mukica blogja

Az óceán közepén forgószél

támadt, örvényként tekergett alá.

A nyaralóból figyeltem, ahogy

20 méteres hullámok tartanak felénk. 

Erős és szilaj félelmet éreztem

a halál szele érintett. Halálfélelem ez.

Vártam. Nem történt semmi.

Mikor újra kinéztem, eltűnt a vízár

fekete fenyőerdő közelített

hullámlovasként.

A fák fenyegetőn, egyre csak jöttek...

Tudtam, nincs menekvés.

Gyermekemet magam alá

gyűrve-temetve vártam a halált...

Fülledten mereng a Nap korongja,

Apró hangyák sietve keresik

Föld alatt búvó járataikat.

Vihar előtt a sűrű csend honol.

Szürke felleg lepi el az eget,

Feltűnően csendesebb lett a táj.

Néhol egy-egy zöld tücsök hegedül,

Szalmabála szomjazza a csodát.

Villám cikázik, szórja haragját,

Dühös mennydörgés vetül a rétre,

Az eső elered, először csak

Pajkosan, szelíden szálldos alá.

Égszakadás kezdődik azután.

A természet száraz lelke sóhajt,

Issza, szívja csapadék-zamatát,

Friss nyári zápor hull végre reánk.

Később a kis fodros felhők mögül

Szerényen kandikál a fénysugár,

Élet tölti be a természetnek

Minden titkos, apró zegét-zúgát…

Fényes, csillagszerű lények hullásáról szól a jelentés.

Mindenki rémülten menekül. Világvége! - kiáltja egy apró hangya.

Aztán lassan megnyugszanak a kedélyek. Hazamennek, lepihennek, s életük 

továbbra is folyik, csordogál a megszokott mederben...

http://www.teasztar.hu/index.php?site=player&karaokeFile=songs/22553/20110328_140348912&prod=Postassy_Juli_Puszinyuszi

 Nyugodt, stresszmentes, anyagilag nem túl megterhelő Húsvétot kívánok a kedves látogatóknak.