkészülni a második táncra.

 

Shianna•  2012. július 27. 18:48

Lyan Gjelevsky: Emlékszem Rád

Tudtam, hogy hallottam már valahol ezt a hangot. Ez a hideg, kegyetlen, de ha kell behízelgő hangot. Már akkor furcsa volt, amikor szóba került. Shiannától hallottam, hogy a lovagja ismer egy vérszívót. Aztán egy telefon alkalmából meghallottam a hangját. Az ő hangját. Biztos voltam benne, hogy nem emlékszik rám. Most fogoly. Én következek, innen a rácson túlról, addig feszíthetem őt, amíg meglátom sötét lényének valódi énjét. Azóta persze megy az incselkedés, a különböző válaszaiból tudom, fogalma sincsen, kivel van dolga.

Felháborítóan, vérlázítóan nagyképű, pedig nem más, mint egy nagyra nőtt szúnyog. Bahh! Jönne csak egy harmadszintű tűzcsóvám közelébe, rögtön letörlődne az önelégült vigyor a képéről.

Az első titkos küldetésem volt ő. S a közelébe sem tudtam jutni, életem legnagyobb kudarca, még akkor is, ha tudom sokszorosan idősebb nálam. Mikor törötten, magamban kételkedve hazatértem a mester mosolyogva közölte, ez volt a cél. El kellett fogadnom, hogy nem sikerülhet minden az életben. Akkor megfogadtam, hogy bebizonyítom neki, és mindenkinek, hogy képes vagyok elkapni őt, és megszerezni tőle azt, amire oly sokan vágynak. Ha ez sikerül, utána szívesen véget vetek a több mint nyolcszáz éves létemnek.

Fel fogom kelteni a kíváncsiságát, meg fogom törni, és utána…