mukica blogja

Porcelánváza lennék
kezed vágnám
úgy véreznél mint
körfűrész, ha
friss hússal
találkozik.
Porcelánváza lennék
egeret fognék
vizembe fojtanám

azután kiköpném

könnyet nem ejtenék.
Porcelánváza lennék
nyári gyümölccsel telve
magamba szívnám
zamat-fröccsel ízeit.

Porcelánváza nem vagyok
nem vágom kezed
nem fogok egeret
nem szívok ízeket.
Inkább kérek egy
könyörületesebb
életet...friss, tiszta vizet!

Még nem ismertelek,
mikor némely gondolatok
üveghegyként álltak előttem.
Halvány sejtelem talán
rólad, veled, érted...
Tudtam, mi ketten egymáséi
leszünk - bármi áron.
Vért izzadva akár.
Visszavonhatatlanul.

Rozsdavörös szájfény csillan duzzadt ajkain
Magas sarkak kopognak a tér macskakövein.
Éjszakai durranó fények láncként fonódva folynak össze
Még nem sejti, hogy ma éjjel ráncos szemét lehúnyja örökre.
Fordulj vissza! - arra kérem, de nem hallgat reám,
Összecsuklik vézna lába, mert ráfolyt a teám.........

Fénycsík még a nap kelése

Átsuhan tán az éj

Apró rovar készülődik

Egy új napra rég….

Forróság vár ma is rájuk,

Tikkasztó aszály,

Június van, kora reggel,

Megjött, itt a nyár.

Újra eljött, nagyon vártuk

A perzselő nap sugarát,

Záporok s dinnyelé is,

Mi ezzel együtt jár.

Bizonyítvány, záróvizsga,

Érettségi megkerül,

Kedves diákpajtás

Megkönnyebbülve

Elterül.

Boldogság az,

Amit érzek,

Ezen a szép reggelen,

Pacsirtaszó zeng a téren,

S hahotázó gyerekek.

Zúg a harang a főtéren,

Lassan talán megszokom,

Kisvárosi hangulatom

A világért sem adhatom…

Átkot szór rám a fény

Fűzfa ágai közt

Elefántdübörgés

Bimbózó rügyek közt

Csillagpor és holdsugár

Medvehagyma közt

Mivé lesz már e világ

Kagylók s csigák közt?

Elenyésző porladt hamu

Eperízű zakkant kamu

Tehervonat fénylő lángja

A vén szatír nagykabátja…