mukica blogja
Személyesgaboragota 2011. április 27. 19:49
Álom
Lelkem piros sugarat bont,
Tested melegéből.
Forrón ölelj éjszaka,
Merítsünk a reményből.
Mosolyodra mosolyt adok,
Repülünk a végtelenből,
Új utakat fedezünk fel,
Kilépünk a feledésből.
Eggyé varázsol minket
Tekintetünk fonódó lánca,
Mint egykori angyalokat
Az árny különleges tánca.
Érints meg! Csak ezt akarom!
Érints és dédelgess!
Míg a világ világ marad,
Ezer vágyból fékezhess.
Szeretlek, mint arany búza
A mosolygó nap sugarát,
Szeretlek és nem engedlek
Amíg tart az utazás.
Álom ez, vagy valóság?
Nem tudhatjuk biztosan…
Ám ha szemem kinyitom,
Megőrzöm a titkodat.