mukica blogja

 

Fülledten mereng a Nap korongja,

Apró hangyák sietve keresik

Föld alatt búvó járataikat.

Vihar előtt a sűrű csend honol.

Szürke felleg lepi el az eget,

Feltűnően csendesebb lett a táj.

Néhol egy-egy zöld tücsök hegedül,

Szalmabála szomjazza a csodát.

Villám cikázik, szórja haragját,

Dühös mennydörgés vetül a rétre,

Az eső elered, először csak

Pajkosan, szelíden szálldos alá.

Égszakadás kezdődik azután.

A természet száraz lelke sóhajt,

Issza, szívja csapadék-zamatát,

Friss nyári zápor hull végre reánk.

Később a kis fodros felhők mögül

Szerényen kandikál a fénysugár,

Élet tölti be a természetnek

Minden titkos, apró zegét-zúgát…

Fénycsík még a nap kelése

Átsuhan tán az éj

Apró rovar készülődik

Egy új napra rég….

Forróság vár ma is rájuk,

Tikkasztó aszály,

Június van, kora reggel,

Megjött, itt a nyár.

Újra eljött, nagyon vártuk

A perzselő nap sugarát,

Záporok s dinnyelé is,

Mi ezzel együtt jár.

Bizonyítvány, záróvizsga,

Érettségi megkerül,

Kedves diákpajtás

Megkönnyebbülve

Elterül.

Boldogság az,

Amit érzek,

Ezen a szép reggelen,

Pacsirtaszó zeng a téren,

S hahotázó gyerekek.

Zúg a harang a főtéren,

Lassan talán megszokom,

Kisvárosi hangulatom

A világért sem adhatom…

Lelkem piros sugarat bont,

Tested melegéből.

Forrón ölelj éjszaka,

Merítsünk a reményből.

 

Mosolyodra mosolyt adok,

Repülünk a végtelenből,

Új utakat fedezünk fel,

Kilépünk a feledésből.

 

Eggyé varázsol minket

Tekintetünk fonódó lánca,

Mint egykori angyalokat

Az árny különleges tánca.

 

Érints meg! Csak ezt akarom!

Érints és dédelgess!

Míg a világ világ marad,

Ezer vágyból fékezhess.

 

Szeretlek, mint arany búza

A mosolygó nap sugarát,

Szeretlek és nem engedlek

Amíg tart az utazás.

 

Álom ez, vagy valóság?

Nem tudhatjuk biztosan…

Ám ha szemem kinyitom,

Megőrzöm a titkodat.

 

Csontszag van.

Bűz és genny.

Orromat facsaró

elviselhetetlen

gyűlölet.

Emberek!!

Mi ez itt?!

Józan eszetek

merre jár?

A nagyvilág

szörnyű tetteit

 látjátok csak tán?

Szemeitek

ne csak nyissátok,

lássatok csodát!

Észleljétek a világ

milliónyi,

apró kis titkait!

Szépséget fedezzetek,

ne gyalázatot,

s hibát…

 

Daloljatok vígan,

zengjetek himnuszt,

ódát,

olvassatok regényt,

mondát,

s megannyi

végtelenül apró

kis morzsát…

Hisz az élet

maga a csoda,

de CSAK akkor,

ha átlátjuk

picinyke,

ezer  sejtből álló,

ezer sebből vérző

érzékeny rétegét,

 orgánumát…